Az egész helynek nemcsak emiatt van menza jellege, de az egyszerű, arculat nélküli dizájn, a használt tálcák begyűjtésére szolgáló fém állvány (amely csak a földszinten van, a galériaszintre már nem jutott még egy), és a vendégek között is úgy éreztük magunkat, mintha egy egyetemi menzán lettünk volna. Tegyük hozzá, egy olyan egyetemé, ahová főleg lányok járnak, úgy tűnik, a vega étrendet inkább a gyengébbik nem preferálja. Az étlap naponta változik. A napi menü fix 1200 Ft, ebben 1-1 adag gluténmentes főzelék, köret, párolt zöldség és saláta szerepel. A legtöbb ételből kis- és nagy adagot is lehet választani (2 dl ill. 4 4 dl). A feltéteket darabáron kínálják. (falafel 50 Ft, szejtán 300 Ft). A 3 féle leves közül én a sütőtökkrémet kóstoltam tökmaggal, volt még orosz céklaleves és karfiolkrém. A levesek kifejezetten ízletesek, jó a fűszerezésük. A tök- és a zöldborsófőzelék közül én az utóbbi mellett szavaztam, ami később kiderült, nem bizonyult valami jó választásnak. Íztelen, sótlan, unalmas, a habarás ugyan gluténmentes, de ettől még fullasztó, szinte nehéz legyűrni. A töltött káposzta erdélyiesen, tejföllel szintén a jobban sikerült ételek közé tartozik. Az előre kisütött feltétek langyosak, kissé megszívták magukat olajjal, s ezek is a felejthető kategóriába tartoznak. Azaz ételfronton összességében vegyes a kép, s a gasztro újdonságok, a kreatív zöldséges fogások nagyon hiányoznak innen. A kiszolgálás forgalomfüggő, ebédidőben elég nagy a tömeg, de mégis kedvesek, bár nem gyorsak a pultosok. A pénztáros néni nagyon aranyos, mosolygós, látszik, hogy szereti a fiatalokat és a munkáját is. Árak tekintetében attól függ, hogy mit eszik az ember. Egy kis levest + kis főzeléket ki lehet hozni 850 Ft-ból, de ha több félét válogat össze az ember, egy ebéd bőven 2000 Ft felett is kijöhet.
