Kazinczy utcai Zsinagóga Budapest

Egyetemista koromban, a szocializmus idején laktam egy ideig a Kazinczy utcában, erről a zsinagógáról viszont legfeljebb félszavakat hallottam az ott élő nem zsidóktól. . . Nem is tudom, lehetett-e annak idején látogatni és voltak-e itt az ortodox közösségnek istentiszteletei. Minden bizonnyal voltak akkor is vallási összejövetelek itt, hiszen a Kazinczy utcában nemcsak egy zsinagógát épített az ortodox közösség, ez egy teljes épületkomplexum, egy ortodox-sziget. A templom mögött, egy zárt belső udvarból megközelíthetően, a komplex közösségi épületegyüttesben ugyanis van lakóház (községháza), zsidó iskola és egy 1920 óta működő kóser étterem, de még más intézmények is. Sőt az udvarban a vallási szabályoknak megfelelő esküvőt is lehet tartani az ehhez kialakított helyen. A zsinagóga homlokzata egyszerűségében, attól fogva hat monumentálisnak a beépíthető szűk telekméret ellenére. Az építmény belső díszítettsége viszont kifejezetten gazdag, a kor népies motívumokat felhasználó szecessziós stílusában. De nemcsak magyaros tulipán- és rózsamotívumok díszítik a falakat, hanem számos zsidó szimbólummal is megismerkedhet a látogató, Ebben nemcsak szakavatott vezetőnk, hanem egy ortodox vallású kísérőnk is segített. A képeimen azonban csak a mennyezet és a felső traktusok képe látható, mert lentebb felújítási munkálatokat folynak. Ez a program a nyári meleghez igazított rövid séták körébe illeszkedett. Hogy további kérdésekre is választ kapjunk, tovább ismerkejünk a zsidó kultúrával, szívesen elmennénk majd még a Kazinczy utcába, végigböngészni például a bejárati folyosó falaira kihelyezett archív fotókat vagy az őszi sátoros ünnep alkalmából.

Könnyen rájön erre, aki gyakran jár erre, a legtöbbször itt fordul elő, hogy feketekabátos, feketekalapos, hosszú, csigaalakú pajeszt viselő zsidókkal találkozhatunk. Ha jól tudom, működő mikve is csak itt van egyedül a városban, a nagyon kóser Hanna kifőzdéről nem is beszélve. Én, mint lelkes sóletrajongó azt hiszem a legtöbb Judafeszten, sóletfesztiválon megfordultam itt, ilyenkor a zsinagóga is nyitva van, és annyira ismert arc lehetek, hogy egyszer azt mondták a kapuban, hogy szevasz, téged ismerlek, és jegy nélkül is beengedtek. De hogy honnan ismertek, azóta sem jöttem rá. Sokszor van nálam ilyenkor kipa, vagy, ha nincs, a bejáratnál kölcsönvételezek, a legnagyobb meglepetésemre tegnap nem kellett. Na, változik a világ. Egyébként a legjobb sólet mindig ennek a zsinagógának a kapualjában volt. Belül, az ismert keleties díszítés mellett az jegyzendő talán meg, hogy egyes zsinagógákban a templom keresztény szerkezetű, elől van a tóraszekrény, mint máshol a főoltár, az ortodoxban meg hagyományosan a terem közepén van a tóraolvasó. Kis emelvény ez, ezt üli körbe a gyülekezet. Egyébként nagyon szép hely, vallástól, felekezettől teljesen függetlenül. Én, mint római katolikusra gyártott halandó, mindig elbűvölve nézegetem ezeket a mediterrán vallásokat, azaz a nyomaikat szerte a világban.

A szecessziós stílusú ortodox nagyzsinagógát a korábban Lajta Béla mellett dolgozó Löffler-fivérek, Béla és Samu (Sándor) építtette, 1913-ban szentelték fel és nyitották meg. Építésére azért volt szükség, mert 1870-ben a zsidóság 3 ágra szakadt. Működése alatt az ortodox zsidóságnak nemcsak vallási, de kulturális központjaként funkcionált. A 40-es évekig mikve, azaz rituális fürdő is működött itt (2004-ben újranyitották). Berendezése, belső építészeti kialakítása különleges szépségű, díszes, érdekes színvilágú. A hazai szecesszió mellett a késői bécsi szecesszió jeleit is felismerhetjük. A többszintes zsinagógában a nők a két emeleti karzaton foglalhattak helyet, ahová oldalt lépcsők vezetnek fel. A belépőjegy 1000 Ft, kizárólag készpénzzel lehet fizetni. Szombatonként értelemszerűen zárva tartanak (szombatonként a meghatározott imaidőkben istentiszteletet tartanak), pénteken pedig korábban zárnak a többi naphoz képest. A személyzet barátságtalan volt.