Magyar Vasúttörténeti Park Budapest

Sok mozdony vezetőállásába fel lehet mászni körbenézni. A sztár program a hajtányozás volt, egy nagyon kedves úr magyarázta el nekünk a hajtányozás tudnivalóit. Köszönjük neki, igazi élmény volt. A terület gondozott. Van egy kis játszótér is, ahol viszont a játékok alatt nincs se homok, se rugalmas gumiszőnyeg, így keményre lehet huppanni. Két és fél órát töltöttünk el itt, de nem tudtunk mindent megnézni.

De a leginkább a legutóbbi celldömölki mozdonylátogatás indított arra, hogy a siralmas élmény után elzarándokoljak a Vasúttörténeti parkba. Ez nem állami múzeum, hát itt nem vonatkoznak a máshol működő kedvezmények. Viszont fotózni szabad. Így az ember - végre kánikulamentesen - elsátálgathat a viszonylag nagy területen, a rengeteg igen érdekes mozdony és vasúti szerkezet között. Akármennyi időt el lehet itt tölteni. Négyest azért adtam, mert elég sok hely látszólag indokolatlanul le van zárva a látogatók előtt. Viszont még így is marad látnivaló bőven, elgondolkodhatsz, hogy többször találkozol például ágyúval is. . . hogy mi mindenre használták a vasútat, jóra és rosszra egyaránt. Tébolyult országvezetőink mászkáltak páncélvonatokon, ismerjük a világháborús páncélvonatokat, a Tanácsköztársaságnak is voltak páncélvonatjai, tudjuk Horthy Turánját, de a búr háborúban is részt vettek a sínekről öldöklő szerkezetek. Aztán hadiutánpótlást is vonatok szállítottak, meg a zsidókat is a lágerbe, vagy málenkíj robotra. De voltak jó vonatok is, az árúszállítás egyik fővonala, a posta elengedhetetlen kelléke, meg hát az utazás, kirándulás, a végtelen szabadság érzése is sokszor a pályaudvarokhoz kötődött. . . ez mind-mind vonat. Ezeket azért látni kell, meg kell csodálni, sok mozdonyra fel lehet mászni, megnézni, hol fűtötték a mögötte lévő szeneskocsiból menet közben, hol sípoltak, hol fékeztek vele. . . a vonat egy csodatévő. . . fellépsz a lakóhelyed peronján egy lépcsőn, szundikálsz sok órát vagy bámulod a tájat és lelépsz egy távoli faluban, városban ugyanarról a lépcsőről a másba, a jövőbe, az újba. . . szóval nagyon jó ez a vasúttörténeti park, megnéztem egy lóvasút-kocsit is, igazán megérte ma valami hasznossal és széppel tölteni az időt.

Megunhatatlan és csendes hely. Pontos infót a http://www. vasuttortenetipark. hu-n találsz.

Ez a park nem egyáltalán nem múzeum jellegű, hanem sokkal inkább egy élménypark, ahol nagyszerűen szórakozhat minden korosztály. Nemcsak nézelődni lehet, hanem személyesen megtapasztalni a "kalandokat". Utaztunk a kisvasúttal (természetesen több kört is, mert mindegyik mozdonyt ki kellett próbálni), kipróbáltuk a vasúti fordítót, a hajtányt, leteszteltük az étkezőkocsit, megnéztük a vasútmodelleket és a számtalan kiállított mozdonyra is felmásztunk, minden létező kart elfordítottunk, minden gombot benyomtunk rajtuk. A régi gőzmozdonyon nem volt alkalmunk utazni, mert arra nagyon sokan vártak. A parkban egy árnyékos, füvesített játszóteret is kialakítottak, a gyerekeknek ez is nagyon tetszett. Remek hely, jó szívvel ajánlom, és a belépő is vállalható, bár a gőzmozdonyra és a kisvasútra külön jegyet kell vásárolni. Tipp: ha a kisvasútra 10 jegyet vásárolunk egyszerre, akkor kapunk ajándékba +2 jegyet, amelyet akár később is fel lehet használni.

A helyszín a legideálisabb a kiállításhoz, hiszen minden olyan dolog (fűtőház, sok-sok sín és forgózsámoly) adott, ami a bemutatóhoz kell. A vasút történetének teljes terjedelmét felölelő kiállítás ez, ahol felültetheted a gyereket a lóvasútra, gőzmozdonyra, de még többfajta sinautóra is. Olyan luxusvonatok, egyedi vasúti járművek, történelmu kuriózumok láthatók, melyeket annak idején csak hírből hallottál. Te magad is tekerheted a sinbiciklit - már, ha jó erőben vagy hozzá. Ételre ne legyen gondod, hiszen számtalan étkezési lehetőség adott a helyszínen. Elfogadják a bankkártyákat, mindenféle utalványokat, de még a SZÉP-kártya "szabadidő" nevű zsebéből is kiegyenlítheted a belépődíjadat. Kedvezménnyel vásárolhatsz éves bérletet, ha nosztalgiázni van kedved, vagy az unoka szól, hogy: "papiiii, nézzük meg a gőzmozdonyokaaaat. . . ".