Szépművészeti Múzeum Budapest

A múzeum legdíszesebbnek ítélt csarnoka így a 2. világháború miatti és az utána elszenvedett károk helyreállításának köszönhetően több mint 70 évi elzártság után lett ismét látogatható. Igaz, én abban a szerencsében részesültem, hogy az elzártság évtizedeiben valamikor, egy kivételes alkalommal láthattam a raktárként használt hatalmas csarnokot, amely még abban az állapotában is lenyűgöző hatású volt. Nagyon vártam hát, hogy megújult szépségében is megnézhessem a Szépművészeti leggazdagabb díszítésű, román kori templombelsőt idéző, hatalmas, csaknem 900 négyzetméter alapterületű termét. Beléptünk, és valóban egy középkori, háromhajós román stílusú bazilikában éreztük magunkat, amely azonban az abból a korból megmaradt legtöbb eredetihez képest gazdagon díszített. Az 1900-as évek elején, a múzeum megnyitására pedig híven tükrözte nemcsak a keresztényi, de a még el nem csitult millenniumi gondolatköröket is. Magyar szentek és királyok, szentté lett királyok képei társulnak a falakon Krisztus- és Szűz Mária-ábrázolásokkal a dúsan burjánzó ornamentika közepette. Nem véletlenül írja egy szakmai értékelés, miszerint az így összeálló, szakrális jellegű tér a századforduló dekoratív festészetének csúcsteljesítménye. És ha a látogató már kellően kigyönyörködte magát a falakon ékeskedő dekorációkban, és egyszer csak visszafordul a bejárat irányába, akkor ámul csak el igazán, mert meglátja teljes szépségében a freibergi dóm ma is meglévő Aranykapujának másolatát. A kapu timpanonjában a trónoló Mária alakja látható, ölében a gyermek Jézussal, mellette a napkeleti bölcsek hódoló figurái, valamint József és három angyal. De hogy a monumentális építménynek is tekinthető mély, bélletes kapuzat többi alakja kit és mit ábrázol, azt nem lehet megtudni a mellé kihelyezett információs tábláról. Ilyen hiányérzet azonban a csarnok egészére vonatkozóan is maradt bennünk. Pedig legutóbb éppen dicsértem a látogatóknak nyújtott tájékoztatást. Talán egyszer el kellene ide jönni egy vezetett bemutatásra is, ha szokott egyáltalán ilyen lenni. Megérdemelnénk, a Csarnok is, a múzeumlátogatók is.

A Szépművészeti és az ebben velük együttműködő társintézmények szakemberei azonban kitűnően, magas fokú szaktudással és igényességgel oldották meg a nem mindennapi feladatot. A Magyar Nemzeti Galériában 1997-ben rendezett, MS mester művészetét bemutató kiállítás óta eltelt időben, de főképpen erre a mostani tárlatra készülve, a művészettörténészek újabb kutatásokat folytattak annak meghatározására, ki is lehetett a névtelen alkotó és újabb művekről állapították meg, biztosan, esetleg csak valószínűsítve, hogy az ő alkotásai vagy a közreműködésével születtek. Ezért most jóval több képet láthatunk, amelyeket hozzá kapcsolnak, ám jelezve, ha ez nem teljességgel bizonyított vagy bizonyítható. Majd a végén még azzal is szembesülünk, lehet hogy a titokzatos MS mester egy köznapi nevű Michel Schröter osztrák volt. . . Ilyen szempontból tehát nagyon sajátos ez a tárlat, és nagyon épít arra, hogy a látogatók hajlandóak legyenek belépni egy izgalmas szellemi folyamatba, hiszen több alkotásnál csak a korabeli művészeti példák segítenek a meghatározásban. De ha valakinek nincs kedve az évszázadokra visszanyúló művészettörténeti nyomozást elemezgetni, nem kell mást tennie, mint élvezni a csodát, MS mester képeinek gyönyörűségét. Nekem még mindig a világszép Vizitáció című festmény a kedvencem, amely egykor a selmecbányai Szent Katalin-templom főoltárát díszítette. E monumentális remekműből fennmaradt hét táblaképet most először láthatja együtt a közönség, és csak egy hiányzik a nyolcból. De a tárlatvezetőnk elárulta, abban reményednek, hogy talán-e kiállítás hírére valahonnan felbukkan az évszázadok óta eltűntnek tartott nyolcadik kép is. Visszatérve a Vizitációhoz, Mária látogatása Erzsébetnél, szerencsére a Szépművészeti tulajdonában van, így máskor is megtekinthető. De most a képtársaival együtt bemutatva különösen emlékezetes látványt, együttest alkotnak. Talán már máskor is említettem, most e kiállítás kapcsán még inkább hangsúlyoznom kell, mennyire örülök és hasznosnak tartom, hogy a múzeum ma már számos eszközzel igyekszik a látogatók tájékozódását segíteni. A kiállított anyaghoz alapos szöveges eligazításokat adnak, kiállításvezető kapható a pénztárban csekély összegért, számos alkalommal előre meghirdetett tárlatvezetést tartanak, amelyre a neten előre megvásárolható a részvételi jegy, és amit korábban még sosem láttam, a jókora és általában igen drága kiállítási katalógusból is kihelyeztek egy példányt a teremben, bárki belelapozhat, elolvashat magyarázó részeket a művekről. Szépségekkel eltelve, tudással gyarapodva hagytuk el a kiállítást. És hogy valamennyire kipihenjük magunkat, ücsörögtünk kicsit a hajdani kolostorkertek hangulatát idéző Ión udvarban. Korábban nem is tudtunk a létezéséről. Majd lelifteztünk a járdaszintre, mert az épület nagy felújítása óta szerencsére nem kell megmászni az impozáns, de magas lépcsőt.

Felháborít az eset és semmilyen megoldást nem lehetett rá találni, a teremből kilépve kint hideg volt, szükség volt a pulóverre. Ez egy olyan túlkapás, Amire semmi szükség nem volt

Az érthetetlen szigor (nem vihetsz be táskát, max egy mini kézitáskát, azt is lemérik), és a lassúság miatt (szegény néni nem tudta kezelni a kódleolvasót, és egyébként 3 ellenőrzésen át mehetsz csak be) kb 5 után jutottunk be ténylegesen. Negyed 6kor megszólalt a hangosbemondó, h megkezdték a zárást a fenti szinten, kezdjünk el a ruhatár felé indulni. . . . (? ? ? )
Majd a végén, amikor még pár kép hátravolt, 6 előtt kb 10 perccel, elkezdtek módszeresen a sarkunkba gyűlni a teremőrnénik, meg a biztonsági őrök, vagy tízen, és hallhatóan csörgették a kulcsaikat, látványosan az órájukat nézegették, totál az volt az érzésünk, h menjünk már a jó francba. . . . Ha 6ig van nyitva a kiálllítás, akkor miért kell 6 előtt 10 perccel már kitessékelni a látogatókat? ? ? ? Vagy ha ennyire nem fontos, h legyen minál több látoható, akkor legalább vhogyan jelezzék az utolsó idősávos belépőnél, h annak tudatában gyere el, h sietősen kell végignézned a killítást, különben akár be is zárnak. Sajnos az volt a tapasztalatunk, h ez nagyon magyar hozzáállás. . . . .

Különleges hitvilág, Istenhez és emberekhez való viszonyulás, a túlvilág misztériuma jelenik meg, állatok és növények megjelenése új, felmagasztosult szerepkörökben. Nemcsak Bosch, de tanítványai és követői művei is szerepeltek a gazdag kínálatban. Sajnos, vagy sem, minden esetr óriási volt az érdeklődés, így nagy türelemre volt szükség a látogatás során. De feltétlenül megérte! Igazán kár lett volna kihagyni. A belépő 4400 Ft-ba került, és aki nem váltott előre jegyet az interneten, annak egy elég hosszú sort kellett kivárnia. De szerintem nem bánták ők sem.

Hétfő van, ilyenkor minden múzeum zárva van, de mivel ez az időszakos tárlat már csak rövid ideig látható, így nyitva voltak, teljes árú belépőt kellett venni, de csak a jelzett részre lehetett ezzel ma bemenni. Ez azért volt jó, mert ezt sokan nem tudták, így viszonylag gyorsan, sorállás nélkül, nem tömegben kellett végignézni. Én nagyon élveztem. Az épületet mindig, a koncentrált németalföldi festőket meg különösen. Csodás történelmi lenyomat, nem bántam meg, hogy felkerekedtem a délutáni eső ellenére. (Természetesen bent nem bent fotózni)

Számszerűsíteni pontosan nem tudnám, de biztos, hogy több mint 10 alkalommal jártam már ebben a múzeumban. A Román Csarnok elképesztően gyönyörű és a maga nemében páratlan! Nem is érti az ember, hogy lehetett egy ilyen értéket 70 évig hagyni tengődni, persze értjük, nyilván jelentős anyagi áldozatot és szakértelmet követelt ez a hatalmas munka, amivel helyreállították, de kétségkívül megérte, nagyon szép lett. Ez a lehetőség márciusban, amely amúgy ingyenes volt, kizárólag a Román Csarnok bemutatására szolgált, a Múzeum többi része jelenleg nem látogatható (a központi fogadócsarnokon kívül). Nagyon sokan eljöttünk, hogy megnézzük ezt a gyönyörűen felújított termet, és biztosan nagyon szép lesz majd később az egész múzeum is. Már nagyon várom, de nem tudom, pontosan mikor várható az elkészülése.

Teljes pompájában díszeleg és az embert magával ragadja a kor szelleme. Jó, hogy ott voltunk.