Vajdahunyad Vára Budapest

Legutóbb márciusban jártam itt, amikor az újonnan megnyitott Magyar Zene Házát néztem meg, de nagyon közel van egymáshoz a két épület, egy kis gyalogos hídon kell átkelni. Nagyon nyugis volt, reggel jöttem, még nem nyitott ki a múzeum sem. Előtte sokkal nyüzsgőbb eseményen vettem részt, mégpedig ázsiai ételek fesztiválján, na, akkor elég nagy volt a pörgés és jóféle ételeket is lehetett kóstolni. Ekkor voltam fenn a bejárati kapu tornyában is. A Vajdahunyad várába minden ismerőst elhozok, ha belefér az időnkbe. Voltunk itt a kárpátaljai rokonokkal, a francia barátommal, aki nagy rajongója a magyar képzőművészetnek és fotográfiának, és persze a gyerekekkel is többször jártunk itt ilyen-olyan programokon vagy csak "levegőzni". Most a régi fotókat éppen nem találom, valószínűleg a régi winchesteren vannak elmentve, ha előkerül, pótolom a feltöltést. De ara is van esély, hogy megyek újra, és lövök pár újabb fotót.

Nekem a Vajdahunyad vára amolyan állandóság. Nem változik, ugyanaz a sziluett az ég alatt, belül ugyanaz a titokzatosság, a múzeumát sokszor bejártam, a tornyából szertenéztem, szobrai mellé ültem, csoportokat hordtam ide, romantikus éjszakai sétákat jártam itt, és sokszor mondtam sok évtizede, hogy egyszer, ha tehetném, kibérelném az egészet és összes barátommal napokig csak élnénk itt háborítatlanul. . .