Hatalmas tér fogadott minket sok asztallal és mosolygós felszolgálókkal. Bár több asztalon ott állt a „Foglalt” feliratú tábla, mégis le tudtunk ülni mind az öten. Üdítő, limonádé, sör, bor, pálinka került elénk és az étlapok. Valahogy mindenki úgy érezte, itt és most nagyon jól akarjuk érezni magukat, étvágyunk alapján választottunk. És, mint mondtam farkaséhesek voltuk. A fiatalság Thai ráklevessel, benne rizstésztával alapozták meg gyomrát. A leves csípett, de nagyon finom volt, mindannyian belekóstoltuk. Míg a főételeinkre vártunk, megcsodáltuk a falból kiálló kék sportkocsit. Cselesen kapta erről a nevét a hely, és kicsit erőltetett ugyan, hiszen „B”, mint Beer, „N (M)”, mint & és „W”, mint Wurst, azaz Sör és Kolbász. Az étterem vezetése nagyon jó marketing ötlettől vezérelve, elsősorban a város melletti, spotautó gyár, német dolgozóit célozza meg vendégkörének, hogy legyen egy törzshelyük. Szerintem van is esélyük rá, mert az étkek fenségesek voltak. Hála istennek nem csak sör és virsli a menü. Lányom és fiam, a régi, Határ úti villamos végállomás bódéjában kapható, csalamádés, amerikai álmot nyújtó „szendvicsek” emlékét idéző és annak nagyságát is megirigyelő hamburgereket ettek, köretnek sült krumplival. Feleségem rántott húsos palacsintát evett, tartárral és hasábbal. Elsőre nehezen képzeltem el a rántott hússal töltött palacsintát, de másodjára, helyesen hangsúlyozva, ínycsiklandó ételnek tűnt. És az is volt. Én, szem előtt tartva az orvosom utasításait, miszerint híznom kell, egy egész csülköt rendeltem magamnak, bajor savanyú káposztával és steak burgonyával. (Innen üzenem a doktornőnek: Elfogyott az utolsó morzsáig, de nem híztam. ). Anyósomról már írtam, hogy imádja a borjúlábat. Itt is ezt rendelte az étlapról. Tisztázták, ahogy ilyenkor ezt már megszoktuk a pincér érdeklődésére, hogy tudja mi ez és milyen állaga van. Ám amikor arra került a szó, hogy meg van e borotválva, akkor a felszolgáló elárulta, itt nem a szokott módon tálalják eme étket. És valóba, rántott sajtra emlékeztető kis háromszögek sorakoztak a tányéron. Én még soha nem kóstoltam borjúlábat, de feleséges édesanyja, aki igen kritikusan áll ehhez a kérdéshez, csak dicsérő szavakkal illette vacsoráját. Utána sem kellett a tányért nagyon mosogatni. Mindenki jól lakott. Ám a kávé mellé, ilyen rengeteg hús után kellett az édesség. Az étlapon minden étel mellett apró piktogram tájékoztat, az adott fogás, glutén-, laktóz- vagy cukormentes. Én ezek alapján választottam egy sárgarépa tortát mascarpone habbal. Nos, itt a kóstolásnál nem állt meg senki egy falatnál. Pompás esténk volt, vidáman, és már egyáltalán nem korgó gyomorral indultuk fizetés után egy kis esti városnézésre. Remélem a hely az ittjartam. hu-s, első értékelése után hosszú sorban jönnek az éhes emberek a B&W étterembe. Mi nem vagyunk németek és nem is sportautóval érkeztünk, de törzshelyünkké nyilvánítjuk e helyet, ha ismét Debrecen városában lesz dolgunk.
