Böngéssz a legfrissebb pécsi értékelések között!

Templomokban pihengetni meg mindig intim öröm, felekezettől, vallástól függetlenül. Miután viszonylag sokan voltak ahhoz, hogy fényképezgetni szemtelenkedjek körbe, hát ezt is mellőztem valamennyire. Itt valaha egy mecset állt, ahogy Pécsett még pár helyen szintén, aztán annak köveiből építették ezt a templomot barokk stílusban a törökök távozása után. A pálosoké. Gyere be, ülj le te is, ha erre jársz!

A pécsi Széchenyi tér egyébként messze kiemelkedik sok városi tér közül, annyira szép, hangulatos, domborzatilag többszintű, változatos, és szinte kikerülhetetlen, ha Pécsett járunk. Valaha a városban tanultam, a legtöbbször a vonattal jöttem ide, és a városi buszokra itt szálltam át, egyikről a másikra, itt dorbézoltunk évfolyamtársakkal, itt találkoztunk csajokkal, magától adódó randihely ez, aztán bármerre indulsz, mindenfelé jó. Dzsámiról, Zsolnay kútról most nem közhelykedek, tettem azt már máshol. Tehát hiba nélkül ötös a hely nálam is.

100 Ft-ba kerültek. Lehet péksüteményt, édes és sós verzióban, valamint természetesen sokféle kenyeret is vásárolni. Császárzsemlét hoztunk haza, az is rendben volt. Több asztal is van, ahol el lehet fogyasztani a vásárolt szendvicseket, és ehhez még porcelán tányért is kaptunk. Ami nem tetszett, de ez nem elsősorban a pékség hibája, hogy a kedves vendégek az asztalon hagyják a piszkos tányérokat, poharakat, pedig ki van írva, hova tegyék. Így, ha nincs szerencséd, akkor először le kell takarítani az asztalt, mielőtt leülsz.

Egy kedves, udvarias és közvetlen felszolgáló a rendelés után pár perc múlva már hozta is a forró, óriási, 33 cm-s pizzánkat. Sokféle pizzából lehetett választani, mi a Margheritát választottuk. Vékony tésztás, igazi olaszos, ízletes volt. Egy olasz pizzériában is megállná a helyét. A pizza ára is barátságos volt, 2. 950 Ft. Búcsúzóul limoncellóval is megkínálják a vendéget.

A Szajna hidjairól fogcsikorgatva vágják, hogy az abnormális túlsúly ki ne törje, feszítse a korlátokat, itthon a Szabadság-hídon jóindulatú amatőrök pucolják újra és újra le a kis Kolodko Ferenc Józsefére csattintott lüke lakatokat, de van, ahol helye van, itt, például Pécsett direkt lehet. Emlékszem, volt is egy kis bolt a sarkon, ott lehetett lakatot kapni, ha valaki nem vitt volna. És hát ez mind szerelem, ha igaz. Rengeteg szerelem, és van-e fontosabb, csodálatosabb, mint a szerelem, hiszen ezért élünk. Van egy belénk épített relé, ami bekattan, agyat elborít, de jó értelemben, az evolúció szempontjából a szaporodást, fajfenntartást szolgálja. Szóval, a szerelem az nem egy betiltandó dolog, hanem a létünk céljainak egyike. Őrizze milliárd lakat a világon!

Tehát okosan bementem a Zsolnay negyedbe, hiszen még a számkivetett kóbor ebek is tudják, hogy oda kell menni először jegyet venni, aztán másszál csak fel a mauzóleumhoz, mert különben nagyon fogsz bosszankodni, hogy visszazavarnak. Tehát Zsolnay negyed bejáratánál jegypénztár zárva, WC is zárva, menj, keress másikat, fél lábon ugrálva elmentem a látogatóközpontba, na, és hosszú szenvedés után ott aztán lett WC, meg belépőjegy is. Így okosan előkészülve már nyugodt szívvel hágtam meg a lejtőt, kétoldalt az őrző oroszlánok sora között (köztudott, hogy a nagy mauzóleumokat oroszlánok őrzik, Budapesten is a Nemzeti sírkertben), itt aztán van belőlük elég, végig, a két oldalon. Jegyemet őrembernek átadtam, aki bebocsájtott a síri világba. Azt rögtön gondoltad, hogy a Zsolnay mauzóleum belső kidolgozottsága csodaszép és méltó, érdemes elácsorogni itt és átitatódni a hely szellemével. A kerek lyukon lenézve olyan, mint ahogy például Napoleon sírját láthatod Párizsba fentről. Persze, lementem az alsó szintre is, itt vagy velük együtt, a halottak világával.

Mindenesetre: érdemes erre elsétálni (a Dzsámi felől sokan sétálnak erre a Székesegyház felé) és megcsodálni. És ha egy kis helyet találunk valahol, egy lakatot is emlékül itt hagyni.

A - gondolom - keresztényre beszentelt építményt simán átvették saját használatra, dervisek éltek benne, ők meg egy másik istennek kerengtek. A dervis-kolostor neve meg törökül Tekke, így aztán rajta maradt ez a környéken, meg a romokon is. Ma népszerű kirándulóhely, a város egyik jelképe. Tényleg érdemes ide felsétálni, nincs messze a belvárostól, szerintem ne hagyja ki, aki Pécsett jár!