Gusto Restaurant Gyula

Pálinkázós, sörös, boros vidám este lett ebből, szép asztal várt minket, egy picikét visszafogott az igényességből a pár művirágcserép meg a bolti fűszertartók, de még így is az átlagon felüli volt a produkciójuk. Kedves, vidám pincér fogadott, elsütött egy-két poént a keresünk egy asztalt-tal kapcsolatban, nem volt rossz, oldotta a hangulatot. Sokfélét rendeltünk nagyon, velünk párhuzamosan is volt egy asztal nagyobb társasággal, ők is nagyon sokfélét rendeltek, szóval, dolgozott a konyha azonos időben gőzerővel. Nyitva volt a konyha ajtaja a kapuszín felé, meg az ablakok is az utca felé, hát, néha elhangzott egy-két kacskaringós szó is, de veszettül küzdöttek a sikerért. Nem baj, vártunk, de nem túl soká, úgy érzem, elfogadható időben érkezett minden, és mindenki meg is volt elégedve. A hely méltán népszerű, persze, ha választanom kellene egy másik hely és eközött, azért mégis a másikat [moderálva - szerk. ] választanám, de ez is kétségkívül bőven belül van az ötös kategórián, köszönjük szépen nekik a szép estét! Hozzá kell tennem, hogy várakozásomat meghaladta ez is, olcsóbb volt a végkifejlet a vártnál, ár/érték arány csillagos ötös!

Tetszett, hogy nem csak a rántott hús, rántott sajt és társai találhatók meg az étlapon, hanem széles kínálat volt egzotikus ételekből is. A felszolgált fogások mindhármunk számára kellemesek voltak - és még az előadásra is idejében odaértünk. Gyanús, hogy Gyula egyik legjobb étterme.

Az étlap is meglepő, mert a névből előre várható olasz fogások mellett vannak erdélyi és távol-keleti ételek is. Mi első alkalommal erdélyi cigánypecsenyét és mocarellás csirkét ettünk. Hozzá a ház szekszárdi vörös borát és a Gyulán főzött Corner barna sört ittuk. Mindennel maradéktalanul elégedettek voltunk, ezért másnap is visszamentünk!

Ő szólt a pincérnőnek, amikor kihozták neki (az enyémet; egy formatorta), hogy neki nem ilyen tortája van, neki tejszínhabos. A pincérnő azt mondta, hogy ilyen nincs, csak ez az egy van és kész. Nekem kihozták az övét, a tejszínhabosat, amikor ő felkiáltott, hogy az az ő tortája, nem az enyém. . ( amit már felvágtak, a pincérnő tudatlansága miatt! )
Ezek után szerintem az lett volna a minimum, hogy mind a kettőnktől elnézést kérnek. . . de ez nem történt meg. Kb. 50 embernek írták le aznap magukat egy életre! Nem lejáratásképp írtam a beszámolót, csak, hogy senki ne járjon úgy, ahogy mi jártunk.

Inkább étlapról válasszanak ,bár nyilván az drágább. Összességében azért ajánlom a helyet!