Sörpince Vendéglő & Étterem Gyula

A második fogásokra elég sokat kellett várni, de kár volt. A szűzérme ki volt klopfolva, agyon volt szárítva, kemény volt, rágós, hideg és élvezhetetlen. A hozzá tálalt fűszervaj nem is tudott ráolvadni, mert a megfelelő hőmérséklet hiányzott hozzá, azon kívül szerintünk margarinból volt, mert én elkövettem azt a hibát, hogy megkóstoltam. Igazán nem kellett volna, az íze kritikán aluli volt, és felragat a szájpadlásomra, a víz sem vitte le. A saláta viszont finom volt. A "szuvidolt" tarja borzalmas volt. Szintén kemény és száraz, elrágni, lenyelni alig lehetett, pedig igen jó fogaim vannak! Lehet, hogy csak divatból írták oda, hogy milyen módon készült, mert szerintem köze sem volt a sous vide elkészítési módhoz. Az uborkasaláta lelketlen volt, de legalább ehető, igaz a tejfel a közepén nagyon szomorúan festett. . . A zöldbors mártás. . . az valami fertelmes dolog volt, de legalább jó sokt adtak belőle. Valamiféle ételízesítő íze volt, talán leveskocka? Igaziból nem is vagyok rá kíváncsi. Mint a pincér sem volt kíváncsi arra, hogy meg voltunk-e elégedve az elfogyasztott ételekkel, mert megkérdezni csak azt sikerült, hogy kp vagy bankkártya a fizetési mód. Megpróbáltuk meggyőzni egymást, hogy azért annyira nem volt rossz, de nem sikerült. Mert elég rossz volt sajnos.

Vasharapás tekintettel lekezelően közölte, hogy csak hétköznap van, mintha bárhova is kiírták volna. Amikor kihozta a megrendelt italunkat, gyakorlatilag odacsapta a z asztalra, közben kiválasztottuk, mit kérünk. A kedvencem a marhasteak, nem is sajnálom rá a pénzt ilyenkor, meg is volt az ára. Azonban már akkor feltűnhetett volna, hogy nem kérdezte meg a pincér, hogy véresen, vagy átsülten kérem-e a steaket. Amikor kihozták, elsőre látszott, hogy itt problémák lesznek. 5-6 különböző vastagságú húscafat volt a tányéron, a zöldborsmártásban úszkálva. A mártás nem volt leszűrve, elég kellemetlen volt, ahogy a zöldbors darabok ropogtak. Amint felvágtam a húsokat kiderült, hogy egyik véres, a másik túlsült. Hála istennek marha volt, de nem steakhús, inkább talán maradék comb, vagy hasonló. Egy-két vastagabb darabot alig lehetett elvágni. Megettem, mert már nagyon éhes voltam, de borzasztó volt. Leginkább menzakajára hasonlított az étel, bár ott néha jobban főznek. nSoha többé nem megyünk ide, és másnak sem ajánlom. Kivéve ha ismerőse a pincérnek.

A környezet, a szökőkútakkal teli tér nagyon hangulatos, és a felszolgálás is kedves, udvarias volt. Az ételek, amiket rendeltünk már kevésbbé. A legnagyobb gond a főételekkel volt. Az étlap 2. legdrágább ételét rendeltük, libamájat, ami az egyik kedvenc ételünk, nem először ettünk, annak a minősége pocsék volt. Mintha egy gumit tálaltak volna fel, a késsel alig lehetett felvágni. Amikor megjegyeztük a felszolgálóknak, csak annyit mondtak, már a fizetésnél, hogy megnézték, kicsit talán tényleg túl lett sütve. Csalódottan, és felháborodottan jöttünk el az étteremből, és már sajnáljuk, hogy kifizettük az ételeket. A libamáj vagy fagyasztott volt, vagy a szakácsnak fogalma nincs, hogyan kell elkészíteni, de akkor meg kár a kezébe ilyen alapanyagot adni, vagy az étlapra egy olyan ételt feltenni, amit nem tud elkészíteni. Az már csak egy apróság, hogy a választott köret helyett a másik főételhez nem azt kaptuk, amit rendeltünk. A köretek óriási adagok, de íztelenek, magunk részéről senkinek nem ajánljuk az éttermet.

Egy napi menü hogy tud elfogyni egy órá-ig? Ez borzalmas. Korábban is jártam már így, akkor pont délben történt meg, ami még rosszabb volt. Szomorú, hogy rendszeresen ide járunk enni, és egy ilyen apró dolgot nem tudnak megoldani, pedig törzsvendégek vagyunk. Nem az a legfontosabb, de direkt megnéztem, hogy van-e még az étel, amit szeretek, mielőtt beültem volna, mert ha nincs, nyilván máshová megyek. Nagy csalódás volt ez az élmény. Az ételek finomak, de a pincérek és az étterem hozzáállása valami borzalmas.