Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Pech és bosszúság. . . ezért hát csak üdítőztünk, kávéztunk az Apiciusban, nem túl lelkesen. Azután elmentünk az ilyen-olyan manufaktúra, rendezvényizé, alapítvány, stb. recepciójára, és kértünk (volna) egy full extrás jegyet, hogy akkor végignéznénk mindent. Hát ez így nem jó, valahogy most nem lehet (a lány egyébként nagyon helyes volt és zavarban is volt), szóval, elment az a valaki, aki jegyet tud adni, de nem baj, majd ő most áttelefonál a múzeumba, ott majd elhiszik, hogy mi jegyet akartunk venni, és akkor majd, ha visszajöttünk, veszünk is, ha úgy alakul. Így aztán átballagtunk, a portaembernek vadul integettünk, hogy hahaha, mi vagyunk ám azok, ő meg csak intett, hogy na akkor befelé. . . így aztán végigjártuk ezt a részt, a herendi porcelán azért speciális magyar érték, nemzeti kincs, családokban hagyaték, kötelező ismeret, ámultunk, ringatóztunk a szépségekben, visszaballagtunk, hogy akkor jegyet, meg recepció, és erre mondták, hogy menjünk csak az Apiciusba, mert most akkor ott ingyen kávé jár nekünk ezért. Onnan jöttünk nemrégen, nem ingyen. . . mondtam bamba képpel, aztán továbbálltuk Herendről ebédelni. Az ötösöm a hely szellemének, a gyár múltjának, értékének, a hagyománynak szól, nem a körülményeknek, amik ilyen furán alakultak. De a porcelán maga nem tehet a körülményekről.
