Mi A Kő Köveskál

Erre a válasz: "Nincs szabad helyünk! ". Mondtam, hogy látom, az összes asztal "foglalt". Erre a pincér foghegyről adott válasza: "Délután 4 óra után lesz szabad asztalunk". Elég bosszúsan távoztunk. Igényesen kialakított étterem - de kinek is. . . ? Sznob hely, vastag pénztárcájú vendégeknek.

Becsukni az ajtót rendesen nem lehetett, minduntalan visszacsúszott nyitott állapotába, ugyan próbáltam a lábammal ott tartani, de a személyzet ki-be járkálása állandó tologatásra ill. ajtó tartogatásra késztetett, szánalmas és komikus egyszerre. Mindezt megelégelve kértünk egy másik asztalt, de a foglalások miatt erre nem volt lehetôség. A felszolgálók közölték, hogy ez van . . Felálltunk, fizettünk és eljöttünk. A megoldás - profi szervíz esetén - az lett volna, hogy oda nem kerül asztal és oda nem ültetnek vendégeket, mert ilyen kompromisszumokkal/kellemetlenségekkel nincs biztosítva a kultúrált éttermi fogyasztás. Marad a csalódás meg a rossz szájíz.

Újabb szájhúzogatás és gondolkodás következett, egyeztetett a pultossal, majd nagy kegyesen megengedték, hogy leüljünk egy asztalhoz a sarokba. A helyiség másik felében egy ebédelő társaság tartózkodott. Rendkívül kellemetlen szituáció volt. Örülhettünk, hogy kaptunk egy drága kávét a pénzünkért és még ki is néztek onnét bennünket. Mint kiderült, ez egy kávézó, étterem, bor bár, borbolt, és az udvar felé folytatódott az épület, ahol a kerthelyiségben is többen étkeztek. Az étlapon szereplő ételek igényesnek tűnnek, húsevők, vegák egyaránt kedvelhetik. Az árak ezt tükrözik, elég magasak. Talán még az ebédhez is kedvet kaptunk volna, ha nem így bánnak velünk. A vendég akkor is vendég, ha nem tudta, hogy egy puccos helyre ment be. Sznobizmus a csúcson. Szegény köveskáliak, vajon hová mennek be egy kávéra, fröccsre, ha a régi kocsmájukból Bor Bár lett? Mi hanyagolni fogjuk ezt a helyet.

A kiszolgálás rendben volt, a háttéri organizáció (nem a konyhára gondolok) még csiszolható lenne, és biztos van még mit kiküszöbölni. Az árak egy kicsit magasak, pláne egy frissen nyitott vendéglős igyekszik a beindulási időszakban – mert ugye még nem minden perfekt - azzal is a vendégeinek kedveskedni, hogy árban nem szárnyalja túl a balatoni jobbfajta vendéglősöket. 2x2 dl bor, 2 leves, egy főétel tízezer forinttért - gondolom nem átlag keresethez lett szabva. Legújabban adnak ki szobákat is. Telejesen új, spartanosan de izlésesen berendezve. Az a baj, hogy oly szűk a szoba, hogy még egy kissebb szekrény se fér be. A vécé zuhanyozóval L-es mérettől felfelé nem ajánlatos, mert vagy nem férbe, vagy nem tud kimenni. Két személyre tizenötezer forint reggelivel elég sokkoló, ahol még egy fogas sincs és biztos hogy nem felel meg az európai normának sem. Négy pont a konyha és a kiszolgálás, kettő a szállásért.

Nézzük a meghirdetett szalontüdőt! Kiszolgálás kifogástalan, barátságos. Derűs belső tér. Szalontüdő. . . nos, hát hogy is mondjam. . . vagy a tányér túl nagy, vagy az adag túl kicsi, vagy mi. . . nem gyerekadagot kértem. De itt ez van. Az állaga inkább leves, de egyáltalán nem rossz, tulajdonképpen finom is lehet, de nem az a szalontüdő, amiért ezt kéri az ember valahol. Szóval, híg lében úszkáló darabkák, a szalvétagombóc meg egészen feledhetően érdektelen. Amúgy a tálalás profi, és látszik, hogy nem egy első próbálkozás. . . de valahogy hiányérzetet hagyott. Kértem hozzá egy szörpöt, szűk a választék nem alkoholos italokból, nem volt rossz, de. . . szóval egy szalontüdő, egy sűrű, finom, nagy gombócokkal meg tejföllel egy szerényebb helyen 6-800 forint. Itt közel 3. 000. A szörp, mondom szörp, 800 forint mellé. És finom, igen, de! Kis borravalóval több, mint 4. 000 forintot fizettem, egy közepesnél jobb szalontüdőért és egy pohár hígított szörpért. Látom az étlapon, hogy rántott húst is ehettem volna, 4. 000 forintnál drágábban. Egy nem Balaton parti üdülőhelyen, egy faluban, a keresztútnál. Valahol itt eltolódtak az arányok. De olvasom, hogy népszerű a hely, tolonganak a vevők, akik szeretnek valahol messze drágán enni. Hajrá, egészségükre!

Az ételek sajnos vegyesek voltak. Ettünk kiváló marinált fogast, pikáns paradicsomlevest, ami nem volt pikáns, ellenben kissé jellegtelen, remek marhapofát roppanós zöldségekkel a ragújában, harcsapaprikást mocsárízű harcsából. Számomra a legkülönlegesebb étel a nyári töltött káposzta volt, amit nem savanyú-, hanem kovászolt káposztából készítenek. A tálalás szép, igényes. Saját olaszrizlingjüket (Trombitás 2015) ittuk, amit ne hagyjatok ki, ha erre jártok. Összeségében ajánlom a helyet kipróbálásra, de nem biztos, hogy visszatérnék.