József Attila Városi Könyvtár és Múzeum Makó

A múzeum nagyon sokszínű, változatos, informatív, egyáltalán nem unalmas bejárható, befogadható az információtartalma. A kiállításon belül többféle gyűjtemény anyagait láthatjuk, hangsúlyos szerepet kapott József Attila, aki szűk 3 évet töltött el diákként Makón, valamint a kertben a szabadtéri skanzen kapott nagyobb helyet, ahol a néprajzi emlékeket láthatjuk a berendezett parasztházakban, műhelyekben. Az emeleten a helytörténeti anyagot nézhetjük meg, valamint monumentális festményeket, engem ezek hoztak legkevésbé lázba. A felnőtt belépő 2800 Ft-ba került.

) Szóval, érkezésemkor részletes útmutatást kaptam a posztoló úrtól a portán, hogy mi hol található, aztán elengedtek élvezkedni a tárlókhoz. Azért egy érdekes kis Szimat Tódor-szerű figura a nyomomba szegődött, mint a vicces régi filmekben, ügyetlenül álcázta, hogy figyel és követ, én meg jól elszórakoztam ezzel. Mint Forman Fekete Péterében. A földszintet körbejártam, megcsodáltam én is a régi Fordot, meg a szobabelsőket. Az emeleten jó ízléssel és arányérzékkel berendezett életképek vannak, hagyományos viseletek, meg néhány festmény is a haza nagyjairól. Ekkor feljött az eleven beléptetőrendszer is, elbeszélgettünk a képekről, meg a jelentőségükről, illendően rávetítettük a nagyságot a múltra meg a mára, mértékkel el is politizálgattunk, és ettől egy kicsit jobban is tiszteltük egymást. Aztán egy sokat tudó tanítónővel kisétáltunk az udvarra, és végiglátogattuk a skanzen házait, közben szerényen csillogtattam a tájházakban eddig megszerzett tudásomat, és alaposan megvolt a véleményünk az oktatási rendszerről is. Valahogy így telt a nap, gazdag tudással, látvánnyal, hellyel és idővel átitatva.

Sok érdekességet megtudtunk idegenvezetőnk jóvoltából, aki igazából inkább csak kísérő volt, így nagyon közvetlenül el lehetett vele beszélgetni a régmúltról, az egykor hagymatermesztéséről elhíresült településről. Az épület "kertjében", a Saknzenben működhetett igazán szabadon a fényképezőgépünk. Szintén a városra jellemző épületek, stílusok, mesterségek, és sok-sok hagymatermesztéshez kötődő érdekességet láttunk, és tudtunk meg vezetőnktől. A múzeum 2005-ben az év múzeuma címet kapta, remélem csak mi voltunk ilyen csendes időszakban, és van látogatója rendszeresen a múzeumnak, mert igazán érdekes, és értékes, mindenképpen sok ismerettel, érdekességgel, élménnyel gazdagítja az érdeklődőket. Csak ajánlani tudom. Makón járva nem érdemes kihagyni.