Agapanthus adatlapja

. . A helyet, vagyis ezt a sajátságos hangulatú, nem kicsit lepusztult belső udvart már korábbról ismertem, évekkel ezelőtt egy termelői piacon jártam itt, és kifejezetten tetszett. Ezzel most is így voltunk a párommal. Jó sok asztallal van most berendezve az udvar, bár vasárnap kora délután, kései ebédidőben nem sok vendég volt itt, ebédre akkor még egy sem. A Butchers Kitchen-ben mégis egy igen morcos férfiú fogadott, kifejezetten utasítgatott, mit tegyek, ha enni akarunk. Megtettem, mert éhesek voltunk. Azt a két szendvicset rendeltük, amelyet a korábbi vendégek leginkább dicsértek: Egy tépett sertéshúsost és a marhahúsos Pastramit. Megkaptuk, lelkesen nekiláttunk. Az első falatokkal még nem volt gond, hiszen éhesek voltunk. No de, utána bizony észrevettük, hogy a húsok nem eléggé melegek, és ami a legnagyobb probléma, hogy nagyon szárazak voltak. Alig tudtuk lenyeldekelni a húsokat, és ebben nem segített az étlapon ezekhez a szendvicsekhez felsorolt ez meg az sem, vagyis a majonéz, a mustár, a hagymalekvár stb. Ugyanis olyan kicsiny mennyiségben szerepeltek a zsömlében, hogy nem sokat értek. Szerencsére az udvaron az etetővel szemben van az Élesztő Bár, ahol hihetetlenül gazdag a csapolt sörök kínálata, amiben örömmel fedeztük fel szűkebb hazánk sörfőzdéjének termékeit is, így abból ittunk. De ez csak tüneti kezelés volt a száraz húsokra. Ígérem, hozzájuk elmegyünk máskor is, és akkor megírom róluk is az értékelést. A húsosoknak most tőlünk csak három pont jár.

Nagykörűt hajdan, a Tisza szabályozása előtt szinte teljesen körbeölelte a folyó, innen ered az elnevezése is, a falu így tulajdonképpen a mocsaras árterületen épült. A település szerkezetén, utcahálózatán máig észrevehető, hol voltak akkoriban az élhető szárazulatok. A környéket elözönlő, elfoglalni akaró törökök 1530. július 19-én ide is be akartak törni, csak hát ők nem ismerték ezt az ingoványos vidéket, a gázlókat, így belevesztek a megáradt Tisza vizébe. A megmenekülés emlékére állította a közösség 1705-ben azt az egyszerű építményt, amely egy kőből épített négyzetes oszlop volt, zsindelytetővel, a tetején kettős kereszttel. Az emléket állítók fogadalma szerint pedig minden év július 19-én hálaadó körmenet vonult a Kőoszlophoz, amely az eseményhez legközelebbi magaslaton épült. Másfél századdal később, 1847-ben Petrovay László földesúr (az ő fia honosította meg itt a cseresznye termesztését) a településhez közelebb hozatta az oszlopot, amelyet később Illés prófétát ábrázoló képpel díszítettek, akinek a történelmi emlékezetű esemény utáni napon, július 20-án van a napja. Az emlékhely, amely azonban nem műemlék, ily módon öröklődött át Illés-kő néven a későbbi nemzedékekre. A próféta arcképe idővel erősen megrozsdásodott, ezért amikor 1990-ben felújították az oszlopot, a községben alkotó Baranyó Sándor festőművész által a falunak ajándékozott égetett zománc képet helyezték rá. A művész a próféta arcképét és a tüzes szekeret festette meg, amely a bibliai történet szerint Illést földi élete végén egy forgószélben tüzes lovakkal elragadta az égbe. Az utóbbi években pedig olyan elmélet is napvilágot látott, amely szerint Illés tüzes szekerének idehozása egy az oszlopba beépített meteoritkőre utal. De addig is, amíg igazolódik vagy megcáfolódik ez a feltevés, a falu hűen követi a hagyományt: Július 20-án az idén is megtartják az Illés-napi fáklyás felvonulást a katolikus templomtól az Illés-kőhöz.

Trianon után azonban a határon kívül rekedt premontreiek az utódállamokban nemkívánatos személyek lettek. A Gödöllői Perjelséget 1924-ben velük alapította meg dr. Takács Menyhért, a felvidéki Jászóvár prépostja. Iskolát és rendházat hoztak létre a városban, megszervezték a saját szerzetesi felkészítést és a hittudományi főiskolát. Nem sok idő adatott azonban meg nekik, mivel az egyházi iskolákat 1948-ban államosították, a szerzetesrendeket pedig két évvel később feloszlatták. Impozáns, szép nagy épületük az Agrártudományi Egyetem birtokába került. Templomuk azonban nem volt a feloszlatáskor, noha a rendtagok leghőbb vágya ez lett volna, a templom építése soha nem kezdődött el. A rendszerváltás hajnalán, 1989-ben újjáalakult az önálló Gödöllői Premontrei Perjelség. A közösség hamarosan egy kápolnát épített, amely azonban egyre kisebbnek bizonyult, hiszen sikerült megszervezniük a gimnáziumot, és a tanulók is odajártak iskolai szentmisékre, de a helyi lakosság is látogatta. Mégis 30 évig szolgálta a kápolna a rendet és a híveket. 2018-ban azonban a Gödöllői Perjelséget apátsági rangra emelték, ami megerősítette a saját templom felépítésének szándékát. Megvalósításához a Premontrei Rend alapításának 900 éves évfordulója alkalmából a Magyar Állam visszaadta a rendnek az 1948-ban államosított területek egy részét, és a kormány támogatást nyújtott a közösségnek egy templom megépítéséhez. A 2024-októberében ünnepélyesen felszentelt, a premontrei építészeti hagyományokat követő Szent Ágoston Prépostsági Templommal beteljesült a rend 100 éves álma. A hívek és a látogatók számára pedig ez az épület maga a szakrális építészet szépségének megvalósult álma. Minden kis és nagy részletében a legnagyobb igényességgel és hozzáértéssel eltervezett, majd megvalósított Isten háza. Mivel a templom gyakorlatilag a város szélén, gyéren lakott környéken van, érthető módon zárva tartják. Szentmisék előtt lehet körbenézni, esetenként nyilvános koncertet is hirdetnek, de tavaly például a Nyitott Templomok Napja programsorozat keretében megnyitották a templom kapuit az érdeklődők előtt. Addig is, amíg ismét lesz ilyen alkalom, igyekszem olyan fotókon bemutatni Zobay Nagy László építésztervező és alkotó társai művét, amelyek jól adják vissza ezt a lenyűgöző szépséget.

A rendszerváltozás hajnalán Gödöllőre visszatelepülő szerzetesek a folyamatosan ápolt kis temetőt újra birtokba vették, és a gödöllői rendi élet és iskola újraindítóját, Fényi József Ottó atyát itt helyezték végső nyugalomra 2002-ben. Az Apátság a 100 éves évforduló ünneplésének kezdetén rendezni kívánta a szétszóratás idején elhunyt rendtagok végső nyughelyének sorsát. Ezért rendezték és bővítették a sírkert területét, majd a városi parcellában nyugvó elhunyt rendtagok földi maradványait méltó megemlékezés keretében a Premontrei temetőbe helyezték végső nyugalomra. Sőt, a Kárpát-medence szerte rendi kereteken kívül élt rendtagok sírhelyét is felkutatták, és ha szükségesnek látszott, áttelepítették ide. De megtaláltuk volt gimnáziumi tanuló, valamint a 2. világháborúban elhunyt néhány gödölői lakos sírját és az innen málenkij robotra elhurcoltak emlékoszlopát is. A temető megrendítő látványa a Gödöllői Premontrei Perjelséget alapító Takács Menyhért prépost prelátus 1935-ben felállított síremléke, amelyen Fadrusz János Krisztus a kereszten című munkájának bronz másolata hirdeti az örökkévalóságot.

Némi kérdezősködéssel sikerült megtudnunk, hogy ez egy régi víztorony. Így már könnyebb volt a neten utánakeresni, amiből kiderült, hogy az egykori Agrártudományi Egyetem, ma Szent István Egyetem 1954-ben épült és immár 20 éve műemléki védettségű víztornyát találtuk meg. Az egyetemi lakótelep vízellátására szolgált volna, de mire elkészült már fölöslegessé is vált, mivel a vízellátást máshogy oldották meg. Ezért eredeti alapfunkciójának megfelelően soha nem használták. Alkalmanként, évente kétszerháromszor, például a Kulturális Örökség Napjain kinyitják, ilyenkor szakvezetéssel megtekinthető a torony belseje. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, amikor ott jártunk, szigorúan zárva volt a kertkapu is. A kapun található kiírásból viszont annyit megtudtuk, hogy ez az Urbango szabadtéri kincsvadászat egyik állomása manapság, ehhez azonban nem kell bemenni a kertbe.

Ezt az épületet és gondozott kertjét volt szerencsénk megnézni az Építészet Ünnepe és Éjszakája fesztivál alkalmából, természetesen fényes nappal. Kokas László építész, belsőépítész volt kalauzunk a kerti sétán és az épületbejáráson, aki a Kokas Műterem Kft. vezető tervezője. Az ő terveik alapján és generálkivitelezésével újult meg 10 évvel ezelőtt az addigra már jelentősen leromlott állapotú villa. A kor divatja szerint, a kor elismert építészeként Hild József 1844-ben tervezte és építtette fel saját használatra nyaralónak ezt a villát, amely eredetileg jóval kisebb volt, mint ahogy most megismertük. Az épület nem maradt sokáig a klasszicizmus nagy magyar mesteréé, egy későbbi tulajdonos megbízásából pedig Pucher József építész 1889-ben jelentősen megnagyobbította azzal, hogy oldalszárnyakkal toldotta meg, és hátsó irányba is kibővítette újabb helyiségekkel. Főként ezekre a változtatásokra utalva fejtette ki számunkra Kokas László a mintegy 170 éves műemléki épület teljes felújítását vezérlő megfontolásokat, és magyarázta meg döntéseiket, amelyek nyomán nem bontották vissza az épületet a kiinduló állapotig, hanem a Hild-féle koncepció szellemiségét respektálva őriztek meg a későbbi hozzáépítésekből is, illetve véghezvittek némi bővítést. Az eredeti állapot visszaállítása, tekintettel az eltelt 170 évben történt átalakításokra és a jelentős bontások elkerülésének igényére, reménytelen vállalkozás lett volna. - írja egy építészeti szakmai oldal is. Az ilyen módon megtervezett és véghezvitt rekonstrukciónak köszönhetően most egy stílusában, hangulatában egységes és jól használható reprezentatív épületet járhattunk be. A gyönyörűen felújított műemlék épület jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) székhelyeként működik. Az MMA-val szembeni fenntartásokat szokás ezzel a házzal kapcsolatosan is felemlegetni, az idetelepített kutatóintézete sem nagyon ismert. Mégis azt kell, mondjam, a lényeg, hogy általuk megfelelő funkciót, gondos gazdát kapott a villa. Mi pedig még egy dedikált emléklapot is kaptunk erről a látogatásról. Igazán kedves gesztus volt, köszönjük! Itt be is fejezhetném a beszámolót, de hiányozna, hogy: 2016-ban nem csupán a villa rekonstrukciója és bővítése, hanem az úgynevezett Svájci-lak újjáépítése és az épületeket körülvevő 12 ezer négyzetméteres park teljes körű rendezése is megvalósult. Az eredetileg kertészlakként szolgáló Svájci-lak tervezőjét egyelőre nem sikerült kideríteni, valamikor 1873 körül épülhetett, és a budai hegyek egykori romantikus nyaralóépítészetének jellegzetes darabjai közé tartozik. Téves tehát, amit fent a cím sugall! A Hild-villa és a Svájci-lak két külön épület egyazon telken! A kert csodája pedig egy hatalmas és magányos cédrus, amelyet valószínűleg már Hild József is láthatott.

A világ leghíresebb régészeti leleteinek egyikét, a kínai terrakotta-hadsereget és az első kínai császár korát fókuszba helyező, a kínai történelem több mint egy évezredét átfogó kiállítást láthatunk szintén féléven át a Szépművészeti Múzeumban. Aki szeretné megnézni, még van egy hónapja rá, mert május 25-ig lesz nyitva. A tárlat alcíme szerint Az első kínai császár agyagkatonái a tematika, de valójában jóval több ennél, mivel számos, a mindennapi életben és a szertartásaikhoz használatos tárgyat mutatnak be Csin Si Huang-ti és dinasztiája, majd a rákövetkező Han-dinasztia korából, vagyis a Krisztus előtti századokból indulva. A kiállításon így több mint százötven ókori mű- és hétköznapi tárgyat mutatnak be, hogy elképzelhessük az akkori kínai életet. A legnagyobb érdekesség természetesen a Kínának a nevét is adó, azt egyesítő, felemelkedését elindító első császár, Csin Si Huang-ti terrakotta-hadseregéből kiállított tíz eredeti, valósághű figura. Különösen, hogy mint a tárlatvezetőnktől megtudtuk, a kínai állam nem is enged ki az országból ennél több darabot, mint amennyi most ezen a tulajdonképpen a világban vándoroltatott kiállításon látható. Merthogy ez egy utazó kiállítás, a kínai megfontolás szerint azokba az országokba juthat el, amelyekkel baráti viszonyt ápolnak. De nekünk legalább ennyire izgalmas látnivaló volt a két, kicsinyített másolatban bemutatott, az első császárt a túlvilágra vivő négylovas kocsi is. Ezek eredetije is, miként az agyagkatonák a Kr. előtt 210-ben elhunyt uralkodó városnyi méretű sírkertjéből kerültek elő, ott voltak több ezer társukkal eltemetve, hogy védelmezzék a császár sírját. Kína legendás öröksége, amelyet legendás körülmények között találtak meg kutat ásó földművesek, még 1974-ben. És most mi is bepillanthatunk ebbe a számunkra időben, földrajzilag és kulturálisan is távoli világba. Közben a kihelyezett tájékoztató szövegeken, kínai filozófusok idézeteiből olyan bölcsességeket olvashatunk, amelyek esetenként segítenek megérteni a kínaiak mai szerepét, viselkedését a világban.

A hotel visszaigazolta a foglalást, az átutalás beérkeztét. Minden rendben volt. Még egy hosszas eligazítást is küldtek a házirendről, a kötelező vendégmagatartásról. Elolvastuk, tudomásul vettük. Megérkeztünk, a recepciónál gond nélkül elintéztük a bejelentkezést, ám amikor azt hittük, ezzel megvagyunk és továbbra is minden rendben, a recepciós azt kérte, hogy fizessünk 20 ezer forint depozitot. Hogy mit? Soha, sem külföldön, sem itthon ilyen gyakorlattal még nem találkoztam! Ettől persze még az Oasis Inn Budapest alkalmazhat ilyen eljárást, csakhogy ezt előzetesen tudatni kell, kellene a vendéggel. Ez ugyanis a szálláshely és a vendég között létrejövő szerződés egy lényeges eleme, amellyel kapcsolatban azt is közölni kell, hogy mire szolgál a depozit, milyen esetben tarthatja meg a szálloda ezt az összeget részben vagy egészben stb. Mi viszont erről előzetesen mit sem tudtunk. A foglalás során és a nekünk küldött részletes eligazításban sem esett szó depozitról, ezért határozottan visszautasítottam a kifizetését. Megkonzultálták egymás között, és eltekintettek a letét beszedésétől. Nem indult hát valami jól az Üllői úti oázisban való tartózkodásunk. Kár, mert minden más nagyon is rendben volt, jól éreztük magunkat ezen a különös helyen. Különös, ugyanis egy igazi békebeli, az 1870-es években épült, jókora neoreneszánsz lakóház belső udvarán vannak a hotelszobák. A történelminek mondható épület ma is tükrözi hajdani eleganciáját, még ha ez kicsit kopottas is a lakóházi részen. Az utcafronton háromemeletes a ház, de belül csak két alacsonyabb szint van. Mi itt laktunk a frissen felújítottnak látszó, nagyon jól karbantartott szállodai földszinten. A szoba valójában kicsit apartman is, mert egy csöppnyi, de jól felszerelt konyhafalat is magában foglal, akár még főzni is lehetne. A berendezés egyes elemei a szobában is, de leginkább a fürdőszobában az oszmán és a marokkói díszítőművészet hangulatos stílusát hozzák. Igencsak érdekes a lakóházi részen lévő reggeliző hely is, ahol a nyerstégla-struktúra és megint csak a törökös dizájnelemek kellemes társítása látható. El nem tudtam volna képzelni, hogy Pest központjában ilyen szálláshely van. Ahol egyébként tökéletes a tisztaság, rendkívül udvarias és segítőkész a személyzet. Örülünk, hogy megismerhettük! Csak azt a kezdeti incidenst tudnám feledni!