Kihagyhatatlan
![]()
2025. október 10.a párjával járt itt A Liget Budapest Projekt jelenleg Európa legnagyobb kulturális tartalmú városfejlesztési projektje, a projekt első 10 éve során elkészült fejlesztéseknek köszönhetően a Városliget ismét régi fényében ragyog. - Ezt és hasonló stílusban megfogalmazott méltatást olvashatunk a projekt hivatalos honlapjának első oldalán, amolyan felvezetőként.
Arról nincs említés, hogy ez a projekt kezdettől fogva sok vitát, ellenérzést is kiváltott budapesti polgárok és városfejlesztési szakemberek részéről egyaránt. Mostanság meg éppenséggel több a csend körülötte, mint a lelkesedés, de ennek okait elemezve óhatatlanul a politika térfelére tévednék, amit nem szeretnék. De hogyan is nem tévedtünk, hanem nagyon is elszántan mentünk pár napja a Városliget Látogatóközpontba? Nemrégiben írtam itt arról, hogy a Hősök tere közepén égnek meredező tartóvasakkal, és nem Gábriel arkangyal szobrával a tetején áll a millenniumi emlékmű obeliszkje, mert a szobrot restaurálják. Majd kiderült, hogy amíg Zala György alkotása vissza nem kerül 120 éve őrzött helyére, addig a Gábriel arkangyal-szobor eredetivel megegyező méretű másolata a Városliget Látogatóközpontban tekinthető meg. Ottani információ szerint az eredeti szobrot várhatóan csak jövő év tavaszán illesztik vissza a helyére, de ez ismét politikai vonatkozásokat hoz elő, így hagyom is. Kihagyhatatlan lehetőség viszont közelről látni, elé- és melléállni egy 5 méter magas szobornak, amely egyik kezében a magyar koronát, a másikban az apostoli kettős keresztet emeli az ég felé. A hatalmas szobormásolat a mű történetét bemutató rendhagyó kiállításon látható Budapesten, a Néprajzi Múzeumban található Városliget Látogatóközpontban. Most tudtuk meg, hogy az általunk nem kifejezetten szeretett épületben működik ez a Látogatóközpont, de megyünk, ha ott van a Gábriel-másolat. Megérkeztünk a betonbunker déli kapujához, majd kiderült, hogy végig kell vándorolnunk a benti sikátorokon, ahol sikerül, ott liftezgetünk, míg elérünk a nagy ház éppen ellenkező végén a Látogatóközpontba. Minden berzenkedésünk elmúlt azonban, amint megláttuk a szobrot. Olyan lenyűgöző, olyan vonzerővel bír, aminek nehéz ellenállni. Fotóztuk innen, onnan, a beépített digitális technikának köszönhetően lefotóztuk magunkat is, mintha fenn állnák mellette az oszlop tetején. Aztán még többször visszatértünk Gábrielhez. Mert van ám ott más látnivaló is, és nekünk az is nagyon tetszett: Hatalmas makett mutatja be Budapest 1910-es évekbeli állapotját. Fantasztikus így látni a fővárost, felfedezni ismert épületeket, vagy éppen azok hiányát, mert még nem épültek meg a jelzett időig. Van egy kisebb, kapcsolódó makett-asztal is, amely a mai Városligetet mutatja meg. No, itt már lehetne a látogatónak egy-két értetlenkedő kérdése azzal kapcsolatban, hogy miként is fog folytatódni ez a nagy Liget Projekt. De persze ilyesmi ezen a helyen fel sem vetődhet. . . Mi mindenképpen értékes és élvezetes időt töltöttünk a Városliget Látogatóközpontban: a Gábriel arkangyal-szobormásolat és a hatalmas városmakett szerintünk kihagyhatatlan látnivaló. De az is kihagyhatatlan, hogy megemlítsem, ez a tartalom csak kiemelés, nem a Városligetet újraértelmező projekt egészének szisztematikus bemutatása.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
![]()
2025. október 9.a párjával járt itt Ezen a vidéken, a megyében nem túl gyakori, hogy a temetőkben kápolna lenne. Aztán eljön ember Kunszentmártonba, és kiderül, hogy két ilyen építményük is van, az Alsó- és a Felső-temetőben is. Ráadásul majdhogynem kisebb templom méretűek. Kedves itteni ismerősünk magyarázata szerint ez azt igazolja, hogy korábban, hosszú időkön át ez egy jómódú település volt, futotta ilyesmire a híveknek.
Mi most első nekifutásra az Alsó-temetői Hétfájdalmú Szűzanya kápolnát néztük meg. A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére emelt kápolnák leginkább temetőben állanak, a halottak oltalmára és az élők vigasztalására. A város akkor még egyetlen kápolnája 1869-ben mindössze két hónap alatt épült meg későbarokk, de népies jegyeket is magán hordozó stílusban. Az építmény összességében sem mondható jelentéktelen nagyságúnak, de azt külön ki kell emelni, hogy a tornya 10 méter magas. A helyiek elmondása szerint régebben itt rendszeresen tartottak miséket is, de ma már a legutóbbi, 1992-ben történt teljes felújítás ellenére is a szentély falán olyan nagy repedés van, hogy látogatni sem engedik az épületet. Ezt a repedést mi is megtaláltuk, amikor körbejártuk a kápolnát, és bizony nem volt szívderítő látvány. Az építmény előtt kálvária-szoborcsoport és kálváriasor is található. A 14, ugyancsak felújított stációs képet sem lehet azonban megszemlélni, mert, vélhetően alapos okból, de ezeket jól bezárt vasajtók védik. A kápolna homlokzati falának szoborfülkéiben elhelyezett és a kálvária-szobrok nyújtanak esztétikai élményt. És hát maga a temető is szépen rendezett, jól esett itt a séta és egy kis elmélyedés.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
![]()
2025. október 8.a párjával járt itt Cserkeszőlő felől, az ún. öreg hídon át mentünk Kunszentmártonba, és ha a gépkocsiforgalom nem akadályozott volna ebben bennünket, megállunk, hogy megcsodáljuk a 18. században épült római katolikus templom szépséges látványát. Feltűnően magas, 62 méteres karcsú tornya messziről feltűnik, közelről pedig nyaktörő mutatvány az ugyancsak különösen magas toronysisak tetején lévő keresztig fellátni.
A város legszebb műemléki középülete a nagytemplom, más néven a Szent Márton plébániatemplom, Kunszentmárton szimbóluma. 1784 őszére készült el a késő barokk stílusú, belső méreteiben is jelentős nagyságú templom. A nagyszerű épület többek között Rabl Károly Jászkun kerületi kőműves mester keze munkáját is dicséri. Rabl Károly, gyöngyösi építőmester neve igencsak ismert és elismert ezen a vidéken. Az ő nevéhez fűződik a Debreceni Református nagytemplom építése végső munkáinak befejezése vagy például Törökszentmiklós és Kisújszállás református templomainak megépítése. Kunszentmárton katolikus nagytemploma azonban nemigen hasonlítható az egyszerűségre törekvő református templomok stílusához, a tornya nemcsak kecses, de osztott és díszített, ráadásul nem egysíkú, hanem homorú íves falakkal csatlakozik a hajóhoz, fölötte pedig gazdagon formázott sisak magasodik. A főbejárati ajtó fölötti díszek egyike könnyen felismerhető, hiszen az a Lehel kürtje, más néven a Jászkürt ereklyét ábrázolja, mi legalábbis így gondoljuk, az akkori községet ugyanis a török idők után a jászok és a kunok telepítették újra. A kunokra való tiszteletteljes emlékezésül pedig, mint sikerült kiderítenem, Kunország címere látható fentebb, a kétfarkú oroszlánnal vagy kutyával. Kétfarkú kutya? Ajjaj, ez már politika! Menjünk inkább be a templomba. Mentünk, de csak a szokásos rácsig jutottunk, onnan kukucskáltunk a főhajóba. Barokk, késő barokk, copf stílusú, amit messziről láttunk. Őszintén szólva, ebből a fajta barokkból nekünk ennyi elég is volt. Jobban esett a szép őszies napsütésben körbesétálni, kívülről csodálni Istennek eme házát.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
![]()
2025. október 8.a párjával járt itt Kellemes kis liget, inkább mint park vagy kert, fogadja a látogatót a Szent Márton templom és a plébániaépület között. És amint elkezd az ismerkedő vendég nézelődni, nyomban feltűnik neki egy méretes Pieta-szobor. Ritkaság ez így szabadtéren, eddig csak templomban, kápolnában, vagyis épületen belül láttuk.
Praktikusabb is a benti elhelyezés, hiszen hagyományosan az előírásos színekre van festve az alkotás, a festék meg nem igen bírja a kinti viszontagságokat, időjárási kihívásokat, itt meg a felette lévő fakoronában szunnyadó erdei fülesbaglyok anyagcseréjének végtermékeit is könnyen nyakukba kapják a szoboralakok. Látszik is, hogy jócskán megviselt már a festékréteg. Ráférne a Fájdalmas Mária-szoborra egy felújítás. Mert bár annál 40 évvel fiatalabb a mű, mint amit a talapzatán jelöl a tábla, de így is a 130. évében van. A szűkszavú ismertetőben, amelyet erről a Pietáról találni, ugyanis azt írják, hogy: A szakrális témájú emlékmű elődjét Kopó József és Tóth Erzsébet adományából 1856-ban emelték. Leányuk, Kopó Rozális újrafaragtatta 1896-ban Martinelli Antal budapesti szobrászművésszel a halott Jézust ölében tartó Fájdalmas Mária alakját. Megemlítendő még, hogy az alkotás körüli, ugyancsak megviselt kerítés oszlopán a STM betűk a templom és a település védőszentjére, Szent Mártonra utalnak. De itt komolykodás van, a libákra semmi utalás nincsen.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Átlagos
![]()
2025. október 8.a párjával járt itt Még két hete sincs, hogy körbefutotta a helyi sajtót: Kunszentmártonban Tüskevár Emlékház néven új emlékhely nyílt, amely Fekete István író két, a településen töltött évének állít emléket. Tervezgettük egy idő óta, hogy ellátogatunk Kunszentre, felénk így mondják, és ez a hír most arra buzdított bennünket, hogy nosza, induljunk.
Sajnos elsiettük. Az olajozott működés még nem indult be náluk. Az újságcikkekben jó esetben is csak annyi jelent meg, hogy az emlékház hétköznapokon 10 és 17 óra között látogatható, iskolás és óvodás csoportokat is szívesen fogadnak. Mi pénteken mentünk, vagyis hétköznap, és úgy dél tájban értünk a Bercsényi utcához. A pontos házszámot azonban nem tudtuk, így bementem megkérdezni a sarki, igencsak kifejező nevű, Kis szivacs kocsma nevű műintézetbe, hogy vajon jobbra vagy balra. A törzsvendégek élénk, ámbár némileg eredménytelen próbálkozása után jött a megbízható eligazítás a kiszolgáló ifjú hölgytől. Mint kiderült, néhány háznyira voltunk csak utunk céljától. Lelkesen nyitottuk volna az Emlékház kapuját, de az bizony zárva volt. Csak egy eligazító kis plakát fogadott bennünket a kapura kiragasztva. Ebből kiderült, hogy a 10-től 17 óráig tartó látogathatóság csak előzetes bejelentkezés alapján vehető igénybe. Volt ott két telefonszám is, hívtam őket, hátha a közelben lakik valamelyikük, és mégis bejutunk a Fekete István emlékeket megtekinteni. Az első szám hosszan kicsengett, de nem vette fel senki, és vissza sem hívott, hogy vajh mit akarnék. A második számon készséges hölgy vette hírül a tényt, hogy ott ácsorgunk a kapu előtt bebocsátást már éppen nem remélve. Sajnálkozott, de segíteni nem tudott, hiszen ugye nem előzetesen jeleztük jöttünket. De hogyan is jelentkezhet be bárki előre olyan telefonszámokon, amelyeket csak már a helyszínen tud megismerni? Vigasztalódásunkra szolgált, hogy legalább a szomszéd házra kihelyezett és az emlékház megnyitása alkalmából dúsan megkoszorúzott emléktáblát láthattuk. Szerencsére Kunszentmártonban van több értékes, érdekes látnivaló, megnéztünk néhányat. És ha legközelebb erre tervezzük utunkat, majd szólunk előre, hogy jövünk, jönnénk megnézni Fekete István helyi múzeumát. Egyelőre csak három pont, átlagos az értékelésünk erre a nem látott látnivalóra. . .
Milyennek találod ezt az értékelést?
Jó
![]()
2025. október 3.a párjával járt ittAz ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Ha ezt a helyet külső megjelenése alapján minősítettük volna, nagy valószínűséggel nem náluk ebédelünk környéki és Kunszentmártonban tett kirándulásunkon. De mert itt is többen dicsérték és megbízható értékítéletű helyi ismerősünk is ezt az éttermet ajánlotta, bátran betértünk.
És nyomban meg is lepődtünk, mert az útszéli küllem után egy főként esküvői étkeztetésre hangoltnak látszó, elegáns beltérben találtuk magunkat. Kedves ifjú felszolgálónő jött nyomban az étlappal és a kérdéssel, hogy mit iszunk. Főként pizzákat, hamburgereket, gyros-tálakat kínálnak, de vannak egyszerűbb frissen sültek is. A párom csirke szárnyat rendelt sült burgonyával és vegyes savanyúsággal, én gyroshúst kértem édesburgonyával, zöldekkel és sajttal. Mindkét étel teljesen rendben volt, korrektül elkészítve, de semmi különös. Gasztrotúrát tehát nem ide kell szervezni, ám ha e vidéken éhezik meg az utazó, akkor itt bizton kiváló ellátásban részesül. És mindezt valami olyan ragyogó tisztaság közepette, amire azt szokás mondani, hogy itt a padlóról is lehetne enni. Persze, mi is tányérból ettünk, de mégis, ezt meg kellett említenem. Ja, és ez nem korcsma! Nem is tudom, miért neveztetik fentebb korcsmának. Talán régebben így hívták magukat? Most megfelelő módon vendéglő a titulusuk. De lehet, hogy a régi név visszarezgése volt, amikor az ifjú kiszolgálónő megkérdezte, hozzon-e poharakat az üveges sörhöz. . .
4Ételek / Italok
4Kiszolgálás
5Hangulat
5Ár / érték arány
5Tisztaság
Milyennek találod ezt az értékelést?
Kihagyhatatlan
![]()
2025. szeptember 30.a párjával járt itt Egy évvel ezelőtt sivár betonbunkernek láttam a hatalmas MODEM-et, és korábbról arra emlékeztem, hogy a kiállításaik jellemzően annyira kortársi, annyira modern műveket mutatnak be, amelyek a közönségnek csak kis hányadát érintik, érdeklik. Amikor mi ott voltunk, akkor sem volt más néző.
De nem lehet az ilyesmit annyiban hagyni, ezért azóta is figyelem a programjaikat, és határozottan módosulónak, a szélesebb látogatói rétegeket megcélozni igyekvőként vélem a törekvésüket. Két tendenciában tapasztalni ezt az irányváltást: Az egyik a helyi kötődések, vonatkozások alapján erősíteni az egyes tárlatok iránti érdeklődést, a másik az egyéni kiállítások mellett inkább többszereplős bemutatókat rendezni, hogy minél több látogató megtalálhassa a neki tetsző alkotásokat. Kihasználva, hogy még nyitva van, illetve hogy meghosszabbították a nyitvatartást, két aktuális kiállítást néztünk meg itt a hétvégén:
Szipál Márton, a legendás fotográfus varázslatos művészetét, személyiségét fedeztük fel a Fény, Élet, Örökség címmel berendezett tárlaton. Akinek még kedve lenne ezt megnézni, ezen a héten még megteheti. Szipál Márton 101 évvel ezelőtt egy fotósdinasztiába született. Gyermek- és ifjúkorát Debrecenben töltötte, ahol édesapja híres, neves, elismert fényképészmester volt. Márton is itt nyitott fényképészüzletet 1946-ban. Megvan tehát a helyi kötődés. Majd Los Angelesben lett a sztárvilág rajongott portréfotósa. A másik kiállítás, amelyet meglátogattunk, a vidéki múzeumok képzőművészeti gyűjteményeinek az elmúlt 35 évben történt gyarapodását igyekszik bemutatni, egy hatalmas válogatást, 21 múzeumból összesen mintegy 150 műalkotást a látogatók elé tárva. Az El nem mesélt történetek című bemutató anyaga következésképpen igencsak vegyes, de éppen ezért megtalálhatja mindenki a neki tetszőt, az akadémikusan klasszikus alkotásoktól az egészen abszurd modernig. Nekünk sok is volt ez a mennyiség, nem is teljes egészében, de nagyrészt megnéztük. És aki még szeretne ismerkedni ezzel a tárlattal, annak jó hír, hogy, az ott halott információ szerint, még további három héttel meghosszabbítják a nyitvatartását.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Kihagyhatatlan
![]()
2025. szeptember 30.a párjával járt itt Egy évvel ezelőtt sivár betonbunkernek láttam a hatalmas MODEM-et, és korábbról arra emlékeztem, hogy a kiállításaik jellemzően annyira kortársi, annyira modern műveket mutatnak be, amelyek a közönségnek csak kis hányadát érintik, érdeklik. Amikor mi ott voltunk, akkor sem volt más néző.
De nem lehet az ilyesmit annyiban hagyni, ezért azóta is figyelem a programjaikat, és határozottan módosulónak, a szélesebb látogatói rétegeket megcélozni igyekvőként vélem a törekvésüket. Két tendenciában tapasztalni ezt az irányváltást: Az egyik a helyi kötődések, vonatkozások alapján erősíteni az egyes tárlatok iránti érdeklődést, a másik az egyéni kiállítások mellett inkább többszereplős bemutatókat rendezni, hogy minél több látogató megtalálhassa a neki tetsző alkotásokat. Kihasználva, hogy még nyitva van, illetve hogy meghosszabbították a nyitvatartást, két aktuális kiállítást néztünk meg itt a hétvégén:
Szipál Márton, a legendás fotográfus varázslatos művészetét, személyiségét fedeztük fel a Fény, Élet, Örökség címmel berendezett tárlaton. Akinek még kedve lenne ezt megnézni, ezen a héten még megteheti. Szipál Márton 101 évvel ezelőtt egy fotósdinasztiába született. Gyermek- és ifjúkorát Debrecenben töltötte, ahol édesapja híres, neves, elismert fényképészmester volt. Márton is itt nyitott fényképészüzletet 1946-ban. Megvan tehát a helyi kötődés. Majd Los Angelesben lett a sztárvilág rajongott portréfotósa. A másik kiállítás, amelyet meglátogattunk, a vidéki múzeumok képzőművészeti gyűjteményeinek az elmúlt 35 évben történt gyarapodását igyekszik bemutatni, egy hatalmas válogatást, 21 múzeumból összesen mintegy 150 műalkotást a látogatók elé tárva. Az El nem mesélt történetek című bemutató anyaga következésképpen igencsak vegyes, de éppen ezért megtalálhatja mindenki a neki tetszőt, az akadémikusan klasszikus alkotásoktól az egészen abszurd modernig. Nekünk sok is volt ez a mennyiség, nem is teljes egészében, de nagyrészt megnéztük. És aki még szeretne ismerkedni ezzel a tárlattal, annak jó hír, hogy, az ott halott információ szerint, még további három héttel meghosszabbítják a nyitvatartását.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
![]()
2025. szeptember 29.a párjával járt itt A Tiszavirág híd város felőli hídfőjénél, hol másutt, látható a szobor, amelyen egy tiszavirág-nő és egy tiszavirág-férfi időtlenné vált pillanatnyi szerelmét ábrázolja az alkotó, ahogyan azt Ugor kolléga alább szépen leírta. Nevezték már ezeket az emberi felsőtestű kérészalakokat kedves figuráknak, de csernobili szökevény garnélákként is aposztrofálta valaki.
Pedig hát láttunk már halfarkú leányként sellő-ábrázolásokat, tudjuk, hogy a kentaurok emberi felsőrésze egy ló hátsótestéhez illeszkedik. Igaz, azok mitológiából előszármazott alakok, itt meg csak az emberek ősi szeretete kapott bronzalakzatot, amellyel minden évben várják ezen a vidéken a tiszavirágzást, a kérészek víz feletti látványos násztáncát. Talán a magas esztétika elvárásait is lehet esetenként kicsit enyhíteni, már ha itt erre tényleg szükség van. Nem tudom. Van a világban jó néhány nem kiemelkedő művészi minőségű szobor, amelyeket kifejezetten szeretnek a helybéliek és az odalátogató turisták, ezért váltak fontossá, helyi nevezetességgé. Most hétvégén a Tiszai Hal Napján azt láttuk, hogy gyerekek, felnőttek jöttek lelkesen a szoborhoz, azután is, hogy már lehalászták a körülötte lévő kis medence vizéből a Hal napi alkalmi halakat. Most minden rendben volt itt, tiszta volt a medence vize, a szobrot nem rongálta meg senki. A hangulat pedig nagyon jó volt. Ennyi.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Kiváló
![]()
2025. szeptember 28.a párjával járt itt Minek megy az a szolnoki Tiszai Hal Napja közelébe is, aki nem eszi a halat? Ahogyan mi tettük most szombaton a párommal. Nos azért, mert ez egy jó hangulatú rendezvény, kellemes környezetben megtartva, és mert az alcíme szerint ez egyúttal a Szolnoki Sparhelt Fesztivál is, ahol talán más is készül, nemcsak hal.
Sajnos, mire mi odaértünk, más már nem nagyon volt, ezért csak irigykedni tudtunk a halevőkre, mert a halételek viszont nagy bőségben és igencsak gusztusosan kellették magukat bográcsban, serpenyőben. Egyre éhesebbek lettünk, beültünk hát a Galéria Étterem elegáns, kulturált kerthelyiségébe, ahonnan még a rendezvény eseményeinek egy részére is ráláttunk. Már az italrendelésnél jól indult a dolog, mert kiderült, hogy üveges, ráadásul félliteres, Szent András Ogre sörrel is tudnak szolgálni, amely az egyik kedvencem. Általában nem iszom pilseni típusú söröket, szerintem inkább a férfiak ízlésének felelnek meg, de ez más! Nagyon más, kellemesen ízesen nagyon finom! Ételként mindketten vaslapon sütött csirkecombfilét kértünk görög salátával és tzatzikivel. Az éttermek kicsit idegenkednek a csirkecombtól, nem számít minőségi alapanyagnak, pedig hát ízletesebb, szaftosabb, mint a csirkemell. És itt remekül készítették el, a görög saláta hozzá friss és gazdag volt meg még a tzatziki is. Mi elégedettek voltunk a sorsunkkal, hogy a Galéria Étterem kerthelyiségébe vezérelt bennünket. Jót ettünk, jót ittunk, jól éreztük magunkat! Köszönjük!
5Ételek / Italok
5Kiszolgálás
5Hangulat
5Ár / érték arány
4Tisztaság
Milyennek találod ezt az értékelést?
396 értékelés / 40 oldalon
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
