Érdekes
![]()
2025. augusztus 12.a párjával járt itt Többször is voltunk már a hozzánk közeli Cserkeszőlőn, de eddig még csak nem is hallottunk az itt lévő Baghy-Szinyei Merse Kúriáról. Nemrégiben azonban egy turisztikai rendezvényen begyűjtöttük a helyet népszerűsítő szórólapot, és most meglátogattuk az önkormányzat által, pályázati támogatással, nagyon szépen, igényesen felújított kúriát, mellette a borospincét.
A Baghy család a XIX. század második felében vásárolt birtokot Cserkeszőlő-Tópartpusztán, és egy intézői lakot emeltetett a területen. Baghy Béla özvegye, Kandó Irén 1922-ben férjhez ment Szinyei Merse Félixhez, a híres festőművész fiához. Így kapta 100 évvel ezelőtt a hely és az intézői lakás kibővítésével, majd teljes átépítésével kialakult kastély, bár inkább csak kúria a Baghy-Szinyei Merse nevet. Mert bizony, ez nem kastély, hanem egy tulajdonképpen szerény nemesi kúria, eleinte csak nyári lak funkcióval. Éppen az a méret és elrendezés, amire azt lehet mondani, hogy szívesen ellakna benne az ember. Manapság nagyobbak, proccosabbak is épülnek. . . Az épület berendezése ideillően megidézi a hajdani nemesi lakhely funkcióját, a korabeli életmódot. A kúriában azonban időszaki kiállításokkal is gazdagítják a látnivalót. Most például egy helyi díszpolgár, Torkos György fegyvergyűjteménye és Takács Irén, a nem messze lévő Kuncsorbán élő festő munkáit is láthatják az érdeklődők. A nagyterem pedig impozáns helyszín esküvői szertartások lebonyolítására, de kulturális és helyi közösségi rendezvényeket is tartanak itt. A látogatóközpont vendégeit kellemes kávézó fogadja, ahol a belépőjegyeket is meg lehet venni, és az itt dolgozó kedves hölgy tartalmas információkkal is szolgál a hely múltjáról és jelenéről. Az épülethez tartozó borospince a kúria mellett lett kialakítva egy homokbucka alatt. Azt írják róla, hogy az Alföldön egyedülálló, akár 140 fő befogadására is alkalmas borospince 1983 óta műemléki védelem alatt áll. Itt készültek hajdan Szinyei Merse Félix gazdaságának keresett termékei, a csemege ürmös és a special sec, amely ha jól értettük, egyfajta vermut lehetett. Kár, hogy ma már nem terem annyi szőlő a környéken, hogy újra lehetne éleszteni ezt az italgyártást. De maga a pince roppant hangulatos, helyi borokat is kínálnak, és idevárják mindazokat, akik a kúriában megtartott esküvő után lakodalmazni szeretnének, vagy bármi más célú kellemes összejövetelre keresnek alkalmas helyet.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
![]()
2025. augusztus 10.a párjával járt itt A keleti nyitás kormányzati politikája csak-csak leszivárog a nagy magyar pusztára is, és érdekes dolgokban ölt testet. Karcagon, amely ugye jeles város, hiszen két kormánypárti minisztert is adott a hazának, valamiért a Kazahsztánnal való kapcsolat burjánzik.
Amikor 2024 elején átadták a Karcag Kincse Művészeti és Konferencia Központot, köznapi nevén a Sámándobot, az átadó ünnepségen Kazahsztán magyarországi nagykövete is részt vett. De hogy a létesítmény kertnek nem mondható kietlen portáján mit is tisztelhetünk egy óriási piros almát a magasba emelő betonlábazatban, azt még nem sikerült kiderítenem. Viszont feltűnő, hogy a mű alakzata visszaidézi az új kazah főváros, Asztana Baiterek nevű emblematikus emlékművét, a karcagi betonlábazatnál pedig A Kun Miatyánk olvasható egy kőtáblán. Itt tartottunk, amikor nemrég újra ellátogattunk a terepre, és meglepve láttuk, hogy új műalkotás gazdagítja a hely vizuális kínálatát: a kazak nép szeretetteljes ajándéka a magyar népnek, egy hangszer, a dombra bronz szobra. A dombra számos közép-ázsiai országban, a türk népek által széles körben használt, a nyeles lantok családjába tartozó, hosszú nyakú, körte alakú, húros pengetős hangszer, a kazak nép egyik legkorábbi, legnépszerűbb hangszere. Látványos, szép darab ez itt a semmi közepén. Mint az utólagos keresgélés eredményeként kiderült, a kazah parlament alsóháza elnökének ajándékaként került ide a síkra ez a művészeti alkotás, a dombra, amely, miként a talapzat felirata mondja, a Róna hangja. Hangot persze nem ad ki, de kétségtelenül jól néz ki.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Kihagyható
![]()
2025. augusztus 7.a párjával járt itt A Rónai malomban megrendezett festészeti kiállítást megnézni mentünk Karcagra, de ha már, gondoltuk újra benézünk a Sámándobba is. Illetve bocsánat, nem tudom, szabad-e egyáltalán még így nevezni ezt a valamit. A Déryné Művelődési Központ honlapján ugyanis következetesen a kissé fellengzős Karcag Kincse Művészeti és Konferencia Központ névvel illetik.
Legyen. Bár megtört a következetesség, amikor telefonon arról érdeklődtem, hogy éppen mit lehetne megnézni a nagy rozsdás hordóban, és a Sámánrajzok című állandó kiállítást említette beszélgető partnerem. Eszerint a sámánozás még megvan, mélyen beivódott a szóhasználatba. Jó lesz ez, ha más nincs, megnézzük a Sámánrajzokat. Csakhogy hiába mondtam a művelődési munkatársnak, hogy vasárnap szándékozunk felkeresni városukat és a két kiállítóhelyet, meg sem említette, hogy ez nem fog menni. A Sámándob Kincs bezárt ajtaján ugyanis az a kiírás fogadott bennünket, hogy szombaton és vasárnap rendezvénytől függően van nyitva a létesítmény. Rendezvény nem volt, a hely tehát zárva volt. Mi vigasztalódtunk a Rónai malomban rendezett színvonalas festészeti kiállítással, az óriás hengerben pedig még e hónapban lesz például koncert, könyvbemutató, időszaki kiállítás is nyílik. Ez így jól is hangzik. Kérdés, hogy a most nyíló kiállítást is majd csak a hét négy munkanapján, munkaidőben lehet-e megnézni.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
![]()
2025. augusztus 7.a párjával járt itt Karcagon, a Nagykunság fővárosában kereken 60 malom őrölte a gabonát az idők folyamán, kezdve az egyszerű száraz malmokkal, a szélmalmokon át, a korszerű villanymalmokig. Erre a megállapításra jutott kutatásai során egy karcagi származású egyetemista, rákészülve az építészi diplomamunkájára, amelynek témájaként egy itteni malom felújítását, új funkcióval való felruházását választotta.
Elképzelése szerint, rehabilitációjának eredményeként, a Rónai malom pálinkafőzdeként született volna ujjá, hozzá kapcsolódó vendéglátással, közösségi terekkel, amelyek együttesen egy Pálinkáriumot képeztek volna. A jó évtizede kidolgozott terv azonban nem valósult meg. A Rónai István hengermalom tulajdonos által az 1900-as évek elején épített malom szűk három évvel ezelőtt a karcagi önkormányzat tulajdonában másként újult meg. A pályázati forrással segített rekonstrukció nyomán az épületben rendezvényeket, konferenciákat, kiállításokat tartanak. Mi most azért mentünk el, hogy megnézzük a volt malomban azt a kiállítást, amelyet a Berekfürdői Nemzetközi Nagykun Művésztelep működésének 30 éves évfordulója alkalmából rendeztek az ott született legjobb alkotásokból. Az eltelt három évtized művészi lenyomatát ötvenhét alkotó, köztük külföldiek is, több mint száz alkotásán keresztül élheti át a látogató. És nem nehéz átélni, mert a felújított malomépület belső tere szellős, jól berendezhető. Nem számoltuk meg, hány festmény idézi fel az alkotó művész sajátos meglátásában ennek a tájéknak, a végtelen pusztának, a környéki alföldi településeknek a látványát, hangulatát, de örültünk annak, hogy elég sok ilyen kép szerepel a tárlaton. Köztük a város, a megye ismert művészeitől is. Aztán hogy mennyire tud majd az évek során beépülni ez az igényesen kialakított létesítmény a város kulturális, közösségi életébe, az meglátásunk szerint még kérdéses. Kinn van ugyanis a város szélén, ugyanazon a nagy parlagon, amelyen a Sámándob is árválkodik, jórészt azonos funkcióval, de inkább annak csak az ígéretével.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Jó
![]()
2025. június 22.a párjával járt itt Mivel az Auris Hotelben, ahol megszálltunk, csak reggeliző étterem van, a recepció azzal igazolta vissza a foglalásunkat, hogy egyúttal éttermeket is ajánlottak. Köszönet érte! Első helyen a John Bull Pubot írták. És a taxis, aki a szállodához vitt bennünket, amikor mondtuk, hogy ezen a helyen tervezzük első szegedi ebédünket elkölteni, nagy meggyőződéssel csak annyit mondott, hogy: Jó választás!
. Nekem pedig még az is eszembe jutott, hogy hajdan Budapesten két ilyen pubban is jártam, és jó emlékeim vannak róluk. Viszont azok már rég bezártak. A szegedi John Bull Pub, ismertetője szerint, 1996-ban nyílt meg a tradicionális viktoriánus kor hangulatát idéző étterem a Belváros szívében. Mintha költöztek volna az évek során, most a híres sétáló utca, a Kárász utca egyik végén, vagy elején található a pub, ahogy vesszük. A belső rész tényleg elképesztően hangulatos és nagyon elegáns. Ez a pubenteriőr Angliában is felsőkategóriásnak számítana. De a kora nyári melegben mi is, mint a vendégek többsége, inkább a teraszon ültünk le. Jól esett nézelődni, amíg vártunk az ételre, ami nem volt hosszú idő. Én addig nagy örömmel iszogattam a finom, csapolt Bombardier sört. Nagy kedvencem lenne, ha lehetne venni, étteremben pedig csak most találkoztam vele először. Nekem már megérte idejönni! A párom evett egy csésze marhahúslevest, majd tűznyelő csirkemell volt a főétele, de nem kellett lángot lövellnie, mert a csípős chilikrémet külön kis tálkában hozták, kedve szerint használhatja a vendég. Levest is, főételt is dicsérte. Én az Indonéz csirkemell nyárs chilis mogyorószósszal, friss salátával leírású kreációt választottam, jázminrizs helyett sült édes burgonyával. Remekül nézett ki, de ezen a ponton botlott meg az addigi tökéletesség: A csirkehús darabkák nem voltak megnyugtatóan átsülve, az édesburgonya viszont, az én ízlésem szerint, kicsit túlsült. És még valami: Nagyon mutatósak a talán halformájúnak mondható kerámia tányérok, viszont nem praktikusak. Nem lehet ugyanis biztonságosan rájuk helyezni az evőeszközöket, mert rögtön lecsúsznak. Kész küzdelem a velük való hadakozás, ha két falat között letennénk őket. Ezek miatt az apró, de a hely általános színvonalához nem illő hibák miatt nincs meg nálunk az öt pont. De a párom ennek ellenére is ide járt vissza ebédelni, amíg én a klinikán időztem, és elégedett volt. Így ha legközelebb Szegeden leszünk, ismét a John Bull Pub-ba megyünk.
4Ételek / Italok
4Kiszolgálás
5Hangulat
4Ár / érték arány
5Tisztaság
Milyennek találod ezt az értékelést?
Jó
![]()
2025. június 20.a párjával járt itt Számunkra elsődleges szempont volt, hogy a klinikához közeli szálláshelyet találjunk, így került képbe az Auris. Nem szoktunk máskor sem a szállodában ebédelni, vacsorázni, nekünk programunk van napközben, a szállodai vacsora pedig ritkán jó. Ezért nem zavart bennünket, hogy itt csak reggelit kap a vendég.
A jó reggeli a fontos a nap indításához, és itt széles választék, megfelelő minőség volt. De ez a helyzet mégis meglátszik abban a furcsaságban, hogy a szobához, legalábbis a miénkhez, egy kis étkező rész is tartozott, hűtőszekrénnyel, kávé- és teafőzési készülékkel, néhány konyhai eszközzel. Vagyis fel lehet vinni a szobába kintről ételt, italt, és ott kényelmesen elfogyasztani. Talán ez így jól is illeszkedik ahhoz, hogy a recepciós hölgy elmondása szerint a vendégek jellemzően csak 1-2 éjszakát töltenek ebben a hotelben. A mi 6 éjszakás foglalásunk kifejezetten hosszúnak számított, nekünk pedig egy kicsit drágának is, mert amíg én a klinikán voltam, csak a párom lakott ott, és csak ő reggelizett. A másik furcsán ellentmondásos dolog, hogy a kifejezetten tágas lakrészhez egy agyon miniatürizált mosdó-zuhanyozó egység tartozik. A WC a mosdókagyló mellé van beszorítva, olyan szorosan, hogy még a WC-papírt is csak a mosdó alatti szekrénykébe lehet bedugni, nincs külön tartója, mert annyi hely sincs. A szomszédos iskola udvaráról valóban felhallatszik a zaj, de csak akkor, ha kimegy a vendég a jókora erkélyre. Zárt ajtónál nem hallottuk. Nyáron meg úgyis szünidő van. A bemutatkozó fotókon elég rikítónak látszanak a berendezés színei, de a valóságban jóval kellemesebbek, nem zavaróak. Mindezek alapján most úgy gondoljuk, ha legközelebb Szegedre megyünk, amikor már nem lesz fontos a klinika közelsége, mi akkor is ezt a szállodát fogjuk választani.
5Személyzet
5Tisztaság
3Ár / érték arány
3Kényelem
4Szolgáltatások
4Étkezés
5Elhelyezkedés
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
![]()
2025. június 20.a párjával járt itt Érdekes dolog ez az emlékművekkel Kunhegyesen: az 1956-os emlékművet alig lehet észrevenni a református templom bejáratánál, és ezt is szinte csak véletlenül láttuk meg a fák között, az utcától több méterre bentebb. Nem voltunk rá felkészülve, nem tudtunk előzetesen róla. Elkezdtük hát körbejárni, olvasni a feliratokat a sok-sok név fölött.
Nehéz ügy ez egyébként is Magyarországon az áldozati emlékművekkel. Az I. világháborúban elhunytak emlékére szinte a legkisebb faluban is találunk valamilyen jelet, táblát, szobrot, hiszen ezt akkoriban erősen szorgalmazta a kormányzati politika. Nem így a II. világháború áldozataira való emlékállítást a szocializmusban. Az már egy kényes téma volt, nem is sok településen mertek vállalkozni rá, mert ki tudja, hogyan is kell értelmezni a hőst és az áldozatot. Aztán jött 1956, amire nemhogy tisztességgel emlékezni, emlegetni sem nagyon volt szabad évtizedeken át. Győrfi Lajos, a Nagykunság egyik jeles szobrászának itteni, a református gyülekezeti ház előkertjében álló művével, egy több részből álló szoborkompozícióján viszont egyszerre emlékezik meg a település az I. és II. világháború, valamint a 19-es és 56-os polgárháborúban, eseményekben elvesztett lakosairól. Mindannyiuk neve fel van sorolva. Összesen 658 név. A XX. század áldozatainak emlékműve tehát az e században történt tragédiákra és áldozatokra emlékezik és emlékeztet. Az 1993-ban felállított szoborcsoport Kunhegyes százados történetét és fájdalmait idézi. Az áldozatok, valamennyi áldozat emléke előtt tiszteleg a település, és megőrzi nevüket az utókornak. Megrendítő!
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
![]()
2025. június 19.a párjával járt itt Nem könnyű észrevenni, pedig nem is kicsi ez az emlékmű, de valahogy megbújik a hatalmas református templom bejárata mellett. Kijőve az épületből azonban elindultunk, hogy a kertben körbesétáljuk, és akkor mégiscsak megláttuk az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékművét. És így már elkezdtük tanulmányozni. A forradalom 50.
évfordulóján, 2006. október 20-án avatták fel Györfi Sándor karcagi szobrászművész alkotását. A korabeli beszámolók szerint hálaadó istentiszteletet követően történt az avatás a templomnál, amikor is református egyházi vezetők mondtak beszédet a forradalom lángját ábrázoló mű előtt, merthogy a Kunhegyesi Református Egyházközség és a helyi adakozó polgárok állíttatták. Őszintén szólva, mi egy kicsit bumfordinak láttuk ezt az alkotást, ahol magas kőtömb tetején lobog a bronzból formált láng, amely egyes leírások szerint a szabadságharcra utal. Mi viszont maradnánk a forradalom lángja értelmezésnél. Azért is, mert itt ezt a fémből lévő lángot nézve az igazi jutott eszünkbe, amely Budapesten az Országgyűlés épülete előtt, a Kossuth Lajos téren őrizte a forradalom emlékét, mígnem kitelepítették onnan. De ez már egy másik, nagyon másik történet. . . Kunhegyesen, úgy tudni, nem voltak harcok 1956-ban, itt csak néhány szobrot rongáltak meg. Mégis fontosnak tartották a félévszázados megemlékezést egy szobrászati művel. És ez az igazán fontos!
Milyennek találod ezt az értékelést?
Érdekes
![]()
2025. június 8.a párjával járt itt A kunhegyesi klasszicista stílusú templom az Alföld legnagyobb kéttornyú református temploma, az "Alföld katedrálisa", az ország második legnagyobb református temploma. Ez az ismertető jelenik meg a neten, ha beírjuk a keresőbe, hogy kunhegyesi templom. Én meg lassan feladom, hogy megértsem ezeket a legnagyobb, második legnagyobb stb.
minősítéseket. Ráadásul eddig úgy tudtam, hogy Debrecen és az ottani Református Nagytemplom is az Alföldön van, az a templom is legnagyobb és kéttornyú. És hogy katedrális lenne egy református templom? No, ez aztán igazán nem szokványos megjelölés. De az ezeken a kérdéseken való töprengésemet gyorsan lezárta ott jártunkkor a templom segítőkész gondnoka, aki körbevitt, majd nézelődni is engedett bennünket. Szerinte nem érdemes ezekkel a minősítgetésekkel komolyan foglalkozni. Ami tény, hogy a kunhegyesi, kétségtelenül hatalmas református templomban 1200 ülőhely van, a teljes befogadóképessége pedig mintegy 5000 főre tehető, köszönhetően a kétemeletes, körbefutó nagy karzatoknak. Kunhegyes akkor sem volt picinyke falu, amikor a 19. század első felében építtette a helyi közösség ezt a templomot. Na de, hogy 5000 fő? Igen, bizony, az 1800-as évek elején szinte csak reformátusok laktak itt, ők összesen 4561 fő, és ha még a lélekszám remélt növekedését is beszámították, indokolt volt ez a méret. Hogy közben a leírások és a vidék lakóinak ismeretében feltételezünk ebben egy kis kun kivagyiságot, majd mi megmutatjuk törekvést is, az talán megbocsátható. Manapság viszont már nincs kihasználva ez a sok hely, kevesen járnak rendszeresen templomba. Utoljára akkor volt jóformán tele az épület, amikor 1989-ben Kunhegyes ismét várossá lett, és a városavató ünnepséget, melyen 4000 fős létszámmal vett részt a város lakossága, az elszármazottak, a református templomban rendezték. Az épület eredetileg egytornyúnak készült, de mindenféle zűrök után Hild József tervei alapján épült kéttornyosnak. Hild József a hazai klasszicista építészet egyik legnagyobb alakja volt, és amikor Kunhegyesen megbízták az építésében félbehagyott templom újratervezésével, akkorra már megépültek az ő elképzelései alapján az egri főszékesegyház és a Ceglédi református nagytemplom. A kunhegyesi azonban nemigen hasonlít ezekre. Ez itt egy igazi falusi nagytemplom a reformátusoknak, büszke kunoknak. Negyvenkét méteres hófehér tornyokkal, amelyek messziről látszanak a sík alföldön. De érdemes belülről is megcsodálni lenyűgöző méreteit, megnyugtató arányait és egyházi iparművészeti értékeit. Majd körbesétálni a kertjében, ahol különböző emlékművek is helyet kaptak.
Milyennek találod ezt az értékelést?
Kihagyhatatlan
![]()
2025. június 8.a párjával járt itt Már csak alig több mint egy hónapig, július 20-ig látható a Múzeum aktuális nagy kiállítása, amely a középkori művészet egyik legrejtélyesebb alakjával, MS mesterrel és korával foglalkozik. Ez önmagában is izgalmas vállalkozás, hiszen azt sem tudjuk, hogy ki rejtőzik pontosan a titokzatos monogram mögött.
A Szépművészeti és az ebben velük együttműködő társintézmények szakemberei azonban kitűnően, magas fokú szaktudással és igényességgel oldották meg a nem mindennapi feladatot. A Magyar Nemzeti Galériában 1997-ben rendezett, MS mester művészetét bemutató kiállítás óta eltelt időben, de főképpen erre a mostani tárlatra készülve, a művészettörténészek újabb kutatásokat folytattak annak meghatározására, ki is lehetett a névtelen alkotó és újabb művekről állapították meg, biztosan, esetleg csak valószínűsítve, hogy az ő alkotásai vagy a közreműködésével születtek. Ezért most jóval több képet láthatunk, amelyeket hozzá kapcsolnak, ám jelezve, ha ez nem teljességgel bizonyított vagy bizonyítható. Majd a végén még azzal is szembesülünk, lehet hogy a titokzatos MS mester egy köznapi nevű Michel Schröter osztrák volt. . . Ilyen szempontból tehát nagyon sajátos ez a tárlat, és nagyon épít arra, hogy a látogatók hajlandóak legyenek belépni egy izgalmas szellemi folyamatba, hiszen több alkotásnál csak a korabeli művészeti példák segítenek a meghatározásban. De ha valakinek nincs kedve az évszázadokra visszanyúló művészettörténeti nyomozást elemezgetni, nem kell mást tennie, mint élvezni a csodát, MS mester képeinek gyönyörűségét. Nekem még mindig a világszép Vizitáció című festmény a kedvencem, amely egykor a selmecbányai Szent Katalin-templom főoltárát díszítette. E monumentális remekműből fennmaradt hét táblaképet most először láthatja együtt a közönség, és csak egy hiányzik a nyolcból. De a tárlatvezetőnk elárulta, abban reményednek, hogy talán-e kiállítás hírére valahonnan felbukkan az évszázadok óta eltűntnek tartott nyolcadik kép is. Visszatérve a Vizitációhoz, Mária látogatása Erzsébetnél, szerencsére a Szépművészeti tulajdonában van, így máskor is megtekinthető. De most a képtársaival együtt bemutatva különösen emlékezetes látványt, együttest alkotnak. Talán már máskor is említettem, most e kiállítás kapcsán még inkább hangsúlyoznom kell, mennyire örülök és hasznosnak tartom, hogy a múzeum ma már számos eszközzel igyekszik a látogatók tájékozódását segíteni. A kiállított anyaghoz alapos szöveges eligazításokat adnak, kiállításvezető kapható a pénztárban csekély összegért, számos alkalommal előre meghirdetett tárlatvezetést tartanak, amelyre a neten előre megvásárolható a részvételi jegy, és amit korábban még sosem láttam, a jókora és általában igen drága kiállítási katalógusból is kihelyeztek egy példányt a teremben, bárki belelapozhat, elolvashat magyarázó részeket a művekről. Szépségekkel eltelve, tudással gyarapodva hagytuk el a kiállítást. És hogy valamennyire kipihenjük magunkat, ücsörögtünk kicsit a hajdani kolostorkertek hangulatát idéző Ión udvarban. Korábban nem is tudtunk a létezéséről. Majd lelifteztünk a járdaszintre, mert az épület nagy felújítása óta szerencsére nem kell megmászni az impozáns, de magas lépcsőt.
Milyennek találod ezt az értékelést?
396 értékelés / 40 oldalon
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
