Agapanthus adatlapja

A Füvészkert egész évben változatos programokkal igyekszik látogatókat vonzani a kertbe, de a Sakura ünnep kétségtelenül a legnépszerűbb, amelyre még egy ilyen hűvöskés napon is, mint ez volt, szép számban jöttek az emberek. A japáncseresznyének is van többféle változata, így nem egyszerre virágoznak, ezért lehet érdemes majd még két héttel később is idelátogatni. Most nekünk inkább a hatalmas magnóliafa virágzása volt elbűvölő, de benéztünk az üvegházakba is, és meglátogattuk a kis tóban fázódó Nemecseket a Viktória-házban. Közben úgy tapasztaltuk, mások is élvezték a kertben való bóklászást, a lelassult nézelődést. A kísérőprogramok, árusítások a japán kultúra sokszínűségét hivatottak bemutatni, és volt is rájuk érdeklődés. Ezek közül legjobban az itt ötödik alkalommal bemutatkozó Sogetsu ikebana kiállításra voltunk, sokakkal együtt, kíváncsiak. Azért is, mert ez a kiállítás érthetően csak most látható, két hét múlva már nem. A kiállított virágkompozíciók többsége valóban művészi színvonalat képvisel, és jól illeszkedik ahhoz az igyekezethez, hogy a tél csendje után az élet ébredését és az energia áradását idézze fel. Az ikebana hagyományos, japán virágművészet, amely a leírások szerint bizonyos filozofikus megfontolásokat is közvetít. Lehet. Nekünk elég volt a kétségtelenül hatásos térhasználat, az elrendezés esztétikai szépsége. És igen, itt kellene befejeznem ezt a beszámolót. Szívesen is tenném. De, hölgyeim, akikkel most ezen a japános programon szerencsétlenségünkre összefutottunk, mire az a közel hisztérikussá fajuló keménykedés, rendezkedés, amit használnak az őszintén érdeklődőkkel szemben is? Nem ezért mentünk a Füvészkertbe, és a kert dolgozóitól nem is tapasztaltunk ilyet! Sokat rontottak a látogatásunk élményén!

A Vajdahunyad vára ezt a stíluskeveredést mutatja be a romántól és a gótikustól a reneszánszon keresztül a barokkig. A megítélése megoszlik: Az egyik vélemény szerint sikerült harmonikusan egyetlen épületegyüttesbe olvasztani a különböző korstílusokat, mások szerint viszont ez az egész épületegyüttes nem más, mint eklektikus egyveleg. Az épületegyüttessel szembeni fenntartásaim mellett azért sem jártam még itt, mert az ehelyütt működő Mezőgazdasági Múzeum részéről nem emlékszem a közönséget nagyszámban vonzó saját kiállításokra, miközben a környék múzeumai nézőszám-rekordokat döntögetnek. Viszont minden évben van náluk mégis egy nagy népszerűségnek örvendő, befogadott rendezvény: A Magyar Orchidea Társaság által szervezett Orchidea- és Broméliakiállítás. Most hétvégén először, végre sikerült elmennünk erre a kiállításra, és bár hihetetlen érdeklődés volt a bemutató iránt, némi sorban állás után sikerült bejutnunk a barokk palotába a virágokhoz. A múzeum főbejáratához érve belép a látogató a barokk korba, ahol Mária Terézia korabeli kastélyhomlokzat fogadott bennünket, belül pedig egy pompázatos díszlépcső vezet az emeletre. Stukkódíszek, gyönyörű csillárok, szobrok, így például még Sisi mellszobra is tükrözik az adott kor és a bécsi paloták hangulatát, stílusát. Ez a valódiakat jól másoló osztrák barokk stílusú palota tökéletes környezetet nyújt a pompázatos, mondhatni királyi gazdagságú és szépségű virágkiállításhoz, a csodás orchideáknak.

Van ugyan két szép Orczy-kastély a településen, de ezeket a közönség nem látogathatja, mivel egészségügyi, illetve szociális intézmény működik bennük. Ezért a napokban, amikor ott jártunk, gondoltuk, legalább a katolikus templomukat megnézzük. És lőn meglepetés: az újszászi Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus templom neoromán stílusú, kifejezetten nagy, robosztus építmény, egy a síkvidéki környezetében mesterségesen létrehozott kis magaslaton. Első ránézésre bennünket az 1920-as, 30-as években épült ilyen jellegű templomokra emlékeztetett, de ez bizony pár évtizeddel korábbi, 1885 decemberére készült el az Orczy család bőkezű támogatásával és a hívek buzgó részvételével a munkálatokban. Az akkori plébános maga is nagy lelkesedéssel tett meg mindent a korábbi, már kicsinek bizonyult templom helyett egy új építéséért, így talán elfogult örömében nevezi díszesnek korabeli leírásában az épületet. Mi viszont éppenséggel nagyon is dísztelennek, de ilyen mivoltából is adódóan impozánsnak láttuk. A templom és környezete Újszász városképének meghatározó eleme. A templom főhajója hófehérre meszelt, magasban lévő mennyezete sötétbarna fakazettás, akárha egy egyszerű református templomban járnánk. De amint a fő- és mellékoltárokat nézzük, egy katolikus templom értékes elemeit látjuk: A főoltárképen Szent István király Szűz Mária oltalmába ajánlja az országot, átnyújtva a magyar koronát. A Szent György-oltár a lebontott régi templomból való. A viszonylag új Mária oltár nevezetessége főként az anyaga, a szép színű carrarai márvány. Az 1889-ben Salzburgban készült orgona oromzatára az Orczy család címerét helyzeték el, köszönetül és tiszteletül, mivel ez is Orczy báró kegyúr rendelésére és költségére készült. Ezek hát a templombelső kiemelkedő látnivalói. Tovább ismerkedve, a templom hátulsó részénél, kívül sétálva, a szentély mögötti részen különös, köríves toldalékot fedeztünk fel, rajta nagy ablakok. Az építmény előtt pedig egy jó állapotú kereszt korpusszal, felirattal. Ott nem sikerült megtudnunk, mik ezek és miként kerültek ide. Aztán már itthoni netes kutakodással sikerült kideríteni, hogy a köríves, ablakos építmény valójában az Orczy család kriptáját rejti, az előtte felállított feszület viszont egy másik család telkéről került ide. És mert a templom külső falán többek között a két világháború itteni elesettjeinek emléktábláját is elhelyezték, mondhatni olyan ez a templom, mint egy helytörténeti kegyeleti pont.

De az később, a nagyszámban érkező nyaraló vendégek miatt kicsinek bizonyult, így helyén 1936-ban, részben éppen a nyaralók adományaiból, új, modern kápolna épült. Ez a most 90 éves épület pedig nem akárki, hanem Giergl Kálmán tervei szerint lett a település egyik szakrális helyszíne. Érdemes itt néhány szót ejteni róla, mert neve, a szakmai körökön kívül, ma már alig ismert, holott ő tervezte Budapest olyan híresen szép épületeit, mint például a Zeneakadémia vagy a Klotild paloták. Giergl Kálmánnak háza volt az akkor Nógrádverőcén, és itt is halt meg. Jól ismerte hát a vidék építkezési sajátosságait, így ez a kis kápolna, erőteljes terméskő díszítményeivel jobban hasonlít a Dunakanyarnak ezen a részén szokásos építési módhoz, mint a tervező nagystílű fővárosi épületeihez. A külsejében akkoriban kifejezetten modernnek számító kápolna belső tere ehhez igazodóan puritán egyszerűségű, és ebben rejlik hatásossága. Az oltár mögötti falon egy egyszerű, korpusz nélküli kereszt van, amely még néhány lépés távolságról is megtévesztően fából készültnek tűnik, majd közelről nézve kiderül, hogy egy szép, szövött keresztet helyeztek itt el. És ennek is története van: Giergl Kálmán családjának egyik tagja, Háger Ritta Kossuth díjas textilművész adományozta 1999-ben ezt a szövött keresztet a kápolnának. Alatta a tabernákulum ajtaja pedig fantasztikus ötvösművészeti remek: Ozsvári Csaba, a fiatalon elhunyt, főként az egyházművészet terén jeles magyar ötvösművész alkotása.

Még 1889-ben történt, hogy Ybl Miklós nyaralóházat tervezett itt ácsmestere, Sturm Ferenc számára. Innen a ma is meglévő épület úgymond hivatalos neve, már hogy Sturm Ferenc-nyaraló. A helyi, sőt az idekötődő építészszakma szóhasználatában viszont gyakrabban Ybl-ház a neve. Az épület 1953-as államosítása után a nálunk szokásos zaklatott sorsot kapta, nem a leggondosabb használatot elszenvedve. És ezen az sem segített, hogy 1988-ban műemléki besorolást kapott. Majd jó ideig elhagyatottan állt, ami szintén nem tett jót az állagának. 2023-ban azonban ismét építész tulajdonába került, aki megkezdte nagy elődje művének szakszerű felújítását. Mai címe szerint a ház az Árpád út 58. szám alatt található, ahol kiválik a környező épületek adta képből besötétedett nyerstéglás homlokzatával, díszes kapukeretével és magas, lépcsőzetes lezárású oromzatával. Hogy ez a váracskára emlékeztető külső megjelenés összefüggésben van-e a megrendelő vezetéknevével, hiszen a Sturm németül rohamot jelent, azt nem tudni. Mindenesetre kétségtelenül van valami romantikus, kicsit komor titokzatosság abban, amit az utcára mutat a ház. Nem így, ha belépünk az udvarába, kertjébe. Amit azért tehettünk meg egy magántulajdonú ház esetében, mert a helyi önkormányzat és a Magyar Építőművészek Szövetsége által szervezett Ybl-emléknapon az építészeti séta, a tulajdonosok engedélyével, ide is elvezette az érdeklődő társaságot. Így láthattuk, amit előzetesen szakmai leírásokban olvastunk, hogy a Dunára nyíló napsütötte kertet a belső részen az épület két oldalszárnya fogja közre, különböző látványos elemekkel, míg kintebb, a támfal fölötti korlát közelében áll a százados platán, amely őrzi a házat, közös emlékeiket.

Az első világháború hivatalosan 1918. november 11-én, délelőtt 11 órakor ért véget, amikor a nyugati fronton elhallgattak a fegyverek. Ennek pontosan a 100. évfordulóján, 2018. november 11-én avatták fel Verőcén, pár lépésnyire a vasútállomástól, egy nevezetes kápolna nyitott kertrészében ezt a szokatlan, és egyben szokatlanul szép emlékművet. Világos kőoszlop tetejére erősítve vágtázik két magyar bronzhuszár, egyikük kezében lobogó zászló. Nem először látunk ilyen, a levegőben szálló hős lovasokat, jászokat, kunokat, de hogy ez az ábrázolásmód mikor kezdődött, nem tudom. Nem olyan rég még egy Észak-Koreáról szóló dokumentumfilmben is feltűnt egy ottani oszlop tetején a levegőben úszó lovas figurája. Az emlékmű, a hivatalos leírás szerint, az első világháborúban hősi halált halt verőcei honvéd katonák emlékét idézi. Nekem viszont az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ábrázolásának szokott motívumait idézi inkább, mint a nagyon kegyetlen harcmodorúvá vált Nagy Háborúét. Még ha tudjuk is, hogy a lovas katonák, különösen a huszárok, jelentős szerepet játszottak az első világháborúban, a géppuskák és a lövészárkok elterjedésével harci alkalmazásuk háttérbe szorult a háború előrehaladtával. De legyen így, szálljanak csak a levegőben a szép és hős magyar huszárok. . . Ám alant, az oszlop oldalain sorakoznak a nevek, akik életüket vesztették abban a szörnyű háborúban. Egy ilyen kistelepülésről is sokan, túl sokan.

Az első igazi tavaszias napsütésben mindenki a teraszon vagy a kertben, a fák alatt ült le, hogy miközben kávézgat, eszeget, a Nap melegét is élvezhesse. Mi is így tettünk, de persze alaposan szétnéztünk bent is, közben arra gondolva, hogy milyen jó lehet itt a hideg időkben bekuckózni, barátokkal együtt lenni. De persze kint is remekül éreztük magunkat a szép időben, miközben a kevés helyen kapható békésszentandrási szilvás sört ittuk, és elfogyasztottuk remek ebédünket. Mint utólagos olvasmányainkból megtudtuk, a tulajdonosok erdélyi barátjától származó, különlegesen fűszerezett kolbászkát, a csomborkát választottuk, amihez friss saláta, kovászos kenyér és nagyon finom mustár tartozik. Aprócska kifogásul csak annyit tudunk megjegyezni, hogy a kenyér kicsit ízetlen és szikkadt volt. De sebaj. Minden más nagyszerű. Azok a gyömbéres és csokoládés kekszek is, amelyeket az útra vettünk madárlátta finomságként. Köszönjük!

Nekünk nem volt, és meg kell, mondjam, azután, hogy most megnéztük ezt a múzeumot, megint csak nem fogunk a műtárgykereskedőknél Gorka-művek után kutatni. Tőlünk ez a stílus régen is, amikor úgymond közízlésformáló volt, a kor divatjához illett, és most is, amikor erősen retró-hatást kelt, nagyon idegen volt és maradt. De a régi rómaiak bölcsessége, miszerint Ízléseken nem érdemes vitatkozni megengedi ezt nekünk, mivel nincs egyetemes helyes ízlés. Szívesebben számolok be viszont magáról a múzeumról, annak kialakításáról: A múzeum az 1884-ben épített, Erzsébet-lak nevet viselő, eredetileg nyaralónak szánt svájci stílusú épületben található, amelyben a Gorka-család élt. A földszinten most a művészdinasztia harmadik generációját megtestesítő Gorka-Focht Géza időszaki kiállítása látható, kifejezetten modern, főként fali kerámiákkal. A bejárattól balra egy kicsinyke helyiségben lehet megnézni a Gorka Gézáról, életéről, művészetéről szóló kisfilmet, sajnos meglehetősen gyenge hangminőséggel, de mégis értékelhetően. Majd jön az idősebb látogatóknak a próbatétel, felmászni a magas lépcsőn az első emeltre, ahol Gorka Géza műveit mutatják be. Az elrendezés, a bemutatás módja, elegáns, jó áttekinthető, a kiállításrendezés magas színvonalú példája. Majd ha valaki annyira elszánt és érdeklődő, újabb lépcsők okozta megpróbáltatás után feljuthat a Gorka Lívia munkáit bemutató szintre, de mi ezt már nem vállaltuk. Nem tudjuk, mennyivel lenne könnyebb a házon belüli közlekedés, de mi nem találtuk jó megoldásnak, hogy a régi, már megkopott falépcsőket fényes fehér festékkel kenték be. Csúszik és optikailag is zavaró a szintén fehér falak mellett. A Gorka Múzeum fenntartója a Verőcei Önkormányzat, ami igencsak dicséretes vállalás egy nem nagy település helyhatóságától. A nyitvatartási időről, a látogatási lehetőségekről érdemes előre tájékozódni, mivel nincs mindig nyitva a múzeum. Mert akit ez a kerámia-világ érdekel, elvarázsol, annak meg kell néznie.