Fehérvári pár adatlapja

De mi ettől még jól éreztük magunkat, köszönet a konyhán dolgozóknak és a kedves felszolgálóknak! Szerintem még jobb lenne az összkép, ha egy jobb zenekart találnának. Remek program volt a Szépkilátó Borozó meglátogatása, ahol hamar összekovácsolódott a mulatságra készülő vendégsereg. Jövőre hoznánk a barátainkat is, csak tényleg jó legyen a zene!

A megrendelt étkek is nehezen akartak jönni. A társaságban csak én kértem levest, amit simán kihozhatott volna előbb is, de vagy elfelejtkezett róla, vagy úgy gondolta, hogy úgy is jó lesz, mert akkor kaptam meg, amikor a többiek az ő ételüket. Úgyhogy kicsit kapkodva ettem a levest. . . De nem idegeskedtem, ráértem. Persze, aki siet, az nem biztos, hogy nyugodtan várt volna annyit, mint mi. De mindegy. Az ételek nagyon, nagyon jól készültek, a fácánleves is isteni volt, elnevezéséhez híven gazdag volt. Kétszemélyes tálat rendeltünk a feleségemmel, nálam hibátlan volt. A sütemények fogyasztása során csak az elégedett cuppantásokat, sóhajokat lehetett hallani :) Felszolgálónk sallangmentesen, határozottan, és kellő udvariassággal tette a dolgát, laikusként azt gondolom, hogy jó szakembert fogtunk ki. Ha legközelebb Szarvason járok - és nem sietek :) - újra itt fogok étkezni.

? . . . ). Az étel kiválasztásával egyidejűleg kértem egy száraz fehér viceházmestert - na, azt nem kellett volna. Felháborítóan silány lőrét adnak fehér bor gyanánt! ! Az ételek szerencsére finomak voltak (húsleves, velős pacal főtt krumplival, rántott csirkemell rizzsel, velős pirítós), de miután elfogyasztottuk az ételeinket, visszazuhantunk a rögvalóságba. Ismét észrevétlenek lettünk. Pont annyi idő telt el, amennyi után az ember kezd feszültté válni, méltatlannak érzi a helyzetét, majd feldühödik, látva, hogy mindenki máshoz odamennek, csak hozzá nem. Végre magunkhoz tudtunk hívni egy hölgyet, közöltük vele, hogy fizetnénk. Megígérte, hogy szól a kollégájának. Ezután is üldögéltünk még sokat; már azt fontolgattuk, hogy fizetés nélkül távozunk, mire végre megkaptuk a számlát. Előzőleg, mivel volt időnk bőven(. . . ), összeszmoltuk, hogy mennyi lesz a ceh; 16. 500 Ft jött ki. Ehhez képest a számla 13. 000 Ft-ról szólt. . . Legendás hely ide vagy oda, kiábrándító a kiszolgálás. Az a szerencséjük, hogy a konyha jó, vigyázzanak is rá, mert ha az is elkutyul, bajba fognak kerülni.

Ettem itt én már mindenfélét, leveseket, tésztákat, steaket, és egyéb finomságokat. Idén a pizza mellett döntöttem, és persze ezt sem bántam meg. A tészta vékony, puhán ropogós, a feltét kellően olaszos volt. Isteni volt! Kedves hölgyek szolgáltak fel, a folyóbor is finom volt. További sikeres éveket kívánunk, már csak azért is, mert szeretnénk még sokszor jönni és jókat enni! Köszönjük!

Nagyüzemben akarjak letudni a menüztetést; a leves nem volt túl meleg, a főtt burgonya viszont gyakorlatilag hidegen érkezett a sült csirkecomb mellé. Ez utobbi sem égette meg a számat. Nejem elkövette azt a hibát, hogy utólag jelezte a kifogását, meg is kapta a kioktatást, hogy tessék időben jelezni. Ezek után jött a desszert, nekem ízes palacsinta - a váltogatosság kedvéért szinte hidegen. Kártyával fizettem, a hölgy valahogy már tudta, hogy nem nagyon akarok jattot adni. . . mert én mégis adtam volna egy jelképeset, de ő már ugy jött az asztalhoz, hogy beütötte a végösszeget. . . Lehet hogy a beutalós nyugdíjasoknak ez a színvonal megfelel (szerintem nem, csak ők toleránsabbak - pedig nem kéne annak lenni, vannak jó éttermek is Hévízen, ahol tisztelik a menüs vendéget), de szerintem ezt nem kellene erőltetni. Sem nekik, sem nekem. Én nem is fogom. . .