Navigátor adatlapja

Az ételt fatálon kapjuk, burgonyasaláta kíséretében. Ám az óriás bécsi nem egyedül érkezett, nem kis meglepetésünkre kettő szelet az adag. Éttermi szinten finomnak mondható, így -nehezen- de megküzdöttünk vele. Következő alkalommal halászlére is kíváncsi voltam. Sajnos az nagy csalódás volt. A hely napi menüztetésben is jó választás.

Az autentikus berendezés mind a belső, mind a kültéri helyeken rendkívül ízléses, tovább erősítve az "Öreg Harang" misztériumát. A menün kívüli aktuális választék bemutatása egy tábla kíséretében történik. Érdemes megfigyelni a jelképes rajzokat és kalligráfiát. A kínálat nem hosszú (6-8 étel) de a hagyományos és különleges alapanyagok elképesztő kombinációi (érdemes lenne jutalmat kínálni, annak, aki vissza tudná mondani a felsoroltakat). A tálalás helyi fazekas egyedi alkotásaiban kerül asztalra. A nyitott terek miatt nem teljesen sterilek a körülmények, néhány bogár, vagy a szél által sodort szösz előfordul, illetve a ház körüli kutyák, macskák odatévedhetnek a vendégekhez, de ez hozzátartozik a hely szelleméhez. A rovarok távoltartásáról saját berendezéssel is gondoskodnak. A felszolgálók rendkívül készségesek és barátkozóak, "lazának" is tűnhetnek. Esetenként érdemes visszakérdezni, ha "elfelejtődnek" a rendeléseink. Amit kapunk, az viszont maga a tökély, sőt KÉJ. Meg sem próbálom leírni, ezt át kell élni. Volt szerencsém Gabca étterméhez külföldön is. Már ott is elolvadtam műveiktől, de Hévízen a helyi alapanyagokkal még azon is felülemelkednek. Örüljünk, hogy itthon van ilyenünk, becsüljük meg és élvezzük! (végül csak így zárójelben: Gaullt&Millau nemzetközi elismerést kapott a hely)

Minőségi fürdőberendezések, de sajnos a perem alatt. . . A nagyon gazdag csomagot élvezhettünk. A bekészített gyümölcs és pezsgő felüdítő az érkezőnek. A borkóstolótól viszont többet vártunk, 3 nem balatoni tételből állt, és a felszolgáló semmit nem tudott mondani róluk. A hévízi belépőt -kupon hiányában- meg kellett előlegeznünk, de végül korrektül elszámolták. A sétahajózás számunkra mindig ajándék, hát még a Helkával (a jegypénztárnál ugyan nem tudták beazonosítani a vouchert kibocsátó partnert, de minket ez nem érintett hátrányosan). Az étterem egyedi berendezése a szőlész-borász eszközökből lenyűgöző. Egyedi a ház bormúzeumi gyűjteménye is, kihagyhatatlan. Egy ilyen értékekkel rendelkező intézménynek viszont komolyabban kellene venni a kiszolgálást:
-a vacsoránál a teljes étteremre 1 pincér jutott (szegény csak kapkodta a fejét)
-az egyébként 10-ig tartó svédasztalos reggelire 9-kor érkezve a meleg ételek közül már csak egy kevés tojásmaradék volt. Külön kérésre az volt a válasz, hogy nem tudnak hozni, mert sajnos kifogyott a készlet. Pedig még utánunk két család is próbálkozott, a fél tízkor érkezőknek gyakorlatilag hideg étkek sem jutott, ők elmentek máshova reggelizni. Másnap pedig még szűkebb választék volt, bár kérésre készítettek tojást (akkor mégsem fogyhatott ki? ), de már kávé is csak rendelésre volt elérhető. Szóval ez erős diszkrimináció az egységesen fizető vendégekkel szemben. -sajnos a pihenés sem volt teljesen zavartalan, a fél kilenckor a folyosóra kitóduló takarító had harci eszközeivel (csattogó lapát, bömbölő porszívó), hangos csatazajjal gondoskodott a riadóról. B*sszus Bacchus még egy kis odafigyeléssel és szervezéssel egy ékszerdoboz lehetnél, és nem ilyen bosszús.