Ugor adatlapja

Nekem új volt, amúgy sem vagyok olyan éjszaka kocsmázós típus, ebből már régen kiöregedtem. De ez egy kiemelkedő kulturális esemény meghosszabbítása, nincs mit kitérni ez elől. A hely kicsi, és láthatóan nívósabb társaság jár ide, lent is, fent is inkább jobb arcok ültek. A főcsapás iránya az ír whisky, ez itt ritka nagy mennyiségben, különleges választékban kínálkozik, nem akarok hazudni, megkérdeztem, de vagy 50-60 féle whisky van jelen, amellett, hogy vagy 8 féle sört is csapolnak kísérőnek, szóval, mi szem-szájnak ingere. Az igazi mutatvány az, hogy - természetesen a bevett hagyomány szerint - felváltva szolgáltuk ki a társaságot egy-egy körrel, a lépcső rendkívül szűk és meredek, emberes feladat volt a poharakat le és fel cipelgetni, magad szolgálod ki magad. Úgy látszik, hogy mások számára is nagyon értelmes és vonzó beszélgetést folytattunk, mert úgy éjjel kettőkor azt vettük észre, hogy kétszer annyi ismeretlen ül az asztalunknál, mint mi voltunk eredetileg, és mindenki iszik és be akar kapcsolódni a beszélgetősdibe. Egy pszichológus lány körbetesztelt minket. Egyébként nem voltak rossz arcok, olyan éjjel piáló fiatal, nagyvárosi értelmiségi bagázs. És akkor mi hirtelen leléceltünk onnan, aztán szanaszét kóborlás az éjszakában, ki-ki hazafelé. Egyébként a hely nagyon jó, nagyon bensőséges, barátságos. Hát olyan romkocsma fíling. Ha találsz filctollat, azt firkálsz és oda, amihez éppen kedved van. A Redbreast whiskyre külön emlékszem, azt én fizettem, és kifejezeten élménx volt.

Az ok, hogy menü, meg hát akkor ilyen Rácz Jenős menü, meg még kérek hozzá káposztasalátát is, de inkább rendre kicserélte a mesterséges unintelligencia a krumplit káposztára, de a kettőt együtt nem adta. . Így aztán utólag kellett vásárolnom még hozzá. Na, de meglett egyszer és elvonultam helyet keresni. Déltájt ez macerás, a környék általános- meg középiskolái pont ideöntik a kiáramló gyerekeket, akik ha esznek, ha nem, itt bandáznak minden asztalnál. De végül is lett helyem, olyan, ahol szorosan ülsz a szomszéddal, de volt ebben valami nyomasztó, talán anya-fia ült mellettem, mindketten nagyon jelentősen túlsúlyosak voltak és kb. három tálcányi junk foodot nyomtak be éppen. A gyerek kb. 15 lehetett, ránézésre 150 kiló, és hülyeségeket kiabált. Többször rákiabált az anyjára, hogy ebből vagy abból ne egyen, mert maradékot csak a mocskos hajléktalanok esznek. Meg, hogy mekkorát fog dicsekedni az osztálytársainak, hogy mekkorát zabált itt és hogy fogják majd irigyelni. Na, de nézzük inkább a spéci burgert. Ha nem olvasom külön, meg nem mondtam volna, hogy mik azok a különleges összetevék, amitől ez más mint a többi. Egy jó vastag és eléggé jóízű hamburger volt, de már olyan sok helyen ettem hamburgert, hogy elbuknék a teszten, ha bekötött szemmel meg kéne mondanom, hogy ez melyik. . . finom omlós marhahús-pogácsa volt benne, meg itt-ott kiálló sültszalonna-félék. De olvasom, hogy ázsiai fekete fokhagyma szósz, lollo rosso saláta, miegyéb kerül bele, el is hiszem, nem kételkedek, biztos így volt. Számszakilag meg: LtdB M+ 4276 forint káposztasalátával, Nagy Dzsusz M+ 214, jótékonysági támogatás 250. Külön számlán egy nagy burgonya meg 1310 forint. Szóval, ez olyan 6000 forintos kajálás volt, aztán ennyi van a tálcádon mindössze, mint amit itt látsz.

Kellemesnek tűnik a beltér, nyugodtan támaszkodhatnak az idegenforgalomra is, galéria is van, elfér egy csomó ember. A felszolgálás az nagy erősség, rendkívül kedves, barátságos, többnyelvű ázsiai srác tartja a helyet a hátán, étlapot lapozva phot kértem marhahússal, aztán feltételesen egy második fogást is a hely specialitásai közül. A pho nagyon sok volt mennyiségre, nem is ettem meg mind, de nem is volt annyira jó, elég közepes készítmény. A másodiknak karamellizált sertéshúst kértem, nem kell itt semmire sokat várni, igaz, nem is nagyon voltak mások, jött az eleség, a sok zsíros részt meghagytam, a hús önmagában finom volt, a rizs egy semmi, ízetlen főtt rizs, valamit megérdemelt volna még pluszban, a kevéske saláta viszont elég jó volt. Licsis Aloe Verát ittam rá, így a számla úgy alakult, hogy pho 2990, Thit Kho Trua 3290, Aloe Vera meg 1150. That's all, folks!

De most plusz információtartalma is van, ezért talán nem baj. ha feltesszük ide is. Amúgy közelről megnézve is nagyon jó szobor, és nagyon illik a környezethez.

na, ezért kell imádkozni sokat. Tehát megfordulás a veszélyes hegyi úton, parkolás, és terülj, terülj asztalkám. A felszolgáló nagyon kedves volt, informatív, beszélős, ajánlós, én meg az asztalon azonnal kiböktem az alátéten a nyúlnapokat, műveletlen, országúti parasztgyerek létemre nem is tudtam róla, és amikor az étlapra került a sor, hát felkiáltottam, hogy miről beszélünk? Hát nyúlnapok vannak, ne menjünk tovább! A felszolgáló finoman kijózanított, hogy sajnos a franciásak elfogytak már (pedig arra fájt a fogam), tehát nincs már sajnos burgundi nyúlmáj meg Provance-i nyúlcomb, de azért vadas nyúl még van, megfelel? Már hogyne felelne meg? Jöjjön, futtában! Így aztán nagyon kellemesen megvacsoráztam, ittam némi alkoholmentes leveket, meg egy kávét is, hogy hazáig el ne aludjak az úton, és, mint ki jól végezte dolgát, továbbálltam. Jó hely ez!

Templomokban pihengetni meg mindig intim öröm, felekezettől, vallástól függetlenül. Miután viszonylag sokan voltak ahhoz, hogy fényképezgetni szemtelenkedjek körbe, hát ezt is mellőztem valamennyire. Itt valaha egy mecset állt, ahogy Pécsett még pár helyen szintén, aztán annak köveiből építették ezt a templomot barokk stílusban a törökök távozása után. A pálosoké. Gyere be, ülj le te is, ha erre jársz!

A legnagyobb magyar jelzőt ugyan nem Kossuth vívta ki magának, Széchenyi István gróf sírja Nagycenken látogatható, de oda is elmegyünk érte, Kossuth viszont itt van. a többi nagy magyarral egy sírparkban. Igaz, nem itt halt meg, Olaszországból hozták haza hamvait Torinóból, és megpróbáltak méltó emléket állítani neki. És ez az emlékmű valóban lenyűgöző.