Ugor adatlapja

Amúgy az értelmetlen emberi agresszió ezt is megrongálta, sokáig törött volt, most úgy tűnik, újra a régi fényében tündököl. A középső oszlopra - mely a vizet adja - felapplikálták a híres-neves kegyszobor képét, hátha nem tudod, hogy milyen városban vagy éppen, jó támpont.

Feltűnően rövid lábuk van, a többieknek is, azt mondhatnánk, hogy habitusukban átmenetet képeznek a Kolodko-szobrok és a kertitörpék között. Persze nehéz megítélni, így 1000 év távlatából, hogy milyen is lehetett a fejedelem, nos, ez is egy variáció. A szobor nem hármas, azaz nem átlagos, de milyen számot adjak neki, ami visszaadja az értékét?

Messzebbről nézve egy sovány, szakadt öregasszony, talán hajléktalan, viszont raszta hajjal, de hát felfedezed rajta azt a koronát, amit állítólag Szent István felajánlott neki, aki szintén nem látta ezt a koronát a félrevert kereszttel soha, hiszen csak a 12. századtól létezett, kereszttel díszítve meg csak a 16-ban. De ha nem lenne a fején ennek a nőnek, alig gondolhatnánk, hogy Mária. A gyerek, akit a karjában tart, inkább idősebb, vidámabb magyar parasztembernek látszik, az alkotó szándéka szerint azért, mert ezzel utalt arra, hogy majd felnőttként tanító lesz. Hááát, vannak dolgok, amik sikerülnek és vannak dolgok, amik nem. Akiknek mindez nem számít, azok akár igen nagy tisztelettel is övezhetik ezt a szobrot. Néha beáldozunk mindent valami más célért.

Hopp, egy rés! És már be is ugrottam. Ellettem volna még itt egy darabig, meg konzultáltunk volna sütikről, kenyerekről, sósról és édesről, de nem úgy van ám, az ember nem ilyen szemérmetlen, miután közben az ajtó előtt feltűnt egy. aztán kettő, aztán három várakozó, és kérdőn kukucskáltak befelé. Így aztán kapkodva döntöttem két sütiről, citromos kalács, narancsos linzer, aztán fizettem és pucoltam. Otthon persze kaptam a dorgálást, hogy akkor már miért nem vettem kenyeret is?

Jó, hogy ilyen hangulatos retró, kár, hogy nem volt hozzá csatlakoztatott vagy vele működő étkezőkocsi, kár, hogy retró utasellátós cuccok, üdítők, csokik nem voltak. Egy alsóhangú kínálat, végszükségben enni is lehet, még a választék látszata is megvan, igaz, valamennyi bolti fagyasztott félkész termék, a sültkrumpli, a rántott csirkemell biztos, mert azt ettem csemegeuborkával, Cola zéróval. Nem volt drága. Három szelet hús körettel 2900 forintért (egyébként minden étel egységesen ennyibe kerül) nem drága. Uborkával, kólával négyezret fizettem. Tisztaság van, két enervált, fáradt hölgy működteti a helyet, nem túl boldogan, de azért dolgoznak. Én sem gondoltam, hogy héthöznap déltájt ennyien lesznek itt. Na, hát szóval erre jó. . . meg mosdó is van WC-vel, láthatóan a legtöbben erre használják.

De a leginkább a legutóbbi celldömölki mozdonylátogatás indított arra, hogy a siralmas élmény után elzarándokoljak a Vasúttörténeti parkba. Ez nem állami múzeum, hát itt nem vonatkoznak a máshol működő kedvezmények. Viszont fotózni szabad. Így az ember - végre kánikulamentesen - elsátálgathat a viszonylag nagy területen, a rengeteg igen érdekes mozdony és vasúti szerkezet között. Akármennyi időt el lehet itt tölteni. Négyest azért adtam, mert elég sok hely látszólag indokolatlanul le van zárva a látogatók előtt. Viszont még így is marad látnivaló bőven, elgondolkodhatsz, hogy többször találkozol például ágyúval is. . . hogy mi mindenre használták a vasútat, jóra és rosszra egyaránt. Tébolyult országvezetőink mászkáltak páncélvonatokon, ismerjük a világháborús páncélvonatokat, a Tanácsköztársaságnak is voltak páncélvonatjai, tudjuk Horthy Turánját, de a búr háborúban is részt vettek a sínekről öldöklő szerkezetek. Aztán hadiutánpótlást is vonatok szállítottak, meg a zsidókat is a lágerbe, vagy málenkíj robotra. De voltak jó vonatok is, az árúszállítás egyik fővonala, a posta elengedhetetlen kelléke, meg hát az utazás, kirándulás, a végtelen szabadság érzése is sokszor a pályaudvarokhoz kötődött. . . ez mind-mind vonat. Ezeket azért látni kell, meg kell csodálni, sok mozdonyra fel lehet mászni, megnézni, hol fűtötték a mögötte lévő szeneskocsiból menet közben, hol sípoltak, hol fékeztek vele. . . a vonat egy csodatévő. . . fellépsz a lakóhelyed peronján egy lépcsőn, szundikálsz sok órát vagy bámulod a tájat és lelépsz egy távoli faluban, városban ugyanarról a lépcsőről a másba, a jövőbe, az újba. . . szóval nagyon jó ez a vasúttörténeti park, megnéztem egy lóvasút-kocsit is, igazán megérte ma valami hasznossal és széppel tölteni az időt.

" Emlékeztem rá, persze, tényleg ő Ádám. Akkor hová lett az Ádám gyros? Hát ez az, csak más a neve. Na jó, akkor legyen egy gyros tál. . . tényleg ez az, ugyanazok a pfff. . . higiéniai körülmények, ááá, nem kellett volna, Ádám koszos, foltos trikóban. . . de most sokkal barátságosabb figurának látszott, mint régen. Elbaromkodtunk azon, hogy Ádám akkor most keresztény név vagy muszlim, de aztán megegyeztünk, hogy mindegy az, mert így is, úgy is Ádám volt az első ember, akár Allah teremtette, akár bármilyen másik alternatív Isten. Neki egyébként tök mindegy, hogy ki zsidó, ki kikeresztény, ki muszlim, egyenértékű. A falon van egy kép a Kába kőről, erről aztán elkezdtünk beszélgetni megint, mint jó muszlim, ő is volt, 2011-ben, éppen 3 millió társával együtt. Ádám egyébként iraki. Ez jó téma volt, beszéltünk arról, hogy hol van ennyi szállás a kő körül, meg egyáltalán, szóval nagyon jó volt a hangulat. Közben a gyrosról majdnem el is feledkeztem, csak ettem, ettem, még fényképezni is elfelejtettem, pedig hatalmas adag volt, mellé ittam egy meggy üdítőt, így volt 2700 forint. Nem volt rossz, tisztább sem lett a hely, a székek ragadnak, ha megfogod őket, de hát egy csipetnyi keleti eredetiség az egész. . .

Egy darabig máshol próbálta elhelyezni, de az nem ment, fatemplomot épített, de azt kinőtték, végül négy éves kemény szponzorvadászat eredményeként sikerült felhúzatni itt egy templomot, és abba elhelyezni a kegyszobrot. Tán nem is írnék róla, mert hisz nem jutottam be hozzá közelebb, viszont fizettem érte, tehát jogot nyertem, azaz vettem. Úgy fizettem, hogy van a bejáratnál egy automata, abba kell a 200 forintosokat bedobálni, mint egy parkolóórába, hogy ennek hatására felgyulladjon a szent fény az oltárnál és arannyal tündökölni kezdjen az oltárkép azaz a szobor közvetlen környezete. Így aztán plátói áhítatot produkáltam, szórtam be a pénzt, az oltár meg szórta a fényt, meg a megváltást, dicsőséget felém.