A fogadtatás nem volt túl barátságos, egy pillanatra meginogtam, hogy szeretnék-e itt leülni, de aztán túltettem magam ezen. A külső részen, az úthoz közelebb foglaltam helyet. Ősz van, szép napsütés, a nyári zsivaj már elmúlt, ez nekem öröm, a vendéglátóknak meg talán nem annyira. Szóval, egyre jobban akklimatizálódtam, kiderült, hogy nem annyira barátságtalanok ám, mint első pillanatra tűnt, a két hölgy folyamatosan tette a dolgát. Viszonylag gyér vendégsereg jön, a helyi erők, ismerősök, meg pár nyugdíjas. A leves nagyon finom volt, a második, talán a konyhafőnök kedvence, vagy nem is tudom, már nem volt olyan nagy élmény, szárazabbra volt sütve a szükségesnél, de élvezhető volt. Az uborkasaláta csillagos ötös! ! A legtöbb helyen, ha uborkasalátát kérsz és tejfölösen kéred, hát rápöttyentenek egy kiskanállal egy kis kupacot és kész. Itt meg tényleg tejfölös volt, diszkréten paprikás is, szóval ez egy külön öröm, tetszett a hely, azonnal több kedvem volt itt lenni! A berendezés is kellemes, bizonyos igényességet tükröz, nem visznek túlzásba semmit, jó itt tartózkodni és enni is! Kicsit magyaros, kicsit trendi is, jó ide visszajönni, még máskor is talán! A Csíki sört kínáló helyek sokszor bántóan magyarkodók is, itt nem volt semmi bántó, még az erdélyi sör sem. A falon meg a soknyelvű felirat egy sokkal befogadóbb közeget is jelent.
