Jobb Mint Otthon Kisvendéglő Szeged

Vegyes tál ami 5000Ft és alig van rajta valami. Felesegemmel megettunk 2-2darab hust es mar szinte ures volt a tal ! Soha tobbet nem megyunk oda es nem is ajanlom senkinek !

Ültünk, vártunk, bosszankodtunk. Mikor már a szúnyogok kezdtek jóllakni belőlünk, megkérdeztük, bemehetünk-e a zárt részbe. Persze, hogyne, kaptunk asztalt. De se italt, se étlapot még mindig nem. Mikor ezt szóvá tettük, a pincér kritikán aluli hangnemben kioktatott bennünket, hogy nemrég jöttünk, várjunk a sorunkra, most csapták le a csengőt vagy mit, hogy új vendégek érkeztek. Mármint mi, akik már egy órája ültünk ott, éhen- és szomjanhalófélben. Mikor szóvá tettük ezt, csak vállrándítás volt a válasz. Ahogy néztük a vendégeket, gyakorlatilag már mindenki evett, vagy legalábbis ivott valamit. Csak mi nem. A társaság fele már ott tartott, hogy feláll és elmegy, de végül is maradtunk a többiek kedvéért. 10 óra felé megkaptuk az étlapot, két órai várakozás után. Az összes rendelést felvették. Hozták az italt, majd újabb fél óra múlva, a reklamálásunkra mondták, hogy már fő a halászlé. Jó, de az előétel? Majd rövid időn belül kihozták egyszerre a halászlét és az előételt - merthogy az előétel rendelését később adtuk le. . . Vicces. A pincér nem volt a helyzet magaslatán, ha megnézi a kis füzetecskéjét, rögtön észreveszi, hogy minden egyszerre lett rendelve, hogy ne kelljen megint órákat ülnünk. Végül minden megérkezett. Az egész étterem már üres volt, csak mi "vacsoráztunk", amit fél 12 körül fejeztünk be. Összességében a hely nagyon kellemes, a pincérek kritikán aluliak, az ételek átlagosak, ami nem halas. Ugyan a halászlét mindenki dicséri, azt nem ettem, nem tudok róla nyilatkozni. Hulla fáradtan mentünk haza és estünk az ágyba a röpke 4 órás vacsora után. . . Az biztos, hogy ide többet nem megyek, és hogy nem is ajánlom a helyet senkinek. Még most is dühös leszek, ahogy ezeket a sorokat írom. . .

Mint dunai lakosok, szívesen fogyasszuk a teljesen más tiszai halászlevet, felénk máshogy szokás. Kicsit várni kellett, mivel ismét telt ház volt a pontomon, de addig nézelődtünk a horgász tónál. Rendelésünk, gyorsan teljesült, az 1 adagos hallé kettőnknek is elég volt, szokás szerint. Finom, friss házi kenyér, tésztához szokott hal lésnek külön élmény. Maga a lé meglepetést okozott, mivel paprikásabb volt, mint korábban szokott lenni. Nálunk a dunai hallé még paprikásabb, ezért csak az volt furcsa, hogy itt miért… Ez nem tájjellegű. A más ízekért utazunk ide. Következett a Vegyes haltál. A mennyiséggel, látvánnyal nem volt baj, de ha közelebbről megnéztem: hal farok hogyan kerülhet egy ilyen tálra? A roston sült minőségi hal, 2 féle is, íztelen volt, a 3. fajta hal bundában, szinte csak bunda volt, igaz jó nagy, de hal az mutatóba volt csak benne. A 4. fajta, mint írtam korábban, az a derék vége, de inkább farok volt, persze tele szálkával, úgy hogy ehetetlen. A felszolgálónak fizetéskor meg is említettem, hogy a borravaló az az Övé, pörgött-forgott, kedves volt, megérdemelte. Megkérdeztem: szakács csere volt ősz óta? Elmondtam neki észrevételeinket, de nem tudott-akart mondani rá semmit, csak elnézést kért, és hogy átadja…
Ősszel az Öreg híd lábához megyünk, a Halász csárdába…

Az ételek korrekt-átlagosak, az étlap és a minőség ugyanolyan mint a tulaj másik csárdájában a Kiskőrössyben. A vegyes haltál többnyire rendben van, a haltepertő változó, de mindig friss halból készül, de nem mindig irdalják kellő alapossággal. A halászlé sajátos ízű, nagyon koncentrált, azt hiszem túlfőzik az alaplevet, de mindig friss benne a hal. Egyik kedvencem itt a rántott haltej.

Utóbbi kettő azonos tulajdonban van, egyik sincs a város központjában, mégis mindkettő stabil vendégkörrel bír. Itt nincs szezonalitás, kreativitás, itt ugyanazokat az ételeket ehetjük évtizedek óta ugyanúgy elkészítve, két új fogást leszámítva, a harcsából készült szögedi roppanós halfalatkákat pankó morzsában csípős citromos joghurtmártogatóssal és a málnapürés túródesszertet, amelyek nem sokkal a vírusjárvány előtt kerültek a választékba. A klasszikus magyar halételek mellett tartanak egyszerűbb fogásokat csirke-, pulyka- illetve sertéshúsból, továbbá marhapörköltet is. Különlegességnek mondható az étlapon szereplő békacomb és csuka, a Kiskőrössyben ettem utóbbiakat a kétezertízes évek első felében, érződött, hogy hosszan pihentek a fagyasztóban. Tegyük hozzá, hogy a slágerételek alapanyagai, a gyorsan kipörgő ponty, harcsa és fogas mindkét egységben mindig friss volt. A borválaszték korrekt, mintegy húsz tételt kínálnak a magyar élvonalból. A palackos borok mellé rövid, szakszerű leírást is mellékelnek. A kommersz tömények között a minőségi pálinkák jelentenek felüdülést, a sörök sajnos mind nagyipariak. A Jobb, mint otthon kisvendéglőbe először a kétezres évek elején jutottam el, tisztes, fősodratú, kétszemélyes vegyes tálat ettünk. Kint ültünk a Lencsés tóra csodás kilátást biztosító uszályon, nyáridőben csakis oda érdemes helyet foglalni. A beltér intimitásmentes, de a gerendás mennyezet az némi rusztikus hangulatot. Az asztalon bors-, chili- és sódaráló, ami jó pont. Azóta pár évente visszatértünk, s bár mindannyian előszeretettel rendelünk ugyanazon a helyen mindig mást és mást, itt lassan kialakult az a 4-5 fogás, amit nem tudunk kihagyni, másra pedig nem jut már hely. Ezek a halászlé, a haltepertő, a rántott haltej és az egyszemélyes vegyes haltál. Esetleg a haltatár. A tartalmas, jó ízű lébe mindig frissen főzik bele tálalás előtt a halat. Nekünk a filézett pontyhalászlé a kedvencünk, azt szoktuk kérni. Ára itt is megemelkedett, mint mindenütt, ezidőtájt (2022 március) a kisbográcsnyi, fél literes adag 3200 forintba kerül, kérhetünk bele 15 dkg belsőséget is további 2000 forintért. Nagyjából ezeket rendeltük legutóbbi látogatásunk alkalmával is, valamennyi fogás hozta a maga formáját, a halak frissek voltak, a haltepertő egy cseppet túlsült, de nem vált élvezhetetlenné, a haltej nem adta szokásos krémességet, de jó volt így is. Kértünk mellé tartárt, mely old school stílusban, helyben készült, azt adta, amit vártunk. A konyha jóindulattal 4 pont. A kiszolgálás többnyire udvarias, de nem különösebben motivált. Ez is 4 pont jóindulattal. A Jobb, mint otthon megfelelő célpont azoknak, akik egy jól elkészített szegedi halászlére vágynak vagy hagyományos technológiával készült sült, esetleg rántott édesvízi halra.

Nem volt túl sok vendég mégis nagyon sokat kellett várni az ételre. A főétel mellé rendelt uborkát a legvégén többszöri kérésre kaptuk meg. Az étellel nem volt semmi gond kiadós, finom volt minden amit rendeltünk.

Ketten, rántott békacombot rendeltünk /kedvenc étel/ kissé nyersre sikeredett . Sajnos férjem járt a legrosszabbul ,a romlott sült hallal -,miután a társaság tesztelte, vissza küldtük ! A tó körül nagy sétát tettünk,megcsodálva az élővilágot ! A vadkacsák ,a teknősök látványa,a rendezett tó mindent megért ! Meglepetésben bőven volt részünk !