Aragvi Grúz Étterem Budapest

Annak ellenére, hogy ilyen zavarba ejtően kihalt a hely, azért minden van, a konyha tettre kész. Időnk bőven, légkondi is van, kötetlen beszélgetés keretében rendelgettünk, én harcsót próbáltam (sűrű, csípős marhahúsleves), a haver visszafogottan salátát evett. aztán ő egy csakaluti (tárkonyos bárányragu), én meg csak úgy egyszerűen egy báránysaslikot, ezekhez steak-burgonyát kértünk, paradicsomos, meg gránátalmás mártással. És hát persze, előtt, hozzá, grúz bort, a hűtőből. A végén azért csak hozzá adtam egy amolyan orosz-grúz szőlőlevet is, mert kánikulában azért az ember hidegre és nagy mennyiségre vágyik, és remek íze van. Úgy a vége felé bejött egy lány meg egy fiú is, az átellenes sarokba ültek, és így egy icipicit megtelt élettel a hely. Afféle grúz fagylaltkehellyel zártuk az estét, gondolom, a grúz pásztorok is mindig grúz fagylaltot esznek vacsora után a hegyi legelőkön. Grúz zene szólt állandóan a falból, nem bántó. , nem harsány, érdekes, kellemes. tulajdonképpen nagyon jót vacsoráztunk.

Emiatt szerintem a fiatalok számára annyira nem vonzó, egyáltalán nem trendi a hely. Inkább az idősebb korosztály számára lehet testhezálló. Az étterem grúz tulajdonosa több mint 30 évvel ezelőtt érkezett hazánkba, a konyhában szintén grúz szakácsok dolgoznak. Kizárólag tradicionális grúz ételeket készítenek eredeti receptek szerint, hagyományos alapanyagokból, fűszerezéssel. Számomra ez egy szinte ismeretlen konyha, pár fogás volt csak ismerős, amelyet az orosz konyha átvett tőlük a Szovjetunió évtizedei során. A több oldalas étlap fotókkal gazdagon díszített. Említhető grúz specialitások a hacsapuri (töltött pite tésztaétel), khinkali (hússal töltött batyuk), csakapuli (tárkonyos bárányragu), harcso (marhaszegyleves), a szacivi (hideg csirke dmártással), a lobio (koianderes babos egytálétel) és a töltött padlizsán. Az ételekhez, illetve mellé saját készítésű sajtot (gebzsalia) és kenyeret kínáltak. Árban kicsit drágább, mint amire számítottam. Előételek 3000 Ft körül, főételek 4000 Ft-tól felfelé, köret nélkül. Pisztrángot választottam gránátalma szósszal, mellé Aragvi salátát dióval. (4500 Ft, 1500 Ft - kis adag)
Nekem a grúz fűszerezés kifejezetten tetszik, a dió mellett menta, bazsalikom, kapor, kerti zsázsa, tárkony, koriander, csombor, nagyon kellemes elegyet alkotott. Az ételre elég sokat kellett várni. Nagy, kiadós adag volt. A pisztráng bőre nem volt ropogós. Nem volt átütő összességében, pedig lehetett volna egy tökéletes ebédet is kihozni az alapanyagokból és a receptből. Egy szintén különleges grúz italt választottam mellé, egy zöld tárkonyos italt, Zedazeni márkanéven, más ízekben is készítik (1700 Ft). Na, ilyet vagy ehhez hasonlót még sosem kóstoltam! Fura volt, de bejött. Kötelező szervizdíj nincs.

Csendes, nyugodt hely. Az illemhely, hagy maga után kívánni valót. Összességben nagyon jól éreztük magunkat.

Az étterem belső kialakítása lehetne autentikusabb, a piros ledsor, meg a diszkófény valahogy nem illik a berendezéshez :). Az ételek finomak voltak, kifogásolható nem volt benne. Az adagok méretei megfelelőek, de mivel minden étel ára köret nélkül értendő, így jellemzően 2 adag ételt kell rendelni, ha köretet is enne az ember. 4 főre szeszes ital nélkül 30 ezret fizettünk borravaló nélkül, ami szerintem kicsit sok volt. Mikor az italokat rendeltük, akkor kínálták, hogy van finom limonádé mindenféle ízben, de egyikünk sem sejtette, hogy ezek 0,5 literes üvegesek lesznek (akik itták, azok szerint finom) 1200 forintért darabja. Szóval az ilyen apróságokból könnyedén összejön egy viszonylag magasabb számla, mint előre tervezi az ember. Ennek ellenére jól éreztük magunkat, és finomakat ettünk. . .

Most végre eljutottam az Aragviba is, mely nem gyorsétterem, mint a másik kettő, hanem elegáns hagyományos étterem, a III. kerület déli részén, ha nem tévedek, a hajdani Garvics illetve a Mágnáskert helyén, de erre nem esküszöm meg. A beltér nagyon hangulatos, amit fokoz az autentikusnak tűnő zene is. A kiszolgálás kedves, szakmailag felkészült, bár a palacsinta fogalmáról a jelek szerint más elképzelésem van, mint a pincérünknek. Ettünk gebzsaliat (helyben készült sajttekercset mentás mártással), cseburekit (marhahússal töltött sült tészta), blini-t, ami nem hasonlított az orosz variánsra, inkább a tavaszi tekercsre, ezt nevezte pincérünk borjúhússal töltött palacsintának, roston sült zöldséget, sült krumplit valamint helyben sült grúz kenyeret. Szódát és sört ittunk hozzá, mindez került 6200 forintba. Jó szívvel hagytunk ott 7000-et. Ételeink ízletesek voltak, kár, hogy a sör egyrészt detergens-szagú volt (nyilván a pohár nem volt rendesen leöblítve), másrészt kevés volt benne a szénsav, savanykás és állott jellegű volt. Szóval katasztrófa a maga műfajában. Apróság, de azért megemlítem azt is, hogy mondtam a pincér hölgynek, hogy láttam az étlapon, hogy van két decis pohárral is sörük, s ezt megkockáztatom a volán mellett is, mire se szó, se beszéd hozott három decis pohárban három deci sört. Ezzel együtt az összélmény jó volt, ajánlom a helyet másoknak is.

A kemencében sült kenyér sajnos korosnak tűnt. Az ízvilág izgalmasnak mondható. A környezet megfelelő, a kupola kimondottan tetszett. A kivetítőn grúz néptáncosok ropták, a hangszóróból autentikus zene szólt. Sajnos a kettő nem kapcsolódott össze. Összességében kellemes estét töltöttünk el az étteremben. Könnyű kaland volt, amiből nem lesz házasság.