Robinson Restaurant Budapest

A vendégek többsége külföldi, ezek után igen jólesett, hogy a pincérek különleges figyelemmel, gondossággal voltak a magyar vendégek iránt, így irányomban is. Nagyon jó helyet kínáltak az ablaknál, tóra és a Vajdahunyad várára néző full panorámás ablaknál, pedig csak egyedül voltam, és végig sem ettem a menüt. Az étlap színes, izgalmas, megjelennek benne magyar klasszikusok is, vegyítve nemzetközi fogásokkal. Árak a környékhez mérten átlagnál magasabbak. Az étterem steak-ben, húsokban erős, de burger is van. A pincérrel egyeztetve egy Robinson tapas tálat választottam, magyaros házi paprikás szalámi, füstölt sonka, paprika, hagyma, sajt, Camembert, fekete olívabogyó, házi körözött, csemege uborka, friss paradicsom, kitűnő kovászos házi kenyér. Az italok drágák (Römerquelle 0,33-as víz majdnem 800 Ft). Kötelező szervizdíj talán a legmagasabb a városban, 13,5%. A konyha közepes gyorsaságú, mivel nyitott pulttal működik, ha éppen arrafelé néz a helyünk, meg lehet figyelni az előkészületeket. A teraszról minden irányban csodálatos a kilátás. Érdemes arra figyelni, hogy napközben 15-18 óra között konyhaszünet van.

-Ft. A főételek: 1. Tőkehal gratenburgonyával. . . hát inkább közepes volt, 5900. -Ft. 2. Omaha USDA Hátszin. Finom volt,de nem éreztem azt, hogy megérné a 11. 900. -Ft-ot. Köret hozzá: Grill zöldség pedig kifejezetten gyenge volt. Közepesre vágott mindenféle zöldség. +1100. -Ft. A desszertek:1. Túrógombóc. Szépen tálalva, de kissé túlfőzve. Közepes. 1500. -Ft
2. Kókuszos panna cotta. Inkább egy zselétömb volt feldíszítve. 1500. -Ft
Szóval sokkal többre/finomabb ételekre számítottam.

Nem kimondottam a magyaroknak készült étlap és árérték. Többnyire a külföldi ill. a magyar üzletembereknek a pénztárcájához van szabva. Viszont az ízek el el maradnak a várttól. Nagyjából nekünk tetszett. Egy kellemes élmény volt. Vissza vissza nem biztos, hogy visszamennénk. Ez a mi szubjektív véleményünk. Senkit nem ijesztünk el. Ki kell próbálni mindenképpen. Ezért is ajánlom.

Megrendeltük az ételeket, viszonylag hamar hozták a terítékhez a kenyeres kosarat aminek örültünk, de és még egyszer DE! ! fellebbentettük a vásznat a kenyérről és borzalom atyja ne hagyj el, egy jól megtermett CSÓTÁNY vigyorgott ránk boldog vigyorral, már ha a csótányok tudnak vigyorogni. Ez valószínűleg a közelben lévő állatkertből szökött meg, azért örült ennyire. Vásznat visszahajtva kértük az asztalhoz rendelt felszolgálót, hogy ugyan vigye már el a kóbor vadat mert még él. Mind ezt úgy próbáltuk, hogy a társaság Hölgy tagjai lehetőleg semmit se vegyenek belőle észre, mert szűk helyről sikoltozva és futva távozni nehéz. A pincér egy enyhe pardonnal eltüntette a kevésbé sem kedvelt szökevényt, és onnantól egy új hordár hozta a megrendelt ételeket. Az étkek Gulyás leves, átlagos, de jó. Borjú szelet, valószínűleg még nyereg alatt puhított, mert barátom rágóizmai már sok nehéz falattal elbántak, de itt komoly kihívásnak voltak kitéve. A kacsa comb, szegény pára biztos végelgyengülésben pusztult el mert még a csontjától sem akart elválni. Egy igazán jó dolog volt, az a desszert. Somlói, király. Madár tej a régi megszokott íz. . Fizetésre került a sor, és azt taglaltuk,hogy hogyan kezelik majd azt a szerencsétlen affért amibe az elején belefutottunk, futottak. . Háááát kezelték. Nem is akárhogy . Pofátlanul. A számla végösszegéből, ami tartalmazza a 12 százalék felszolgálási díjat is 10 százalék kedvezményt adtak igazi gavallér "vendéglős" módjára. Halkan odasúgva, hogy ezt a kellemetlenségekért kapjuk, és, hogy legyünk meghatódva milyen nagylelkűek. Így utólag csak meg kellet volna mutatni a társaság Hölgy tagjainak azt a kosarat. Egy kis rohangálás és sikoltozás jót tett volna ennek a patinás nagyon elegáns, nagyon exkluzív, magával nagyon-nagyon megelégedett gavallér étteremnek. Sajnálom, hogy egy egykor kiváló étterem egy ilyen sértő és megalázó gesztussal járatja le magát. A vezetőtől egy üveg bor és egy ELNÉZÉST KÉREK sokkal több lett volna. Ui. Üdvözlöm azt a barátságos CSÓTÁNYT.