Ő menüt kért, hát hallottam, hogy van menü, azt kértem, borsólevest brassóival. Borsóleves elfogyott, egyek zöldséglevest. Ok, akkor nem kérek menüt, kérek babgulyást, vagy csülkös bablevest, ki van írva. Jó, de akkor azt külön kell fizetni, szólt rám durván a nem olyan szép juhászné. Mondtam, ok, persze, külön fizetek mindent, rendben. Nem menü, külön van. De akkor 1800 a leves, meg 1800 a második is! A menü csak 2100 körül lett volna összesen. Nem baj, kifizetem az 1800 meg 1800 forintot. Kaptam egy tényleg teletál levest, meg egy adag krumplit hússal. Egyik sem az volt, mint amit hittem. A bableves sokszorosan maszattá főtt valami volt, bab szinte semmi sem volt benne, csak pár szem szétfőtt babszemhéj váza, néhány apró cupákdarab elvétve meg valami kritikán aluli olcsó kolbász. Sok volt, nagy mennyiség. Megkaptam a másodikat is vele együtt, ott hűlt az erős szélben, de eleve jéghideg volt, és semmiféle rokonsági kapcsolat nem fűzte a brassói aprópecsenyéhez, egyszerűen hideg krumpli volt, és hideg húsdarabok voltajk rajta valami szafttal. A végét nem ettem meg. Egy jó élmény volt közben, az igazán bűbájos kislány odajött mellém, ő volt a gyerekvasutas, és ő indította tárcsával a szerelvényt, ami mellettem vonatozott. És amikor elment a vonat, a tünemény odafordult hozzám és jó étvágyat kívánt nagyon kedvesen. El voltam olvadva. De mindössze ez volt ez ebéd egyetlen szép pillanata.
