Zila Vendéglő Budapest

Nem tudom, miért működtet valaki így egy éttermet, ha nincs elegendő szakácsa, konyhalánya és udvarias pincére? ! Soha, senkinek nem ajánlanám ezt az éttermet!

Kőbánya egyik félreeső mellékutcájában lévő vendéglőnek ne legyenek nagyravágyóbb igényei, minthogy normális vacsorát szolgál fel a környékbeli családoknak, ha a háziasszonynak nincs kedve főzni. Ehhez képest ez a hely nem hogy nem gyerekbarát, de egyenesen gyerekellenes. Felnőttel is előfordul, hogy véletlenül felborít egy poharat, ahogy ez a fiammal megtörtént. Ilyenkor egy az, hogy a pincérnek észre kéne venni, mi történt. Másodszor pedig fel kellene takarítani a kiömlött üdítőt. Ehhez képest a vacsora teljes ideje alatt egy félig eláztatott asztal mellett ültünk. A felszolgálónak nem tűnt fel, vagy nem akarta észrevenni, hogy négyen az asztal egyik oldalán szorongunk, míg a másik oldal üres, a terítőből csöpög a lé, és lábunkkal egy ragadós tócsában tapicskolunk. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor illene a kiömlött helyett új innivalót hozni. Az is biztos nagyon zavarta a felszolgálókat, hogy a lányom, miután a pólója elázott és alig fért az asztalhoz, háromszor körberohanta a helyiséget. Igen, merthogy alap lenne ma már egy ilyen helyen a gyereksarok. Elég lenne hozzá egy kis asztal székkel, meg néhány színező. Itt jegyzem meg, hogy bár már a foglaláskor leadtuk a rendelést, mégis fél órát várnunk kellett az ételre. Lányom végül a szomszéd asztalhoz ült le, erre rászóltak, hogy ne húzgálja a terítőt, mert elmozdulnak az odakészített evőeszközök. Milyen jó, hogy így figyelembe veszik az ott sem lévő vendégek igényeit, míg jelenlévőkét elegánsan mellőzik. Az meg mindennek a teteje volt, hogy képesek voltak úgy elénk rakni a desszertet, hogy a főétel tányérja az ételmaradékkal még ott díszelgett az asztal közepén. Miután ezt magamnak kellett átvinnem a szomszéd asztalra, ezt dafke nem vitték el egészen a vacsora végéig. Egész egyszerűen nem értem, hogyan maradhat egy ilyen hely életben! Az hogy az étel milyen volt, ilyen kiszolgálás mellett már teljesen érdektelen. Én tuti hogy az életben be nem teszem ide többet a lábam!

Sajnos az előzetesen 14 főre foglalt asztalból 4-en nem tudtak eljönni, ezt telefonon jeleztük az étteremnek. Amikor az asztaltársaságunkból 8 fő már megérkezett és helyet foglalt, egy középkorú felszolgáló - ő volt az asztalunkhoz beosztva - flegmán odavettette, hogy "remélem nem ennyien lesznek! " Mi mondtuk, hogy még 2 fő várható - hamarosan meg is érkeztek egyébként. Nevezett felszolgáló modora és hozzáállása a délután hátralévő részében is lekezelő és flegma volt. Egyértelmű utalást tett arra, hogy ugyan rendelje már meg mindenki egyszerre amit akar, ne külön kelljen szaladgálni a rendelésfelvétellel. Az étlapot gyakorlatilag állandóan el akarta vinni - gondolom, hogy ne rendeljünk? - vagy nem értettük, hogy miért. Az ételek amúgy finomak, a hely is szép berendezésű, igényes. A felszolgáló hozzáállása elfogadhatatlan, ahogy az is, hogy nem készítenek külön számlát és nem lehet kártyával fizetni. Nem volt teltház és minimum 5 felszolgáló volt. Szval nem értem. Az árfekvés az ételek mennyiségéhez mérten igen magas. Biztos, hogy nem megyünk többé. :(

Kettő felszolgáló volt . Az amelyik minket kiszolgált annyira sürgette a lányom hogy válasszon már hogy az étlapot sem tudta végignézni. Hozzáteszem vendégek rajtunk kivül 1 asztalnál voltak. Borzalmas,borzalmas.

A fácánlevesből hiányzott a fácán hús, helyette derelye szerű töltelék került bele, nem volt rossz,de szerintem hússal és egy kis tormával a végén sokkal jobb lett volna. A kacsamell nekem kevés és íztelen volt. A sólói nem volt rossz de műtejszínt fújtak rá. A felszolgálás nagyon lassú volt a pincérek viszont kedvesek voltak.

10 perces sétával jutottam el az étteremhez. A Zila 40 éve családi vállalkozásban működő klasszikus kisvendéglő Kőbánya kertvárosi részén. A Zila családnév ismerős lehet a XVIII. kerületből is, ahol egy szintén emblematikus cukrászdát és kerthelyiséget működtetnek sok éve sikeresen. A kívülről egyszerűnek és inkább régiesnek tűnő épület belülről egy egészen más, nagyon hangulatos, jelenkori miliőt hoz, a kapualj tavaszias virágos. A tágas Csenge Terasz felé invitált a vendégeket fogadó pincér. Igazán tetszett a berendezés, a dekoráció, a fények játéka térben. Nem volt probléma, hogy előzetes foglalás nélkül érkeztem, nem volt probléma, hogy egyedüli vendégként jöttem, mégis egy jó helyen lévő szép asztalt kaptam. Csupa pozitív jel már az elején! A többi helyiségnek is van neve, Csongor Terem, Hunor Pince, Kincső Terem. Arra nem jöttem rá, s elfelejtettem rákérdezni, hogy vajon a családtagok után nevezték-e el őket. Az étlapon belül külön találjuk a Séf ajánlatát, valamint a koktélok (3800 Ft) és frissítő italok lapját. A levendulás-mentás limonádé (1380 Ft/3 dl) kellemes, hűsítő. A meglehetősen hosszú étlapon klasszikus magyaros fogások mellett nemzetközi ízek is megjelennek. Levesek és desszertek 3000 Ft környékén, előételek 3300-5200 Ft között, főételek jellemzően 5000 Ft-tól felfelé, csoportosítva, szárnyas, sertés, borjú és marha, vad-és hal, bárány, készételek. Praktikus megoldáshoz folyamodtak az árváltozások miatt, ugyanis az étlapra az árak ceruzával voltak beírva. Az étlapon Kőbánya nevezetességeiről olvashatunk rövid bemutató leírásokat, valamint megismerhetjük a Cordon Bleu (azaz Kékszalag) igaz történetét is. Fácán erőlevessel kezdtem (2000 Ft), a csészényi adag "üres" lében 3 db fácánhússal töltött táska volt. Kellemes, de több fűszert elbírt volna minden. A főételek közül kacsacomb vörösboros-almás párolt lila káposztával, hagymás törtburgonyával (5800 Ft) lett a választásom, amely egy tűzforró vaslapon érkezett. A bőr nem volt ropogós, illetve nekem sótlan volt a krumpli és a hús is. Sózás után teljesen rendben lett a fogás, adagra bőséges, kiadós. Ki kell emelnem az engem kiszolgáló rövid hajú pincér hölgyet, udvarias, gyors, szimpatikus volt az egész tevékenysége. Nincs kötelező szervizdíj, ez ma már ritkaság Budapesten. A mosdó érdekes módon koedukált, de lehet, hogy csak itt a teraszon volt ez a helyzet. Bár az ételeket 4 pontra taksálom, összességében nekem a Zila-élmény egyértelműen 5 pontos. A vendéglő alkalmas nagyobb rendezvények megtartására, nagyobb létszámú csoportok fogadására is.

A töményválaszték nem különösebben izgalmas, a pálinkák képviselik a kommersz import tételek mellett a prémium szegmenst. A pacalpörkölt ízre jó, állagra megnyerő, színe lehetne pirosabb, csíkozása szélesebb. Jól sikerült petrezselymes krumplival tálalják tuille-dísszel. Hasonló a vese-velő, a velő nincs szétkenve, ízre, állagra megnyerő mind a vese, mind a velő. A dísz és köret ugyanaz. A túrógombóc helyben készült, lehetne kicsivel remegősebb, túrósabb, de alapvetően korrekt produkció ez is, a meggy és a mák beemelése az ízképbe jó ötlet. A kiszolgálás kedves, a pincér hölgy veszi a lapot, külön tetszik, hogy hoz a pacal mellé bort, amit megkóstoltat, anélkül, hogy kérjük, nyilván a rendelés kötelezettsége nélkül. E modellértékű eljárásmód szöges ellentéte annak, amikor a borlapot oda sem adják a vendégnek. Tény, hogy magát a borlapot itt is kérni kellett, de minden étel mellett szerepel borajánlás, tehát, nagyon helyesen, felhívják a borra a vendégek figyelmét. Az összélmény 4,5 pont, amit felfele kerekítek.