Zila Vendéglő Budapest

10 perces sétával jutottam el az étteremhez. A Zila 40 éve családi vállalkozásban működő klasszikus kisvendéglő Kőbánya kertvárosi részén. A Zila családnév ismerős lehet a XVIII. kerületből is, ahol egy szintén emblematikus cukrászdát és kerthelyiséget működtetnek sok éve sikeresen. A kívülről egyszerűnek és inkább régiesnek tűnő épület belülről egy egészen más, nagyon hangulatos, jelenkori miliőt hoz, a kapualj tavaszias virágos. A tágas Csenge Terasz felé invitált a vendégeket fogadó pincér. Igazán tetszett a berendezés, a dekoráció, a fények játéka térben. Nem volt probléma, hogy előzetes foglalás nélkül érkeztem, nem volt probléma, hogy egyedüli vendégként jöttem, mégis egy jó helyen lévő szép asztalt kaptam. Csupa pozitív jel már az elején! A többi helyiségnek is van neve, Csongor Terem, Hunor Pince, Kincső Terem. Arra nem jöttem rá, s elfelejtettem rákérdezni, hogy vajon a családtagok után nevezték-e el őket. Az étlapon belül külön találjuk a Séf ajánlatát, valamint a koktélok (3800 Ft) és frissítő italok lapját. A levendulás-mentás limonádé (1380 Ft/3 dl) kellemes, hűsítő. A meglehetősen hosszú étlapon klasszikus magyaros fogások mellett nemzetközi ízek is megjelennek. Levesek és desszertek 3000 Ft környékén, előételek 3300-5200 Ft között, főételek jellemzően 5000 Ft-tól felfelé, csoportosítva, szárnyas, sertés, borjú és marha, vad-és hal, bárány, készételek. Praktikus megoldáshoz folyamodtak az árváltozások miatt, ugyanis az étlapra az árak ceruzával voltak beírva. Az étlapon Kőbánya nevezetességeiről olvashatunk rövid bemutató leírásokat, valamint megismerhetjük a Cordon Bleu (azaz Kékszalag) igaz történetét is. Fácán erőlevessel kezdtem (2000 Ft), a csészényi adag "üres" lében 3 db fácánhússal töltött táska volt. Kellemes, de több fűszert elbírt volna minden. A főételek közül kacsacomb vörösboros-almás párolt lila káposztával, hagymás törtburgonyával (5800 Ft) lett a választásom, amely egy tűzforró vaslapon érkezett. A bőr nem volt ropogós, illetve nekem sótlan volt a krumpli és a hús is. Sózás után teljesen rendben lett a fogás, adagra bőséges, kiadós. Ki kell emelnem az engem kiszolgáló rövid hajú pincér hölgyet, udvarias, gyors, szimpatikus volt az egész tevékenysége. Nincs kötelező szervizdíj, ez ma már ritkaság Budapesten. A mosdó érdekes módon koedukált, de lehet, hogy csak itt a teraszon volt ez a helyzet. Bár az ételeket 4 pontra taksálom, összességében nekem a Zila-élmény egyértelműen 5 pontos. A vendéglő alkalmas nagyobb rendezvények megtartására, nagyobb létszámú csoportok fogadására is.

A töményválaszték nem különösebben izgalmas, a pálinkák képviselik a kommersz import tételek mellett a prémium szegmenst. A pacalpörkölt ízre jó, állagra megnyerő, színe lehetne pirosabb, csíkozása szélesebb. Jól sikerült petrezselymes krumplival tálalják tuille-dísszel. Hasonló a vese-velő, a velő nincs szétkenve, ízre, állagra megnyerő mind a vese, mind a velő. A dísz és köret ugyanaz. A túrógombóc helyben készült, lehetne kicsivel remegősebb, túrósabb, de alapvetően korrekt produkció ez is, a meggy és a mák beemelése az ízképbe jó ötlet. A kiszolgálás kedves, a pincér hölgy veszi a lapot, külön tetszik, hogy hoz a pacal mellé bort, amit megkóstoltat, anélkül, hogy kérjük, nyilván a rendelés kötelezettsége nélkül. E modellértékű eljárásmód szöges ellentéte annak, amikor a borlapot oda sem adják a vendégnek. Tény, hogy magát a borlapot itt is kérni kellett, de minden étel mellett szerepel borajánlás, tehát, nagyon helyesen, felhívják a borra a vendégek figyelmét. Az összélmény 4,5 pont, amit felfele kerekítek.

Hát, így utólag nem egyértelmű az a helyezés. Mert vannak itt azért jó dolgok is, meg nem annyira kiválóak. Klasszikus, óvilági, magyaros vendéglőt ritkán találni Budapesten, itt meg kb. 100 méterre egymástól kettő is van Kőbányán, a Torockó meg ez. Hosszú, növényekkel díszített bejáró, aztán kisebb-nagyobb termek nyílnak jobbra meg előre. És el vannak nevezve ezek a térségek, láthatóan. Valami rendezvények voltak vagy lesznek itt, mert majdnem üres volt az egész intézmény, de engem kitereltek egy külön kis átjáró-szobába, hogy oda lehet leülni, mert a többi részen ez meg az van vagy lesz. Jó, rendben, bár nem voltam ettől nagyon elragadtatva. Ugyanis egy afféle székraktár, vagy mi volt ez, több sorban székek egymásra pakolva, más termekben meg díszítették az asztalokat, terítettek szépen. Ettől egy kicsit úgy érzed, hogy valami alacsonyabb rendű vendég vagy, nem? Légkondicionáló egyáltalán nem működött sehol. Az étlap kicsit igénytelen, átragasztott, tollal átírt árakkal, viszont ígéretes fogások vannak. Ha jól emlékszem, a legolcsóbb leves kb. 1600 forint volt, ez a fácán erőleves, ezt kértem. A többi étel sem drága. A fácán erőleves kis tésztába csomagolt húsos csomagocskákat tartalmaz. nem egy kiváló minőség. de sokkal jobb az átlagosan fellelhető erőleveseknél. Kaptam hozzá friss, vágott zöldpaprikát is, meg pirospaprika-sűrítményt is. Ez egy négyes minőségű leves. Az étlapon külön szekció a belsőségek, ritkaság az ilyen, na, erre is ráörültem, és innen is, igaz, véletlenül, a legolcsóbbat választottam, a vese-velőt. (3600 forint) Nagyon régen nem találkoztam vele, nagy reményt fűztem hozzá. Szépen tálalva hozták, az uborkát is, amit mellé kértem. Viszont határozottan ízetlen volt, vagyis nagyon visszafogott ízértékkel bírt. Gondoltam, sóval és borssal javítom, de nem volt az asztalon, a teremben sem só és bors. Kimentem szólni, kérni. Elnézést kértek és hozták. Egy kicsit finomabb lett. Ugyanígy jártam a korsó Pilsnerrel is, nem volt rossz, de nem volt jó sem. Hideg volt, de nem elég friss. Tulajdonképpen minden komponense az ebédnek a hármas és a négyes körül mozgott, de dicsérjük meg a kínálatot, a ritkábban kapható ételeket, (békacomb is volt az étlapon, azt is kértem, de a valóságban nem volt). A kiszolgálás alapvetően barátságos, bár, mintha nem igazán értek volna rám néha, Szóval, nem tartom ezt a helyet kiemelkedőnek, de a ritkuló, régi, hangulatos, magyaros vendéglők egyike még lehet.

A fácánlevesből hiányzott a fácán hús, helyette derelye szerű töltelék került bele, nem volt rossz,de szerintem hússal és egy kis tormával a végén sokkal jobb lett volna. A kacsamell nekem kevés és íztelen volt. A sólói nem volt rossz de műtejszínt fújtak rá. A felszolgálás nagyon lassú volt a pincérek viszont kedvesek voltak.

Nem tudom, miért működtet valaki így egy éttermet, ha nincs elegendő szakácsa, konyhalánya és udvarias pincére? ! Soha, senkinek nem ajánlanám ezt az éttermet!

Az étlap olyan hosszú, és változatos, hogy már csak az étlap áttanulmányozása is rengeteg időt vett igénybe, és nehéz volt választani a sok hívogató kínálatból. Az ételek bőségesek voltak, gyönyörűen tálalva, és nagyon finomak is voltak. Szóval, szuper délutánt töltöttünk az étteremben, és nem vallottunk szégyent a választásunkkal, mertbarátaink is nagyon elégedettek voltak

Volt hogy úgy éreztem kicsit lassan megy a felszolgálás, kicsit sokat kell várni, néha azt éreztem hogy elfelejtettek, de azért előbb utóbb megkaptuk amit kértünk. Több kisebb különterem van, egy egy ilyen összejövetelnél jól el lehet szeparálódni a többi vendégtől.