Zila Vendéglő Budapest

Hát, így utólag nem egyértelmű az a helyezés. Mert vannak itt azért jó dolgok is, meg nem annyira kiválóak. Klasszikus, óvilági, magyaros vendéglőt ritkán találni Budapesten, itt meg kb. 100 méterre egymástól kettő is van Kőbányán, a Torockó meg ez. Hosszú, növényekkel díszített bejáró, aztán kisebb-nagyobb termek nyílnak jobbra meg előre. És el vannak nevezve ezek a térségek, láthatóan. Valami rendezvények voltak vagy lesznek itt, mert majdnem üres volt az egész intézmény, de engem kitereltek egy külön kis átjáró-szobába, hogy oda lehet leülni, mert a többi részen ez meg az van vagy lesz. Jó, rendben, bár nem voltam ettől nagyon elragadtatva. Ugyanis egy afféle székraktár, vagy mi volt ez, több sorban székek egymásra pakolva, más termekben meg díszítették az asztalokat, terítettek szépen. Ettől egy kicsit úgy érzed, hogy valami alacsonyabb rendű vendég vagy, nem? Légkondicionáló egyáltalán nem működött sehol. Az étlap kicsit igénytelen, átragasztott, tollal átírt árakkal, viszont ígéretes fogások vannak. Ha jól emlékszem, a legolcsóbb leves kb. 1600 forint volt, ez a fácán erőleves, ezt kértem. A többi étel sem drága. A fácán erőleves kis tésztába csomagolt húsos csomagocskákat tartalmaz. nem egy kiváló minőség. de sokkal jobb az átlagosan fellelhető erőleveseknél. Kaptam hozzá friss, vágott zöldpaprikát is, meg pirospaprika-sűrítményt is. Ez egy négyes minőségű leves. Az étlapon külön szekció a belsőségek, ritkaság az ilyen, na, erre is ráörültem, és innen is, igaz, véletlenül, a legolcsóbbat választottam, a vese-velőt. (3600 forint) Nagyon régen nem találkoztam vele, nagy reményt fűztem hozzá. Szépen tálalva hozták, az uborkát is, amit mellé kértem. Viszont határozottan ízetlen volt, vagyis nagyon visszafogott ízértékkel bírt. Gondoltam, sóval és borssal javítom, de nem volt az asztalon, a teremben sem só és bors. Kimentem szólni, kérni. Elnézést kértek és hozták. Egy kicsit finomabb lett. Ugyanígy jártam a korsó Pilsnerrel is, nem volt rossz, de nem volt jó sem. Hideg volt, de nem elég friss. Tulajdonképpen minden komponense az ebédnek a hármas és a négyes körül mozgott, de dicsérjük meg a kínálatot, a ritkábban kapható ételeket, (békacomb is volt az étlapon, azt is kértem, de a valóságban nem volt). A kiszolgálás alapvetően barátságos, bár, mintha nem igazán értek volna rám néha, Szóval, nem tartom ezt a helyet kiemelkedőnek, de a ritkuló, régi, hangulatos, magyaros vendéglők egyike még lehet.

A fácánlevesből hiányzott a fácán hús, helyette derelye szerű töltelék került bele, nem volt rossz,de szerintem hússal és egy kis tormával a végén sokkal jobb lett volna. A kacsamell nekem kevés és íztelen volt. A sólói nem volt rossz de műtejszínt fújtak rá. A felszolgálás nagyon lassú volt a pincérek viszont kedvesek voltak.

Nem tudom, miért működtet valaki így egy éttermet, ha nincs elegendő szakácsa, konyhalánya és udvarias pincére? ! Soha, senkinek nem ajánlanám ezt az éttermet!

Az étlap olyan hosszú, és változatos, hogy már csak az étlap áttanulmányozása is rengeteg időt vett igénybe, és nehéz volt választani a sok hívogató kínálatból. Az ételek bőségesek voltak, gyönyörűen tálalva, és nagyon finomak is voltak. Szóval, szuper délutánt töltöttünk az étteremben, és nem vallottunk szégyent a választásunkkal, mertbarátaink is nagyon elégedettek voltak

Volt hogy úgy éreztem kicsit lassan megy a felszolgálás, kicsit sokat kell várni, néha azt éreztem hogy elfelejtettek, de azért előbb utóbb megkaptuk amit kértünk. Több kisebb különterem van, egy egy ilyen összejövetelnél jól el lehet szeparálódni a többi vendégtől.

Hasonló stilus viszont olcsóbb. Minösègre is nagyon jó. Ajànlom mindenkinek.

Kőbánya egyik félreeső mellékutcájában lévő vendéglőnek ne legyenek nagyravágyóbb igényei, minthogy normális vacsorát szolgál fel a környékbeli családoknak, ha a háziasszonynak nincs kedve főzni. Ehhez képest ez a hely nem hogy nem gyerekbarát, de egyenesen gyerekellenes. Felnőttel is előfordul, hogy véletlenül felborít egy poharat, ahogy ez a fiammal megtörtént. Ilyenkor egy az, hogy a pincérnek észre kéne venni, mi történt. Másodszor pedig fel kellene takarítani a kiömlött üdítőt. Ehhez képest a vacsora teljes ideje alatt egy félig eláztatott asztal mellett ültünk. A felszolgálónak nem tűnt fel, vagy nem akarta észrevenni, hogy négyen az asztal egyik oldalán szorongunk, míg a másik oldal üres, a terítőből csöpög a lé, és lábunkkal egy ragadós tócsában tapicskolunk. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor illene a kiömlött helyett új innivalót hozni. Az is biztos nagyon zavarta a felszolgálókat, hogy a lányom, miután a pólója elázott és alig fért az asztalhoz, háromszor körberohanta a helyiséget. Igen, merthogy alap lenne ma már egy ilyen helyen a gyereksarok. Elég lenne hozzá egy kis asztal székkel, meg néhány színező. Itt jegyzem meg, hogy bár már a foglaláskor leadtuk a rendelést, mégis fél órát várnunk kellett az ételre. Lányom végül a szomszéd asztalhoz ült le, erre rászóltak, hogy ne húzgálja a terítőt, mert elmozdulnak az odakészített evőeszközök. Milyen jó, hogy így figyelembe veszik az ott sem lévő vendégek igényeit, míg jelenlévőkét elegánsan mellőzik. Az meg mindennek a teteje volt, hogy képesek voltak úgy elénk rakni a desszertet, hogy a főétel tányérja az ételmaradékkal még ott díszelgett az asztal közepén. Miután ezt magamnak kellett átvinnem a szomszéd asztalra, ezt dafke nem vitték el egészen a vacsora végéig. Egész egyszerűen nem értem, hogyan maradhat egy ilyen hely életben! Az hogy az étel milyen volt, ilyen kiszolgálás mellett már teljesen érdektelen. Én tuti hogy az életben be nem teszem ide többet a lábam!