És éppen itt volt ez a csárda, és éppen ebédidő is volt, meg éhesek is voltunk. Hát ennyi a történet. Ha a horrorokat elolvassuk, továbbállunk, persze, de nem olvastuk el, csak utólag. Szóval, parkoló van, útmenti csárda, nyilván WC is van hál'Istennek, út közben ez egy keresett cikk, bementünk, hely is volt. Étlap is akadt. Nem volt rossz az ígéret. A lány kedves volt, nem volt a hivatása magaslatán, de milyen legyen egy csopaki útmenti csárdában? Tette a dolgát, azt ugyan nagyon nem értettem, hogy miért csak együtt lehet kérni a levest és a második fogást, külön, egymás után nem, de lehet, hogy ez örökre titok marad. Hát akkor egyben kértük, de külön hozták, rendben. Én tanyasi húslevest, nejem brokkolikrém-levest, kicsit lightesnek találtam, kértem bele erőspaprikát, jött is, segített is. Amúgy minden volt benne. A második sem az volt, amit pont képzeltem, vaddisznó vadasan, zsemlegombóccal, a húst kevesebbnek találtam a keleténél, de azért finom volt. Feleségem meg volt elégedve a kerekedi betyárcsíkokkal. Mi bajunk lehet még? A mosdó kicsi. A női és férfi WC-nek közös az előtere, Nem tudsz hová állni, amíg az előtted lévő kezet mos, mert vagy ezzel, vagy azzal az ajtóval vágnak hátba. Én pl. berontottan a férfi piktogrammal ellátott fülkébe, ott egy hölgy kotkodácsolt felháborodva idegen nyelven, mert éppen végezte a dolgát. Szóval, ott kis torlódás van, meg zűrzavar. A másik dolog a csárda berendezése. Abszolút korszellem, hogy mindenféle retro, népies, kegyeleti stb. . . tárggyal teszik "hangulatosabbá" a vendéglőket, ez egy eléggé elterjedt szokás, aztán vagy ízlésesre sikeredik, vagy nem. Háát, itt néha határeset volt. De nem maradt rossz emlékünk innen. Ez még viszonylag egy elfogadható hely.
