Dunagyöngye Halászcsárda Dunaújváros

Azt még elfogadom - legalàbbis több helyről ismerős -, hogy köretet külön kell rendelni, de az nagyon lefelé húzza az értékelést, hogy tejfölt külön kellett kérni, nagyon dràgàn, olyan ételekhez, amiket minden jobb helyen tejföllel készítenek és szolgàlnak fel. A felszolgàlók igyekeztek emelni a színvonalat.

Visszatérve várt az asztalunk. Őszről, teraszról lévén szó, átlagos volt a tisztaság. A kiszolgálás kicsit lassú volt, de mint már írtam, sokan voltunk. Nos akkor az ételekről: Filézett vegyes, ill. filézett harcsahalászlével indítottunk. Íze, állaga, a halak kiváló egységet alkottak! ! Rántott harcsafilével folytattuk, szintén nem csalódtunk, de az a pici negatívum, ami szerintem nem kötekedés, a sóhiány. Tudom, az egészségünk, meg az érrendszer, de nekünk hiányzott. Összességében azonban nagyon jó benyomást szereztünk. Ja, a zene. Hát, örülök, hogy még van ahol "cincognak" de ők kicsit unottan tették.

Az ételek amúgy rendben vannak, halászlé többféle is van, a kiszolgálás is igényes, és az árak sem szálltak el. Kíváncsi vagyok hogy e régi patinás hely fel tud e zárkózni a mai kihívásokhoz. Drukkolok nekik. . .

A pincérekre nincs panasz, bár egy kicsit fásultak. Látszik, hogy nem tavaly kezdték. Azért 15 év múlva újra benézünk, hátha javítanak. . .

Volt rá példa, hogy a karácsonyi halászlevet is innen vittük haza, nagy befőttesüvegekben :-)

Mindig friss és kifogástalan a kihozott étel, kedvesek a pincérek és a cigányzene hangulata egyedivé varázsolja az itt töltött időt. Én csak ajánlani tudom akár egyszer betérő pároknak, akár előre lefoglalt asztali társaságnak.

Az étkezés végén pedig egy jót lehet sétálni a Duna parton, mely csak néhány méterre található az étteremtől.

Mindazonáltal van forgalmuk s így nem futottunk bele állott, hűtőízű ételbe s ugye inkább jó alapanyag rosszul elkészítve, mint rossz alapanyag jól elkészítve, persze ez sincs mindig így, mert azért lehet valamit nagyon elrontani. Itt nem rontják el nagyon. Minden esetre a szaftos, nemes süllőt irdalni és keszegmód ropogósra sütni olyan, mint Kopár Cuvéebe kólát önteni. Vagy átsütni a bélszínt. Más részről a roston sütés legyen roston sütés parázson vagy elektromos sütőn, netán rostlapon (micsoda önellentmondás, de nincs mit tenni, így hívja a szakma, beleértve a vendéglőknek dolgozó infrastruktúra-árusokat) és nem mélysütés bő olajban, mint annyi helyen, többek között itt is.