Palacsintavár Eger

A bananos íz nagyon csekély volt,a vanília puding pedig inkább csak valamilyen édes masszára hasonlitott. Viszont a párom konyhafőnök kedvence palacsintat evett ami nagyon nagyon finom volt és bőséges. Enyhen csípős,igazán kellemes íze volt. Legközelebb ha betérünk ide már biztos vagyok benne,hogy én is bátran kimerek próbálni valamilyen sós palacsintát.

Sajnos nem tudtuk meg. . . . miután vártunk 1 órát /és tényleg 1 órát! ! / a mellettünk lévő asztalnál ülőket /ahova utánunk negyed órával érkezett lengyel családot/ előbb kiszolgálták, távoztunk. Nagyon sajnálom, megkóstoltam volna, de ezt felháborítónak tartom. Amennyiben probléma van az elkészítéssel legalább a pincér jelezhette volna már negyed óra elteltével.

Lassan ettünk, mert igen bőségesek az adagok ugye, a gyerekek unatkoztak már, elkezdtek játszani, fel-felugráltak az asztaltól. Valamelyikük véletlenül kicsit neki is ment a pincérnek, aki éppen hat vagy hét tányérral egyensúlyozva próbált ellavírozni a mi asztalunk mellett (nagyon bocs! ). A pincér majdnem felbukott, de meg sem rezzent, finom humorral konstatálta, és finoman megkérte a gyerekeket, hogy ha lehet, vigyázzanak, mikor így tele van a keze. A vacsora alatt minden apró kérésünket azonnal teljesítettek, pedig mondom, teltházzal dolgoztak. Le a kalappal előttük, és csak így tovább, Palacsintavár! (Egy kis ötlet zárójelben: Talán jelezni kellen valahol jól
Látható helyen hogy nem lehet kártyával fizetni. .

A hely kialakítása hangulatos, talán annyi az észrevétel, hogy a sétálóutcára helyezhetnének ki egy-két útbaigazító táblát, mert nem egyszerű megtalálni az éttermet.