Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Külön közös emlékhelye van két mártír miniszterelnöknek, Batthyány Lajosnak és Nagy Imrének. Az italválaszték színvonalas, első ízben csapolt Szent András sört ittam, hogy mit, arra már nem emlékszem, másodszor e hónap elején Black Cherry-t Csupor Marcitól. 2 deci 1450 forint volt, ami nem kevés, de belefér az átlagos ár/érték arányba. A kiszolgálás mindkét alkalommal nagyon kedves volt. Tisztes 5 pont a hely.

Tavaly kilenc alkalommal jártam náluk, idén kétszer, sajnos leülni nem tudtunk sem februárban, sem most, múlt hónapban tele volt, akkor hétvégén próbálkoztunk, márciusban hétköznap volt ugyan, de az emeleti leülős részen épp kóstolót tartottak. Így aztán mindkétszer állva fogyasztottunk a csapról meg a hűtőkből izgalmas söröket, de ez nem szegte kedvünket, megyünk még.

Elbeszélgettem a sörfőző-tulajdonossal, kiderült, hogy már írtam is róla, idemásolom, hogy mit, annál is inkább, hogy a szóban forgó söröket megkóstoltam újra, tehát ehhez az élményhez is hozzárendelhető a sörök korábbi, a debreceni Beer by Lake rendezvény kapcsán megfogalmazott leírása: A Tacet főzde egy olyan komplex, harmonikus, telibe talált hellessel lepett meg, amilyennel még soha nem találkoztam. A helles alacsony komlótartalmú, a pilsrajongók többsége szerint nemritkán vízízű bajor sör, nos a Tacet Das Rheingold névre hallgató hellese tartalmas volt és karakteres, inkább a lager-lelkű ale-t, a kölscht idézte. Pár órával később ugyanezt a reakciót láttam-hallottam a színpadról is, Winkler Róbert sör-vlogger is felsőfokú jelzőkkel méltatta ezt a főzetet. Megkóstoltam a többi tételt is, a Siegfried névre keresztelt, jól sikerült bajor búzát, a Die Walküre nevű altbiert, s Az Istenek alkonya nevet viselő baltic portert, ezek is a maguk műfajának kiemelkedő képviselői voltak, még a porter is meggyőzött, pedig nem vagyok nagy rajongója a fekete söröknek. Ezek mellett a többi sört is megkóstoltam, ha jól emlékszem volt még három. A tulajdonos nekem is elmondta a sörnevek apropóját, amit ZigZag kollegina már részletezett, továbbá a tacet jelentését, amit csekély latin nyelvtudásommal magam is megfejtettem, csak azt nem tudtam, hogy zenei szakszó. A sok zenei asszociáció nem véletlen, Tóth Balázs amikor épp nem sört főz, nem apai kötelességeinek tesz eleget s nem a pultban áll, akkor szimfonikus zenészként dolgozik. Pazar élmény volt a Tacet, csillagos ötös.

Nem bombázta le őket senki, tankkal nem lőtték szét, és biztos mindenki megállapította, hogy a hattyú se nem kommunista, se nem fasiszta, és nem is rossz jelkép rendszertanilag, és így kegyelemben részesültek, és lehet, hogy azóta is kedveli őket a környék lakossága, mert ottjártamkor friss virág volt a kissrác kezében, ami talán a szeretet jele. Érdekes szobor, szépek a részletei is, napszakonként változik, ahogy a fény és árny játszik vele és minden oldalról mást mutat.

A The Tap a minőségi sörökre épít, 24 csappal működnek, az éppen aktuális kínálat elérhető a világhálón is: https://www. tapbudapest. com/. Midőn e sorokat írom, egy cseh pilst, egy szintén cseh búzát és egy klasszikus bajor hellest leszámítva a legjobb magyar főzdék nedűit kínálják, négyet a Firsttől s a Szent Andrástól, hármat a Fehér Nyúltól s a Horizonttól, kettőt a Brew Your Mindtól, s nem sorolom azokat a csúcsfőzdéket, melyek egy-egy sörrel szerepelnek a választékban. Sörkorcsolyának rántott csirkét, Cordon Blue-t, pulled pork boxot és tucatnyi burger-variánst kérhetünk, utóbbiakról igen jókat lehet olvasni a honlapon: nekik készítik egy kovásszal dolgozó pékségben a zsemlét, a marhahúsosakhoz a húst helyben darálják, adnak hozzá faggyút is, s csak sóval és borssal fűszerezik, a szószokat pedig helyben készítik. Ezzel együtt a produkción lehetne több ponton javítani, például a hús zsemle arányon, akár úgy, hogy a zsemle méretét csökkentik, s az is jó lenne, ha nem sütnék át a húspogácsát alapból, hanem megkérdeznék a vendéget, hogy miként kéri. Még volt egy apró probléma, de azt példásan korrigálták. A Molotov burger csípőssége igen visszafogott volt, amikor ezt jeleztem, kaptam két kis tégelyben savanyított habanero-t és Szendrey -féle Carolina Reaper-szószt, utóbbiból még hazavitelre is megajándékoztak eggyel, mely azóta szépen fogyogat. Remek sörökkel kísértem a burgert, az élményt pedig a jobbak között raktároztam el. A The Tap Burger&Beer helye ott van a főváros sörözőinek felső szegmensében. A kifogástalan kiszolgálás és a komoly minőségi sörválaszték húzzák fel a helyet 5 pontra.

Mondjuk, ha öreg vagy és fáradt, 2-300 méterre megközelíthető autóval is, van egy nagy parkoló, jellemzően tele is volt, de azért lehetett találni helyet. A névadót már tudjuk, le van írva, hogy ki és miért, a kilátó alakja érdekes, szokatlan, a panoráma meg elég nagyívű ahhoz, hogy elkönyökölgess a kilátó korlátján és nézelődj. Hátrom japán kiscsajjal évődtem, nagyon vidámak voltak és szelfizgettek, én meg ajánlottam, hogy csinálok mindhármukról, boldogok voltak, de mindig volt valami kis megjegyeznivaló, ami elég okot adott rá, hogy újabb és újabb képeket csináljak, míg végül aztán teljesen meg voltak elégedve. Ha körülnézel a kilátóról, megdöbbentő, hogy nem csak faerdő, de antennatornyok, átjátszó készülékek sokaság is vesz körül. Ne cím alapján menj a Google térképen, ha beütöd a Hármashatárhegyi út 3-at, akkor oda is visz, de ott még nem vagy sehol. Indulás, cél a budai hegyek!

Szóval a mai nap toronytúra, az első és legszembetűnőbb, hogy mérhetetlen mennyiségű szemét van körülötte. De tényleg, ez egy viszonylag "úri" környék, messze a város felett, ki a fene hordja ide a szemetet? És honnan? Csak ezért felautózik vagy felsétál, hogy idemocskoljon? Vagy a környék házaiból hordják ide? Imádják, ha a szemetet görgeti a házuk előtt a szél? Szóval, nem értem. De látjátok a képeken, mi van itt. . . van, ki ideját könnyíteni magán. Na, da torony. . . szóval én is felmásztam az első szintig, ott le van zárva lakattal, de igazán nem nagy tornamutatvány átlépni azon a kapucskán, szóval beljebb mehető, de bizonytalannak éreztem a további részt. Nem biztonságos. Viszont a kilátás a tiéd, abban lehet gyönyörködni, tényleg. Lent valaki bevitt a torony alsó szintjére egy asztalt meg egy széket, most olyan, mint egy kis hajléktalan iroda. De azért vannak itt körbe ülőhelyek is a falmélyedésekben. Nagyon izgalmas a hely, vagy 20 percet eltöltöttem ott, azután jöttek amerikai fiatalok (? ? ? ), nem turisták, hanem szemmel láthatóan itt laknak a környéken, 20 év körüli lányok, fiúk, talán az ő romantikus játszóterük ez a hely, így aztán visszaadtam nekik a kis birodalmukat.

Egyszerűen van valami utánozhatatlan varázsa, valami végvár ez, egy bizonyos fajta szellem, szubkultúra egyik centruma, ami végigállta, szenvedte az üldöztetést is. Romlottlelkű helyi kiskirályok rájuk küldték százszor a rendőröket, örökké a bezárás, betiltás, felszámolás réme lebegett felettük, hangosan meg sem mukkanhattak, húsz házmester az ötvenes évekből figyelte és jelentgette fel őket szakmányban. Minden trágyát rájuk kentek, hogy drogtanya, meg még az adóhivatal, ÁNTSZ, mindenki vadászott rájuk, de túlélték. Még életemben nem láttam itt részeg vagy narkós embert. Csupa-csupa jó arc, kedves, üde és szép fiatal lányos, jófej srácok menedéke. És volt, hogy értük ittunk, azért, hogy ki tudják fizetni a rájuk mért büntetéseket, hogy fennmaradhassanak. Hát ezért kétszer annyit is fizetnék egy-egy korsó Pilsnerért. Szóval, hajrá Auróra, köszönjük a csütörtöki estét is, nagyszerűen éreztük magunkat, pompás a sör, jövünk máskor is!

Vannak saját főzésű pálinkáik, emellett kiemelkedő a whisky- és rumválaszték. Készítenek színvonalas koktélokat is. Kreatív, izgalmas nemzetközi konyhát visznek, értelemszerűen sörkorcsolyákra hangolva. Kínálnak többek között csirkés lepényt, tépett kacsás szendvicset, fish and chipset céklás korianderes coleslaw-val, Constellation Hellesben sült ropogós malaccsülköt, kelbimbóval, káposzta-velouté-val és gnocchival, Angus steaket sült burgonya terrine-nel, grillezett gombákkal, erdei gombahabbal. Szombaton és vasárnap 12 és 15 óra között a brunch étlapról is választhatunk például Croque Monsieur-t, fiákergulyást, shakshukát, rántott csirkés gofrit vagy sült kolbászt. A séf mindeddig az Onyx-ot, a Vestát és a Remmas bisztrót megjárt Császár András volt, aki, mint megtudtam, most készül távozni, a következő konyhafőnök a Mandragórából érkezik, így az ételek magas színvonala továbbra is szavatolt. A kiszolgálás kifogástalan: kommunikatív, felkészült, érdeklődő, figyelmes, udvarias, segítőkész. A kimchi-ropogós izgalmas ötlet, a koreai konyha jellegzetes tejsavas erjesztésű savanyúságából kinek jut eszébe fasírtszerűséget készíteni? Nos, Császár Andrásnak igen. A megvalósítás és a mellé adott mártás harisszás majonéz is remek. Hasonlóan jól sikerült a latinamerikai eredetű, a séf által némileg átértelmezett chicharron, a kimchis sajtkrémmel, pirított szezámmaggal és jól dresszingelt levélegyveleggel tálalt ropogós császárhús is. A koji-érlelt Angusból készült, értelemszerűen vagdosott és nem darált tatár a következő meglepetés, ízre, állagra egyaránt remek, tetején preparált krémes tojássárgája, mellette feketefokhagymás vaj. A pirítós csúcsminőségű kovászos kenyérből készült. Ez maga volt a sörgasztronómiai katarzis.