Böngéssz a legfrissebb soproni értékelések között!

A sírkövek között számos gót betűs, német nyelvű feliratot is találtunk. Ezt követően léptünk be az épületbe, ahol a személyzet kedvesen fogadott benünket. Kisebbik lányommal tekintettük meg a kiállítást, így a felnőtt belépő 3000 Ft, a diákjegy 1500 Ft volt. Bár csak mi ketten voltunk, más látogató éppen nem volt, mégis kaptunk személyes idegenvezetést az egész épületben. Az első kiállításon egy korabeli esküvő előkészületeibe nyerhettünk bepillantást több résztvevő - a menyesszaszony, a családtagok, illetve a személyzet - szemszögéből láttatva. Az épületet kívül-belül nagyon szépen felújították, nagyon jól visszaadta a Lenck-család XIX. századi életét. Egy teljesen külön történet szintén a villán belül a néprajzi kiállítás, ahol a mesterségeket, régi céheket ismerhetjük meg. Nekem talán a kékfestő műhely volt a kedvencem. Az épületen belül pedig az üvegfalú Télikert tetszett a legjobban, azt más kívülről, a kert felől is többször megcsodáltuk. Összességében erősen ajánlott a Lenck-villa megtekintése Sopronban járva, mondom ezt úgy, hogy Sopronban valóban rengeteg a látnivaló, a kulturális emlékek, régi épületek, múzeumok.

Tetszett, hogy van szörp is, amit a vendég keverhet magának. A péksüti friss, a kenyér kovászosnak mondott, de a maga műfajában nem igazán meggyőző. Ez a szempont erős négy pont. Közel 30. 000 ft volt a szoba egy éjszakára, egy átlagos ár/értáék arány. Összességében úgy 4,5re jön ki az összélmény nálam, kerekítsünk felfelé.

Magyaráztam, hogy a legtöbb helyen nem úgy számolják a deci bort, hogy elosztják a palackárból képzett literárat tízfelé, hanem úgy, mintha egy üvegben 3 vagy 5 deci lenne csak. Kötötte az ebet karóhoz, hogy az nem úgy van, mert mindenütt így számolnak. Nem tudom mekkora a terepismerete, jómagam harminc éve több helyen járok, mint ahány nap van az évben, több, mint tíz éve több, mint ezer helyet látogatok le évente, vélhetően nagyobb a rátekintésem. Eleve nem szerencsés éles vitába keveredni a vendéggel, de ha épp dicsér és épp egyáltalán nincs igazunk, akkor egyesen szarvashiba. Ezúttal a Sabar Kéknyelűt kóstoltam. Amúgy barátságban váltunk el az okoskodó hölggyel, de teljesítményére csak nagyon nagy jóindulattal tudok adni három pontot. Maga a hely továbbra is csillagos ötös, itt minden a minőségről szól, beleértve a poharakat is, a dizájnt, s a borválasztékot.

2003-ban készítették és a Kormány adományozta a városnak. Elég központi helyen, a Várkerületen található, az északi kanyarban az Oroszlán Gyógyszertással szemben. Ottjártunkkor csopobogott a víz a kútban a szomjas galambok legnagyobb örömére. A felső részen 3 alak látható, Sopronhoz kapcsolódó jelentős történelmi személyiségek, pontosabban részben. Az első István bíró, a város első név szerint ismert bírája és az 1277-es évszám, amikor szabad királyi város rangot kapott Sopron. A következő alak Dr. Sopronyi Thurner Mihály, aki a város polgármestere volt 1921-ben, amikor a népszavazás történt, az ő másik, önálló szobra a Városháza előtt látható, a lába alatt aranyozással szerepel az 1921-es évszám. A harmadik szobor egy nőalak, ő Európa, az évszám 1989, a Páneurópai Piknik és a határok megnyitásának éve. Az oszlop tetején az országalmát helyezték el. Egy kicsit szerintem ez a történelmi vonal azért így zavaros, de maga a kút harmonikus.

Kérdeztem a pincét is, megkaptam a választ, de sajnos elfelejtettem, nem írtam fel. Tetszettek a falakat díszítő fekete fehér városképek. Tisztes 4 pont továbbra is.

A sörválaszték nem sok izgalmat rejt, egy Birra Moretti mellett döntöttem, ami szervízdíjjal együtt 1142 forint volt. Ez nem kevés, de kifogástalan volt a csapolás, ez az amúgy nem kiugró multisör élvezetet nyújtott, pedig volt már bennem pár atmoszféra. Tisztes négy pont továbbra is.