Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Komolyan mondom, mintha nem lennénk normálisak, úgy nézett ránk. Majd azt feltételezte, hogy hülyéskedünk vele. Roppant kínos volt! Körbenéztem, és a fotók alapján, amelyek ezen az oldalon vannak, felismertem az épületet. Csakhogy arra az van nagybetűkkel kiírva, hogy: GRASSALKOVICH ÉTTEREM! ! Ezért nem tudta a helyi lakos, hogy mit akarunk azzal a kacsával! Aztán megtaláltam a neten, hogy: A Grassalkovich Étterem, mostantól Harap a Kacsa! Ok, de nem kellene ezt a potenciális vendégekkel helyben is tudatni? Mert ez így, hogy stílszerű legyek, béna kacsaság. A hely viszont nagyon kellemesnek, hívogatónak nézett ki a grófi parkból maradt százados fák melletti terasszal. Leültünk, nyomban megjelent egy ifjú kiszolgálónő, majd ugyanilyen sebességgel hozta a sört is. Üveges HB-t kértem, de sajnos már akkor sem volt elég hideg, amikor kihozta, az ebéd során pedig kifejezetten meleg lett. Az ételek megrendelése némi zavart okozott, mert pincérünkről kiderült, hogy még tanuló, nem tudja melyik étel mi, miből készül. Nem olyan hosszú ám az az étlap, hogy első reggel ne lehetne megtanítani a tanulónak, hogy mi micsoda. A párom óriás bécsit rendelt, ami tényleg nagy volt, pontosabban jó nagyra volt kiklopfolva, olyannyira, hogy a kétoldali bőséges és kemény panír együttesen vastagabb volt, mint köztük a hús. Az én választásom a Csirke supreme baby répa, karfiol, cukorborsó, zeller, jus nevű ételre esett, miután sikerült tisztázni, hogy nem csirkecombból készül, hanem a szokott módon csirkemellből némi szárnycsonttal. Csakhogy sajnos ez a hús abban az értelemben nem volt supreme, hogy nem képviselt kiemelkedő minőséget. A mellé feltálalt unalmas, kifőzött fagyasztott zöldségről már inkább nem is szólok. Nyár végén, amikor bőséges a friss zöldségkínálat.