Creppy PalacsintaHáz Miskolc

50 Ft. értékű és papír kiöntőt én a táskámba tettem, mert természetesnek gondoltam , hogy az a borhoz van. Az bor árába bőven belefér , csak meg kell nézni az étlapot. Közben a pincér mellettem állt és végignézte én úgy gondoltam azért áll ott el akar köszönni, mert bőven kapott borravalót. Nem ez történt tévedtem ,amikor kifelé mentem akkor utánam lépett és ott legalább 12 vendég előtt közölte, hogy a kiöntőre még szükségük van. Először fel sem fogtam mit mond. Majd zavaromban elkezdtem keresni a táskámba és visszaadtam a papír borkiöntőt. Felháborítónak tartom ezt a dolgot. Közel 15 ezer forintot hagytunk ott de nem is ez számít. Egy biztos ide többet a lábam be nem teszem. Külön köszönöm a fiatal embernek, hogy a lányom erre biztosan fog emlékezni, hogy a 25. szülinapján az édesanyját nyilvánosan megszégyenítette egy pincér egy 50 Ft-os papír borkiöntő miatt.

Nekem a töltelékkel volt gondom, mert az ízek nem voltak "összeérve", kicsit, mintha csak egymás mellé rakták volna a hozzávalókat. Az adag az nagy volt, nem is bírtam megenni.

Szerintem az asztal szélére tett, látványosan nem olvasott étlap azt jelenti, hogy már sikerült választani. Ekkor elfogyott a türelmem és éhesen távoztunk. Az értékelésben 3 pontot adtam azokra a témakörökre, amit nem volt lehetőségem megtapasztalni (ételek minősége, ár/érték arány), mert azok akár még jók is lehettek.

Mondjuk hely sem igen lett volna parkolni. Hétköznap este gyakorlatilag telt ház volt, csak azért sikerült asztalhoz jutnunk - előzetes foglalás nélkül -, mert egy asztaltársaság éppen távozott. A személyzet nem elegendő létszámú, túlhajszoltak, kedvetlenek, figyelmetlenek voltak. A kiszolgálás és a konyha is lassú és vontatott volt. Arra is elég sokat kellett várni, hogy az asztalt letakarítsák és megkapjuk az étlapot. A későbbiekben is csak az asztalok között cikázó pincérek hátát láttuk, a fizetéskor is vadászni kellett rájuk, a fizetés is elhúzódott, arra is sokat kellett várni. A berendezés modern, fiatalos, a sötétkék és a narancs a két domináns szín. Az étlap hosszú, dizájnos, színes ételfotókkal illusztrált, az összetevők részletesen le vannak írva. Kismillió, de tényleg rengeteg féle sós és édes palacsintát lehet kapni. Ezt az éttermet kifejezetten a nagyétkűeknek, édesszájúaknak és olyanoknak ajánlom, akik a nehéz, tömény ételeket szeretik, legyen az édes vagy sós. Az én választásom egy erdei gyümölcsökkel töltött-rakott palacsinta volt, mandulás bundába panírozva, kisütve, ami mellé még járt 2 gombóc vanília fagylalt is és némi déligyümölcs díszítésként. A mosdó felújított, de elhanyagolt, nem tiszta, a szemetesből dőlt ki a használt kéztörlő. A belső tér zsúfolt, szűkös, nem volt levegő, a sok ember és a túlzott fűtés miatt fullasztóan meleg, nyomasztó volt a hely, őszintén szólva én megkönnyebbültem, mire végre kint friss levegőt szívhattam be. Ha nincsenek tele, akkor akár jó hangulatú hely is lehetne, de ez nekem most így nem jött be. Árban Miskolcon belül a drágább helyek közé tartozik.

Ezt sem értettem, de mentünk utána. Aztán megérkezett egy asztalhoz és rá mutatott, és mondta, hogy ez lesz az. Leültünk, erre ott hagyott. Aztán lassan kezdtem felocsudni. Karnyújtásnyira balra két csaj ült. Jobbra, amíg a szemem ellátott, üres asztalok. Aztán kezdtek elő jönni bennem olyan gondolatok, hogy egy gyorsétteremben [moderálva - a szerk. ] mit tapasztal az ember, ami ugye hátrébb van rangsorolva mint egy palacsinta bár. A gyorsétteremben [moderálva - a szerk. ] oda ülök, ahová nekem tetszik. Ha 8 székes asztalhoz akarok ülni, mert nekem az a jó, akkor oda ülök. Milyen dolog az, hogy a személyzet mondja meg nekem, hol fogom magam jól érezni. Megmondhatja, egyszer. Megtették. Aztán körül néztünk. Kb 10 ember ült körülöttünk, de egyik ember előtt se volt étel. Persze, nem gyorsétkezde a palacsinta bár, de úgy érzem, az ember elvárhatja, hogy legalább egy utcai lángos ideje alatt hozzá jusson a jussához. Úgy éreztük, kb 1 órát kellene ott eltöltenünk kettő darab palacsinta miatt. Felálltunk és kijöttünk. Mukor jöttünk kifelé, láttam rajtuk, hogy nem értik, miért jövünk ki idő előtt. Szívesen megmondtam volna nekik, de úgyse értették volna. Úgy gondoltam, majd megírom.