A kerthelyiség kellemes, a repkénnyel befuttatott szeparék rendkívül hangulatosak. Az étlapon a hagyományos magyar konyha fogásai sorjáznak. Az nem feltétlenül bizalomgerjesztő, hogy csirkemellből annyi fogást készítenek, mint amennyi sok új hullámos bisztróban összesen szerepel az étlapon, de nézzük a jót, több vonzó fogást is tartanak, az általunk rendelteken kívül kacsamájat zsírjában, tatárbifszteket, csülökből készült ételeket, harcsapaprikást túrós csuszával, fogast többféleképpen, hogy csak párat említsek. A várakozás igencsak elnyúlt. Fél óra elteltével illik megköszönni a vendég türelmét, bő negyven perc után meg különösen. Ez elmaradt. Nem morgolódtunk volna, viszont egyikünk roston sült harcsa helyet csirkemellet kapott, úgy, hogy ez a lehetőség fel sem merült. A csirke kifejezés rendeléskor el sem hagyta szánkat, egyébként is a csirke- és pulykamell lenne az utolsó fogás, amit étteremben rendelnék. Nem volt mit félreérteni, tanakodtunk is, hogy miként következhet be egy ilyen baki. Mert amikor a vendég a felszolgáló előtt dilemmázik, hogy két étel közül melyiket válassza, végül eldönti, s a másikat kapja, az emberileg érthető. De hogy olyat hozzanak, ami el sem hangzott Jeleztem a problémát. Cserélték a fogást, de egy fél szóval sem kértek elnézést, pedig el lehet képzelni, hogy az éhes vendég mennyire örül, amikor mást kap közel háromnegyed óra után s további tíz percet kell várakozzon arra, hogy nekifoghasson enni. Rendeltünk pacalpörköltet is, mely állagra megfelelő volt, íze sajnos sósabb az optimálisnál, színre lehetett volna barnás helyett inkább piros, szaftja pedig több. A kovászos uborkát kígyóuborkából készítették, nem volt élvezhetetlen, de meggyőző sem. A kenyér gyengécske, viszont friss. A harcsa átlagos, élvezhető, akárcsak a roston sült zöldségek. A halászlé túl sűrűnek bizonyult, a frissen belefőzött afrikai harcsacsíkok ízre-állagra megnyerőnek. Mindent egybevetve jobbat vártunk. 3 pont
