Agapanthus adatlapja

Amelyekhez még hozzá kell tennem, hogy a kastély, amelyet csak némi szerencsével lehet látogatni, olyan gyakran van elzárva a közönség elől filmforgatások miatt. Itt forgatták például a Drakula-sorozatot és A gyertyák csonkig égnek című magyar filmet Márai regényéből. Nyár elején nekünk sem sikerült filmforgatás miatt megnéznünk a kastélyt, nyár végén viszont kifogtunk egy nyitva tartó időszakot. Kár lett volna kihagyni. A Nádasdy család több évszázados múltra tekinthet vissza, mi viszont nem nagyon tudtunk róluk előzőleg semmit. Pedig hát azt olvasom, hogy a família jelentős szereplője volt Magyarország történelmének. De hogy a közismertségükkel talán maguk sem voltak megelégedve, erre utal, hogy ezzel a különleges kastéllyal, annak berendezésével a nemzetség emlékezetét és dicsőségét is szolgálni kívánták. A mesébe illő, tornyos, kőcsipkés angol Tudor-stílusú, egyesek szerint skót jegyeket is mutató kastély építtetői az 1870-es években Nádasdy Ferenc, Komárom vármegye főispánja és felesége, Zichy Ilona voltak. Az asszony azonban nem érte meg a kastély elkészültét, fiatalon a kolerajárvány áldozata lett. A férj egyedül folytatta a nagy építkezést, nem nősült újra. Az épület berendezésekor szinte kultuszt teremtett felesége köré, több szobában is láthatjuk a rá emlékező festményeket, berendezési tárgyakat. De a gróf a Nádasdy családnak is meg kívánta teremteni a méltó emlékezetét, ezért kialakíttatta az ősök csarnokát, a legreprezentatívabb termet a kastélyban. Itt helyezték el az építtető házaspárén kívül a család jelesebb tagjainak portréját. A legdíszesebb ősgaléria, amely Magyarországon valaha készült. írja róla a családtörténeti magazin. Az ősök galériáján kívül számunkra a könyvtárszoba volt a legmegkapóbb, mert hiszen az is egyfajta galériája a múltnak. És milyen szép! A kastélyt felkeresők egyénileg is végigjárhatják az épületet, ehhez tájékoztató Visual Guide eszközt lehet bérelni. De mi inkább a vezetett csoporthoz csatlakoztunk, hogy minél jobban megismerkedhessünk a Nádasdyak egykori lakhelyével.

Itt most a Virág Judit Galériáról írok, mert nekünk ez a kedvencünk a Falk Miksában. Ide rendszeresen visszajárunk, csodáljuk a kiállításaikat. Fő profiljuk a 19-20-21. századi kvalitásos magyar festmények, szobrok, valamint a historikus és szecessziós Zsolnay és Gorka Géza kerámiák forgalmazása, bemutatása. Aukciós kiállításaik menetrendszerűen bemutatják itt az aktuálisan licitre kerülő műveket. Nem egyszer kifejezett ritkaságokat láthat így a közönség, olyan alkotásokat, amelyek ritkán vagy még egyszer sem szerepeltek a nyilvánosság előtt, és az aukció után gyakran ismét magángyűjtemények és nem a látogatható múzeumok kincsei lesznek. Érdemes hát figyelni a sajtótájékoztatóikról szóló beszámolókat, hogy ne maradjunk le valamely nagyon különleges mű megtekintéséről. Mi például emlékezetünkben őrizzük a hazai műkereskedelemben is kiemelkedően emlékezetes kép, Csontváry Titokzatos sziget című festményének szépségét, amelynek 2021. decemberi 460 millió forintos leütési ára máig rekordnak számít. Vagy például a legutóbbi téli aukció anyagának szenzációja, Munkácsy műve, a Fiatal lány arcképe is elragadott bennünket lágy idillikusságával, pedig egyébként nem vagyunk Munkácsy-rajongók. Viszont szinte mindenért rajongunk, ami Zsolnay. De a római stílusú óriásváza 2023 decemberéből feledhetetlen. A Virág Judit Galéria és Aukciósház 900 négyzetmétert elfoglaló, három szinten elhelyezkedő helyiségei együttesen a főváros egyik legszebb kiállítóhelyét jelentik. Reprezentatív kiállítótermeiben nemcsak a saját árverések anyagát mutatják be, hanem tematikus, exkluzív kiállítások is várják a látogatókat, gyűjtőket. Legutóbb a Róma-Budapest kiállítást láttuk náluk éppen egy évvel ezelőtt. Számunkra sok újat adott, azóta figyeljük a római iskola művészeinek alkotásait, elmegyünk értük más kiállítóhelyekre is. Úgy hiszem, a mi fenti példánk is igazolja, hogy a kiállításaik közművelődési szerepet is betöltenek, egyfajta társadalmi szerepvállalásként, hiszen nemcsak az aukciós, hanem az egyéb kiállításaik is ingyenesen megtekinthetőek. Azoknak is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a Galéria vevői legyenek. A csatolt fotókat különböző időpontokban készítettem a Virág Judit Galériában.

Minden általunk elért információ-forrás azt írta, hogy szombaton 17 óráig van nyitva ez a hely. Ehhez képest 14 órakor belépve a teljesen üres étkezőbe, arról tájékoztatott bennünket a pultban ácsorgó kiszolgálónő, hogy már csak menü van: csontleves és óvári szelet párolt rizzsel. Különösebben nem örültünk a valójában nem is kínálatnak, de messziről jöttünk, éhesek voltunk. Valamit csak kellene ennünk. Erre megmutatott a kiszolgáló egy tányéron néhány hideg, összeaszalódott sajtos húsdarabot, hogy ez lesz felmelegítve az óvári szelet. Hitetlenkedve csodálkoztunk, hogy ezt így mégis hogy gondolja. Nem is értettem egy ideig, hogy tényleg azt mondja-e, amit érteni vélünk, bár valójában nem értjük. Mert éttermi ebédnek nagyon nem nézett ki az a szerencsétlen maradék valami a tányéron. De hiába reméltem, hogy ezek a taplóhúsok csak minták érték nélkül, és valaki a konyhán mégis süt nekünk ebből frisset. Az ebédajánlat húsokról kiderült, hogy azt reggel 8-kor készítették, azóta várják jobb sorsukat mindenre vevő vendégek formájában. . . Nem mi voltunk azok! Elképzeltük ugyanis a megmikrózott cipőtalpat és mellé az ugyancsak melegített száraz rizsköretet, és nem kértük a menü-ebédet. De hogy másban se reménykedjünk, még azt a tájékoztatást kaptuk búcsúzóul, hogy nincs másik étterem itt a kisvárosban. Ki hogy nevezi. A lényeg, hogy mi pár perc múlva már egy igazi vendéglátóhelyen voltunk, és frissen készült, remek ételt ehettünk. De a Park Étteremben felkínált maradék helyett egy párizsis zsömlét is többre értékeltünk volna a vegyes boltból. Ehhez képest azt hallottuk, hogy az önkormányzat a remek kis szálláshelyet, ahol éjszakáztunk, arra az üzemeltetőre akarja bízni, aki ezt az éttermet viszi. Nem kellene még ezt újra megfontolni?