Ugor adatlapja

Az ő lányuk lett az a Kereskenyiné, akinek nevét most is viseli. Hát ilyen ez a ház. Van, akinek csak egy ócska romhalmaz, másoknak meg az élet bölcsője. Most, hogy így szóba került, igen nagy tisztelettel tekintettem meg ezeket a bizonyos romokat.

legyen rántott karaj, tartármártással. . . konyha sistereg, serceg, étel készül, a hely tulajdonképpen barátságos, a hölgy olyan mindenki mamija-típus, kedves, szeretetreméltó, figyelmes. Kijött a falat, szépen tálalva, ízletes is volt, kellemes volt enni, közben körbe pislogtam, valahogy se a pizzát, se a Harsány nevű falut nem tudtam összeegyeztetni Afrikával. Mindenféle afrikás díszítés volt körbe a falakon, Istenem biztos oka van, zavarni nem zavar, jó ez így. Egyébként teljesen ajánlható hely. Bőséges, frissensült vacsorám üdítővel együtt 3500 forintba került.

Étterem rendben van, étel, körülmények se jobbak, se rosszabbak a megszokottnál. Ma viszont el kellett mennem személyesen kiszállítást, összeszerelést intézni, nem tudom, miért nem lehet neten, de ha nem lehet, hát nem lehet. Tehát ma a budaörsiben voltam, csak azt nem írhatom be, mert egy éven belül voltam ott az itteni értékeléseim szerint. Ma csak 8 gombócot kértem, nem is voltam annyira éhes, de jólesett ez is. A tegnapi ebéd 4430 forint volt, tételesen: húsgolyós 1490, plusz 4 húsgolyó 500, püré 500, újratölthető üdítő 495, sajttorta 850, másik torta 595 forint.

Katarzis, embert-szívet felszabadító új szellem, új hírek az új világról, várakozás és remény. Felbolydult minden élő, a bebetonozott konzervatív világ meg őrjöngött, tombolt, gúnyolódott, betiltott és kiátkozott és félt, nagyon félt! Jött négy srác, azután nyolc, azután száz, majd ezrek és ezrek, elsöpörték a világrendet, felszabadították a zenét, letépték a láncaikat, olyanokat mertek mondani, amiket addig még senki, nők ébretek fel milliószám, hogy de, szabad, engedd szabadjára az érzelmeidet, sikíts, üvölts, rázd a hajad, fürödj meztelenül a tóban, öltözz színes rongyokba kedvedre, nem az a világ már, hogy anyád-apád elad valami egyezség útján a szomszéd birodalom királyának, hercegének, vagy a szomszéd parasztnak földért, jószágért cserébe, most már oda mész, ahová akarsz, azzal szeretkezel, aki tetszik neked, és ha kell leszékeled az összes vallási béklyót meg politikai izmusokat, mert szabad lehetsz! Nem az az élet és a tanulás, hogy a fiatalságodat csak senki által soha nem látott égi entitások imádatának kell alárendelned, vagy itt a földön igenis látott koronás kreténeket kell ünnepelned, ha akarod, ha nem. Nem akarj háborúba menni hülyékért, zászlókért, címerekért, akarj élni, azt is lehet, élvezd, örülj az életnek, táncolj és légy boldog! Valami ilyen korszak volt ez, ezt a jelentést hozta a vihar, egy másik világképet, megkockáztathatnám, hogy a demokráciát is. Éltük is egy pár évtizedig, örültünk is neki. Nem tudom, hogy meg tudjuk-e védeni a diktatúrák zombija nem halt meg örökre, most próbálja újból kiásni magát a földből, fenyeget, betilt, cenzúráz, a gonosz szellem ki akar törni a palackból. Hát csak vigyázz, Isten lánya és fia, gyanútlan földlakó! Látogasd meg ezt a múzeumot, egy kis szentély, néha olyan, mint egy trópusi madárház, mindenhonnan zenék törnek ki a falakból, dalol, csicsereg minden, és számtalan relikvia markolhat a szívedbe.

Kellemesnek mondható környezet, nem tudom, milyen ez, amikor ezer turista van itt, de most csak én voltam, Mr. Remete, aki lejött a barlangól kajálni a civilizációba. Pincérrel semmi baj, ültem egy négyszékes asztalhoz, kértem egy Coca Colát meg egy húslevest gazdagon, kérdés nélkül hoztak hozzá vágott friss zöldpaprikát, a leves nem volt egy világszám, de talán nem is erről szól ez a hely, inkább a korrekt szó legyen a jelző. Azután hezitáltam mindenféle húsokon, és végül nem ettem tele magam, hosszú még a nap, kértem egy somlói galuskát, ez sem volt egy gasztocsoda, de megfelelt. Azután a kasszánál így nézett ez ki, hogy: a leves 1850 forint, a Cola 450, a somlói 1800. Teljesen rendben van, nincs ezzel semmi baj, jó hely ez.

Az ország nagy barlangjait bejártam, a Szeletától a Pál-völgyin át az Istállóskóig, meg Aggtelekig, Abaligetig, pont a Suba lyuk nélkül haljak meg? Itt még tényleg nem voltam. Így aztán lesz, ami lesz, neki az erdőnek! Hát, a feljárat az tényleg elég vad. Akárcsak a Jankovich barlanghoz, de talán ez nehezebb. Korlát van, nem mindenhol, de lehet kapaszkodni, sokszor viszont lépcső nincs, csak amorf sziklák. Haha! És félúton találkoztam egy nálam látszólag jóval idősebb házaspárral, jöttek lefelé, centiről centire léptek óvatosan, de megcsinálták, felmásztak meg le is. Na, akkor mi ez nekem? Szóval méterben nem sok a sík útról, de sokáig tart. De végül izzadtan felérsz, és tényleg hatalmas! Egyedül voltam, nincs ember a fényképeken, nincs mihez viszonyítani, de eltörpülsz a kupola alatt, az biztos. Ráadásul megmásztam a belső meredeket, van a barlangnak egy felső nyílása is, megzavart denevérek cikáztak a levegőben, de na! Csudajó élmény! Aztán én is centiről centire óvakodtam le, néha meg-megcsúszva, de hála Istennek, megvagyok, ép vagyok, és feltétlenül gazdagabb lettem a kalanddal!

A sorompó azt mondja, hogy te nem tartozol ide, idegen fazon vagy, a romok megközelítése gyalog elképzelhető. Leparkolni se mehetsz be. De az út nem elég széles, hogy ott parkolj, hát valahogy szerencsétlenkedd oda magad az egysávos út szélére, hátha elférnek majd tőled. Na de itt már nem fordulsz meg, ha eddig eljöttél, tehát dacosan hajrá befelé. Ez egy olyan hely, ahol zártkörű rendezvényeket szoktak tartani, most is azt tartottak, ismeretlen izmusok követőinek, vagy nem is tudom. Az egyik bizonyos méltatlankodással meg is kérdezte egy másiktól, hogy miféle idegenek mászkálnak itt, a másik meg annyit szólt,. hogy talán valami turista, oszt a romokhoz megy. . . étterem is van, büfé is van, be se mehetsz, szigorúan zártkörű az is. Talán valami szupertitkos országban élek. Talán szamojéd kémek tartanak itt továbbképzést. De nem számít, elmentem a romokhoz, nincs az messze, csak át kell sétálni a védett területen, és már messziről látszanak is. Meg közelről is látszanak. Hogy miért ide építkeztek annak idején, micsoda bizarr gondolat, de hát ezen már sokat töprengtem, a világtól távol, elzárva a rengetegben, rengeteg vérrel és verejtékkel felépített monstrumokban zümmögtek valami felkent fickók, és csak nekik volt szabad. Hogy ebben kinek mi volt az üzlet, az már egy másik kérdés. És hát az utókor. . . valami cég, üdülő, rendezvényközpont vagy mi, rátelepedett erre az egészre, oszt einstand, magáévá tette romostul, mindenestül. Te meg restelkedve pislogsz, ha meg akarod látogatni.

Azután menj be úgy, mintha ő lennél, vagy őt látnád ebben a szépséges völgyben. , annyi, de annyi minden van, amiért itt érdemes élni, sétálni, nézelődni, kutatni. Eredeti tárgyak ritkán vannak ilyen helyen, de azért sok mindent megtesznek azért, hogy mégis megérinthesd a hely hangulatát. Szegről-végről biológus voltam, hát felmenőm, elöljáróm is nekem ez az ember. De a leginkább a feleségéhez fűződő viszonya ragadott meg, erről szól a ház több képe, idézete is, egy szerencsés férfi és egy szerencsés asszony egymásratalálását érzékeljük, irigykedünk is talán. Talán két igazán boldog ember lakott itt. Kamilla, aki peleségből lett feleség, mesekönyveket is írt, az asztalon is hevert egy példány, bele is szabad olvasni, lapozni, csudaszép nyelvezettel, játékos fantáziával megírt alkotások ezek. Herman Ottó munkásságát meg nehéz lenne méltatni egy ilyen értékelés keretén belül.