Ugor adatlapja

Talán az írek tudnának mesélni erről, az ő nagy tragédiájuk is egy éhhalál-borzalom. Kegyetlenül bánnak az Istenek az ukrán néppel, az biztos. 1932-33-ban ez a tragédia, most meg ugyanaz a barbár hatalom gyilkolja őket korszerű fegyverekkel, a mi édesszép, "keresztény" kormányunk pedig milliárdokért kampányol éppen, hogy ne segítsünk nekik, pusztuljanak is el. Hát így voltam én itt, így hajtottam fejet, de mást nem tehettem. A képtelenségig elvékonyodó anya, a csontvázzá soványodott gyerek sokatmondóan és vádlón áll a fűben.

Meghalnak, és semmi más nem lesz belőlük, mint haleledel. A halból meg halászlé, és mi hálásan gondoljunk a kérészekre is, amikor a halat esszük. Meg a temetővé vált folyóra.

Kizötykölődtem, aztán láttam, hogy a sok autó nem a pásztormúzeumhoz megy, hanem valami lovas esemény van a túloldalon, aztán oda. Az egy-két száz méterre lévő pásztormúzeumba meg senki, üresen tátong. Na, akkor majd én. Egy fiatal srác volt kint a szolgálatos, ő adott jegyet, és ő vezetett körbe, ő mesélt, amit tudott. Motorral jött ki, a kerekes jószág ott lihegett a bejárat előtt. De végignéztünk minden tárlót, mert magyarember az magyarérdeklődésű és stb. Szóval, ha juhász vagy vagy gulyás, mi a fenét csinálsz? Ballagsz komótosan a jószágok után, vigyázol. , hogy el ne bitangoljon valamelyik, aztán ha békén vannak, legelnek, akkor leülsz egy fa alá. . . nem olvasol nyilván, lehet, nem is tudsz, mobil meg internet sincs még, hát akkor mi legyen? Faragsz valamit. Kézműveskedsz. Kisebb használati tárgyakat, hangszereket is készíthetsz, oszt szomorún furulyázol a furulyáddal, ha az asszony nem jön ki valami batyuval és nem segít ebben. Szóval, van itt sok apró szerszám, titok, bogrács és borotvatartó, lábbeli és citera, pásztorbot, meg minden, ami az életmódhoz kell. És még kapott bemutatóteret a környék állatvilága is. Mármint a vadvilág. Jó múzeum, hangulatos és története is van. Hogy mikor és miből épült. De majd meghallgatod, ha eljössz ide. Ne lőjek le már minden poént.

Sokszor gondolkodnak szélsőségekben, vagy csupa jajdejóvolt ötös, máskor meg egy sommás naaztánidesejövünktöbbet izé. Hát próbáljuk meg értékelni higgadtan. Tehát azért választottam ezt, mert itt még nem voltam soha, a vélemények alapján csupa nagyszerű, és fogadtak egyszál utazót is, ami nem mindenhol működik. A képek alapján sem nézett ki rosszul. A valóság valahogy így fest: a legtöbb falu szélén van a temető, valahol az erdők, rétek mentén. Ez a szállás még a temetőn is túl van, tényleg a semmi ágán, ahol véget ér a lakott világ és egyáltalán semmi érdekes sincs ott. Se szép táj, se szép tó, folyó, erdő, semmi. Valamit éppen építkeznek, mert irgalmatlan kupleráj van az egész területen, a cellám előtt olyan a terep, mint egy gránátoktól szaggatott gyakorlótér, a hátsó kisablakon meg egy hatalmas szemétkupacra láttam. Ez egy bungaló, vagy kunyhó, vagy nem tudom, hogy nevezzem. Ha belépsz a házba, van benne két ágy. Ezen kívül se polc, se szekrény se asztal, se szék, semmi. Van egy hűtőszekrény, meg egy kis rácsos polcféle, azon két csésze, meg gyorsforraló. Tehát, mondjuk ketten vagytok, két ágyon, bőrönd, utazótáska a padlón, ruhák, bármi szétpakolva a padlón, mert hová? A linóleum padlón van egy rongyszőnyeg. Ennek az a csodálatos tulajdonsága van, hogy vagy elcsúszol vele, vagy felgyűrődik és akkor meg fogsz botlani. A másik helyiség egy fürdőszoba és az egészen rendezett, Jó WC, jó a mosdó, hatalmas, korszerű a zuhany, akár hárman is aláfértek, hibátlan! De ez az életed napokig! Jobb börtönökben nagyobb élettér van. Ha este hazatérsz, nem ülsz a ház elé, mínusz fokok is voltak, de bent se ülhetsz le, csak az ágy szélére, talán utcai nadrágban. nagyan alacsony az ágy, azaz mély, nagyon kell tornászni, hogy leülj és felállj onnan. Egy lámpa van a plafonon, ha lefekszel olvasni, az süt a szemedbe, éjjeliszekrény, olvasólámpa nyilván nincs, TV sincs. Akkor mit csinálsz? Ülsz és búslakodsz, könyökölsz a térdeden. Hallgatod, hogy a háziaknak van 6 kutyája, az az éleshangú, pici plüssállatimitátor-fajta, és azok néha zaklatott kórusműveket adnak elő. Ha nem, akkor a baromfiudvar, a kakasok, a libák vagy együtt. WiFi viszont van, és egészen jó. A hűtő tele van dobozos sörrel és borral, csak én nem egészen olyanokat iszom, tehát hoztam magammal, viszont így meg az enyémek nem férnek be. Légkondicionálóval lehet fűteni. Mindez kedvezményesen több, mint félszázezer forint neked, ellátás nélkül.

De itt minden volt, étterem a főút mellett, nyitva is volt, igaz, itt meg azzal fenyegetett az idő meg a felszolgáló, hogy hatkor zár. . . egy életem, egy halálom, de most már eszem valahol! ! Mit kér, halászlét? De az 7000 forint! Szólt előre a hölgy, nyomatékosítva az árat, nyilván azért, mert mások fel szoktak hördülni (másnap Szegeden, frekventált helyen 3500-ért ettem). Hörrr! - hördültem fel. Ha előbb elolvasom DEndrét, hogy valószínű itt van az ország legjobb halászleve, simán kérek, még többért is. . . De elbizonytalanodtam. Hát akkor egyen pacalt - így a nő. Jó, mondtam én, mert az óra ketyegett és itt tényleg be fognak zárni, a fele sem tréfa. Leültem, kívül-belül én voltam azt egyetlen vendég, hát egyedül töltöttem be a hatalmas teret. Nem nagyon soká jött is a pacal. Konyha üzeni, hogy nem baj, hogy már csak két szelet kenyér van? Nem baj, akkor krumplit kérek hozzá. Kijött a pacal. A pacal kétesélyes, vagy több, mert vagy nagyon jó, vagy gyalázatosan unalmas, van pocsék, szóval minden van. De ez itt krumpli nélkül jött, a köret egy másik tálban volt, itt csak a sima pacalpörkölt! Úristen! A legjobb azok közül, amikre valaha emlékszem! Ehhez nem kell köret, ez úgy jó, ahogy van! Nagyon nagy élvezet. Dicsértem is kétpofára, úgy látszik, nagyon lelkendeztem, mert a nő kiabálva futott a főnökért, hogy főnök úr, főnök úr, a vendégnek nagyon íziik a pacal! És így is volt. Mit számít az ilyenkor, hogy mennyibe kerül a halászlé, mennyibe kerül a pacal. . . ez telitalálat! A kedves mester odajött, mesélni kezdett, hogy sok évtizede készíti ezt ugyanígy, én meg csak hánytam a keresztet, és magasztokat mondtam Istennek. Isten meg visszaszólt, hogy ne nekem köszönd b*eg, ott a főnök, ő főzte, annak mond! Szóval, remek ez a hely! Végül is 7960 forintot fizettem, ebből 5400 a pacal, 850 a krumpli és 855 + 855 a két narancs üdítő.

De túl ezen, ez egy fantasztikusan szép, megnyugtató, kellemes hely. Autót letesz a fűben valahol, aztán besétálni a zöld utakon a szent kútig. Kétoldalt oszlopos, árkádos hosszú épületsor, gyóntatószékekkel, a többi kegyhely, szentkút képeivel, feltüntetésével, akárhány ember befogadása. De itt csak én lézengtem egyedül, hogy befogadjam mindezt. Gyönyörű kicsi kápolna a szűzanyával, kisdeddel, mellette nagyobb templom, a nagyobb áhítatnak. Van szabadtéri miséző hely, barlangimitátor, a Szent Szűz meg Bernadette, és ott adják elő az ismert élőképet a magasban, az emeleten. És hát persze itt minden nyitva is van, ez a terület Isten rezervátuma, már hogy lenne zárva az ember elől? Valaha itt egy falu volt, a templom annak maradványa, mindössze két ház maradt meg az enyészet után, a templom és az iskola. Az iskola épülete ma Mária múzeum. Hátul kolostor van, és végül itt találkoztam egy valódi, élő emberrel, aki úgy nézett ki, mint egy testes közmunkás, éppen pakolta a fát, de kiderült, hogy inkább lengyel szerzetes egy kutyával, amely eb állandóan mellette sündörgött, mondta is a szent ember, hogy lengyel, így tegezni fog engem, mert egy külföldinek könnyebb így, és ez abszolút rendben is van. Aztán ő vezetett be a Mária-múzeumba, és utamra bocsájtott szeretettel, hogy jöjjek-menjek, érezzem jól magam, így aztán sokat és szívesen barangoltam, ott. Mindenféle Máriák vannak, de hisz te is tudod, az egészen finomra kidolgozott szép nőtől, a bohóc koronákat viselő pozőrökig, meg a népiesek külön vitrinben, meg még a távoli országok nem európia Máriái is. Szóval, csudaszép kis hely ez. Fogalmam sincs, hogy miért nem járnak ide az emberek nagyobb számban kirándulni. Érthetetlen.

Nagyanyám pici koromban seperc alatt képes volt dödöllét csinálni a semmiből, elképesztően zord higiéniai körülmények között, ahogy ez öreg házaknál lenni szokott. Az a dödölle az istenek eledele, Zeusz, Jupiter meg Jahvé amikor megkóstolták, kiszórták a mannát a felhőkből és csak dödöllét ettek tovább. Zsír alá, hagyma pirít mélybarnára, lisztből, krumpliból készül az anyag, aztán össze van keverve és itt-ott alaposan megpirítva ropogósra. Ilyen egyszerű, aztán száz anya vagy feleség közül egy, ha meg tudja csinálni. . . ezért válnak az emberek sokat. Egyszer ettem egy hasonlóan jót Kondorfán, a Vadkörte fogadóban, de az már régen volt. Amúgy meg sokfelé hirdetnek dödöllét éttermekben, aztán kapsz ilyen kis krokett-szerű egyenhengerkéket, és azt mondják, hogy az a dödölle. Szóval ideköltözött a Karinthy útra egy pár az Őrségből, pontosabban Őriszentpéter környékéról, és dödöllét kezdtek gyúrni-sütni. Hát persze, hogy ott a helyem, és rögtön bele is kóstoltam tegnap. Lehet kapni egyszerűbbet és bonyolultabbat, a legegyszerűbb a hagyományos, hagymával tejföllel, aztán lehet mindenfélét még kérni hozzá, ízlés szerint. Én a hagyományost kóstoltam, ez a kiindulási alap, ez a legolcsóbb, 1950 forint körül, a többi 2000 felett. Nem mondanám olcsónak, a dödölle tulajdonképpen inkább egy köret. Na jó, de itt extrák vannak hozzá. Finom volt. Nem a csúcs dödöllém, de bátran ajánlhatom bárkinek.

Ugyebár Apponyi gróf se nem okozója, se nem vesztese, se győztese nem volt a világháborúnak meg a trianoni békeszerződésnek, de ő vállalta a küldöttség vezetését, mely küldöttség tulajdonképpen nem igazán ért el eredményeket, de talán megpróbálta. Ismerjük Apponyi beszédét és nézeteit, például azt, hogy a Magyarországon élő nem magyarokat kulturálisan alacsonyabb rendű fajoknak gondolta, de melyik elkötelezett nacionalista nem ilyen? Hát, ha a péceliek úgy gondolják, hogy elévülhetetlen érdemei vannak, meg méltó rá, akkor kerüljön az arcmása az emlékműre. Idős házaspárt láttam éppen arra tipegni, már nehezen jártak, de azért készült egy közös szelfi telefonnal és gróf Apponyi Alberttel.