Ugor adatlapja

A Feszty-körképet újra megcsodáltuk, jöttek ugyanazok a patadobogások, nyerítések és sikolyok, Aztán még mászkáltunk egy kicsit a parton, szép az ősz,, szép a víz, mindenhol akad valami nagyon hősies, turulok, királyok, jurtát. . . persze, skanzenekre is szükség van, én is szeretem őket. Most volt először olyan érzésem, hogy ez itt valami aránytvesztett dolog. Óriási terület, és itt-ott valami emlékhely. Kicsit kaotikus az egész, de amúgy csoportos programnak, családi kirándulásnak biztos egész jó.

Az a sötéthajú lány, akinek ki van borotválva a fél feje oldalt, olyan grimaszokkal adta tudtunkra néha, hogy nagyon unja a pályát, türelme nincs már és elege van a vendégek szerencsétlenkedéseiből, ami szembetűnő volt. Olykor, ha kihozott valami és behajolt lehelyezni az asztalra, produkált egy erős műmosolyt, ami tizedmásodperc alatt le tudott olvadni az arcáról, amit elkezdte elfordítani a fejét. És úgy éreztem, ez jelez nekünk, jöttment idegeneknek, hogy voltunk már itt eleget, talán nem kéne itt lopni a napot, Egyik társunk pl, fizetni szeretett volna a végén, többször intett, szólt, majd kiáltott is, és mérgesen mondta már hangosan, hogy nem ott kéne mindenkinek a pultnál trécselni, a vendégre is figyelni kellene. . . A sütemények viszont nagyon finomak voltak, mind meg voltunk elégedve, A nők szerint a WC osztályon felüli, fiúszemmel is nagyon tiszta, gondozott, kifogástalan. Szóval, majdnem minden csupa jó itt. De csak majdnem.

A történelmi Magyarország neves intézményei láthatók itt a kis csatornákkal szabdalt területen, amelyek nagy folyóinkat jelképezik. Néha kicsit kopottak, néha kicsit sérültek, néhányat javítanak, restaurálnak éppen, csak az üres helyük volt látható a megfelelő tábláknál. Nem beszélnék le róla senkit, de most így, utólag azt gondolom, hogy tartalmasabban is elüthettük volna az időt. De nem baj, legalább ezt is láttuk. . . egy kis piac volt a terület bejáratánál, itt lehetett mézet, kecskesajtot, rétest is kapni.

Nagyon pusztult közönsége volt éppen a parkolónak, elég vegyes náció, autókat szimatoló közel-keletiek, piknikező és szemetelő balkáni és arab családok. Hát akkor válasszuk inkább az egyenes utat, fogyasszunk is valamit, de ez már nem ebéd, de még nem vacsora, hát akkor legyen csak egy leves. . . és így kértünk hárman egy-egy Újházi- tyúklevest, májgombóc-levest. . . és így nyugodt lelkiismerettel vettük igénybe az igen kulturált WC-t is. A leves is jól esett, bár nem volt meleg, kissé langyos volt. Szép a belső tér kialakítása, a sztráda két oldalán van egy-egy ilyen nevű panzió és étterem, ez az egyes számú. Kedves, kellemes a kiszolgálás, nem is drága a hely, ajánlom is szívesen mindenkinek egy megállásra. Én ezentúl már tudom, és nem kerülöm el.

Előtte van egy emlékpark, de annak nem sok köze van a romtemplomhoz, csak a fizikai közelség.

. . így aztán körüljártam egy 50 méteres körben a mezőn, ahol még talán szabad volt mászkálni. Remélem, nem léptem rá közben a területen élő védett és számozott ürgékre, de azok amúgy is gyorsabbak, ügyesebbek annál, semmint rájuk tudtam volna véletlenül lépni.

Nos, a valóság némileg árnyaltabb két esetben beszéltem a telefonon a recepciós úrral, miután lefoglaltam a neten a szállást, 5 szobát nyolc főre. A távoli beszélgetőpartner azt ismételgette, hogy okés, okés. Mintha ismeretlenül is falubéli haverok lennénk. Amikor megérkeztünk a jelzett helyre, egy közepesen vonzó ház elé, közvetlenül a vasúti pálya mellett, kiderült, hogy ő az, vele beszéltem, ő adta át a kulcsokat, és közben vagy 15-ször el is hangzott az okés szó. Fura volt, hogy rögtön az érkezéskor ki kellett fizetni a szállást, még le sem pakoltunk. És ha nem tetszik itt nekünk? Akkor valami vita folyamán visszakérjük a pénzt? De odaadtam kp. Az étteremtől pár ajtóval arrébb nyílnak a szobák, egy nem szép, de nem is csúnya folyosón. A szobakulcs egyben házkulcs is, chip van rajta, azzal járunk ki és be. Reggelit rendelni kell, külön tétel, nincs benne az árban. A választék szerény, de elfogadható. Rántotta, vagy ham and eggs, esetleg kontinentális, ezek zöldségek, pár szelet sonkával. Tea van, kávé, gyümölcslé már nincs ebben a reggeliben, külön fizetendő. Furcsa, hogy senkinek nem kellett bejelentkezni, semmiféle adatokat, nevet, lakhelyet nem kérdeztek senkitől. Alá sem írtunk semmit. Kedvesen megkérdeztem, mint helyi erőtől, hogy a nagyon közel lévő Nemzeti emlékpark Ópusztaszeren hányig van nyitva, oda szeretnénk érni időben, csak, hogy beszéljünk valamiről. Mit tudja ő, évtizedek óta nem járt arra, internet! Nézegetni kell az interneten. Kérdés: akkor vacsorázhatunk majd itt? Hétkor bezár a konyha, de a rendelést előbb kell leadni így aztán soha nem tapasztaltuk meg az étterem áldásait, legfeljebb reggeli képében. A szobák picik, de tiszták, a fürdőszoba is tiszta, karban van tartva, az esti bezárások miatt a szálloda szolgáltatásaiból semmit sem tudtunk igénybe venni. Egyszerűen bezár az a rész, ahol a bár, étterem van, hazamegy mindenki. Itt ittunk volna este szívesen, de nem volt hol, boltban vettünk pár üveg bort a beszélgetés mellé. Pohár viszont nem volt hozzá sehol. A medence az udvaron bekoszolódott, a jakuzzi koszos, láthatóan nem is használják, a szaunáért fizetni kellett volna, nem lehetett kinek. A szoba ablaka előtt 10 méterre vonatforgalom megy egész éjszakai, egyszer rémes csörömpölésre ébredtem, valami szerelvény megállt, vagy mi az egész fogadó egy rémes tévedés volt a részemről, nem ajánlom senkinek, de aki szeretné kipróbálni, hát, hajrá

A nyolc öregembert, úgy emlékszem, öregáron beengedték, a csodaszép lépcsőházban felvonultunk az emeletre, a teremőr hölgy az első szinten próbált győzködni, hogy itt kell ám kezdeni, mert névsorban vannak a képek, de én, többedmagammal inkább fentről kezdtem, és úgy haladtam lefelé, névsortól függetlenül. Kortárs magyar művészek kiállítása van, fotók, képek formájában. Érdekes és kalandos ennyi termen át a képeket nézegetni és bizony van közöttük nem egy nagyon is figyelemreméltó, Valahogy nem adnak hozzá az épülethez többet a képek. Gondolom, itt volt éppen hely a bemutatóra. Stílusában más, egyennagyságú ábrák, fotók, sorba felrögzítve. A palota meg szecessziós. De más dolga sincs, mint az üres termeit erre a célra átadni. Az erkélyek belülről nézve már nem olyan szépek. Nem lehet rájuk kiállni, az ajtók zárva vannak, tele vannak madárürülékkel, meg galambok elleni tüskés riasztókkal. Meg odatákolt drótokkal. Szóval, az épület kívülről meseszép, a lépcsőház szintén. Aztán tovább nem tudom. De ajánlom is szívesen.