Ugor adatlapja

. . szóval sok más ember is pont ezt gondolta rajtunk kívül szombaton déltájt, nehezen lehet megbecsülni, hogy hányan voltak, de vagy 5-6 pénztárnál vastagon állt a hosszú sor, annyira, hogy nehéz volt kibogozni, hogy ki melyik sorban áll, úgy összekeverdtek a vonalak. Mint egy nemzetközi repülőtéren a sorbanállás a becsekkolás előtt. Csupa szigorú és figyelmeztető tábla, ezt sem szabad, meg azt sem szabad, többek között fényképezni sem, ebbe a sorba ne álljon, ha. . . , abba a két sorba álljon, ha. . . kedvetlenül ácsorogtunk a feleségemmel két sorban, próbálva, hogy melyik halad gyorsabban, de úgy tűnz, mintha állnánk egy helyben, már ki tudja, hogy mióta. . ja igen, és hát nem kifejezettn úri tátsaságban, bár Daubner, meg azt hinnéd a környék miatt, de nem. Az újfeudalizmus elhatalmasodó újgazdag rétege egy rakás nagyképű prosztó, a szemét, a műveletlenség uralja a hazát, és hát ők járnak ide a nagy házaikból a nagy autókkal a Daubnerbe, és te őket hallgatod kényszeredetten akármeddig. Azután nagy nehezen odaértünk egyszer, az eladólány kivételes képességekkel bírt, még a szőrnyű és állandó nyomás ellenére is kedves volt, mosolygós, udvarias. Mi nem elvinni akartunk húsz donoz torták meg két zsák sós süteményt, csak egy-egy Daubner-szeletet szerettünk volna megenni helyben, van is rá valami nyomorult kis lehetőség, a kis üvegezett félkörben álló asztalok vannak, mint az állófogadáson, kevés, a szemetes csordultik tele, meg asztalon hagyott használt evőeszközök is szép látvány, de a kis favillánkkal a papírtányérkánkból megeszegettük a pisztáciás csokimousse-t, meg én a málnás madártejes szeletkémet, a sütemények nem tehetek semmiről, azok kitűnőek voltak, aztán csendben elkullogtunk más tájak felé.

Semmi. Vártam egy darabig, aztán jött a megadott telefonszám. Hát, gond van, mert az asszonyság, aki kinyitotta volna, lázas beteg. Én meg elég messziről jöttem, jobbulást kívánok a hölgynek, de be szeretnék menni a kastélyba. Szó szót követett, végül az úr azt mondta, hogy kocsiba vágja magát és 10-15 perc múlva jön. Így is lett. Kinyitotta a nagykaput, beálltam a parkolóba, és nagy várakozással indultam a kastély feljáróján. Nagyon szép látvány a Bréda-kastély, kívülről is. Kis házőrző macska van a kastélykapuban, oda van neki készítve minden szükséges. A bejáratnál van egy amolyan múzeumshop, meg talán büfé is, ezt nem használtam semmire, kaptam útmutatást, hogy hogyan, merre menjek, sok helyen magamnak kapcsolgattam a lámpákat, egyedül bolyongtam be az egész belső labirintust. Fantasztikusan látványos, szórakoztató. Akármeddig el lehet itt bolyongani. Ha körbejártál a lakószinten, akkor van egy hatalmas pincerendszer, oda is alászállhatsz és akármennyi időt elkóborolhatsz benne. Különleges, vegyes tárlat van, régi fegyverektől a festményeken át a tájház jellegű termekig, a szocializmus hagyatékáig, a kastélybeli élet modellezéséig. Őszintén, szívből ajánlom programnak a Vásárhelyi-Bréda kastélyt, nem fogjátok megbánni!

Ott ácsorogtam a kihalt környéken, a kihalt parkolóban, de semmi mozgás, sehol, semmi étteremre utaló jel. . . mi legyen? Itt egy Csalogány nevű hely. . . na, akkor vissza, nem adom fel, valahol csak eszem valamit. És tényleg! Egy bágyadt őszi napfénytől borított kertvendéglő, pár helyi eszeget elszórtan, én úgy félig kint, félig bent foglaltam helyen, azaz a fedett teraszon, innen ráláttam az 50-100 méterre lévő Balatonra is, ez a hely láthatóan egy szabadstrand. Szép környék. Nézzük az étlapot, mindenféle jó van, de kiderült, hogy napi menü is van, és az is eszembe jutott. , hogy a menü az biztosan kész is, gyorsan jön. Az aznapi ajánlat gulyás, vargabéles, gesztenyés golyók. Miért ne? A kiszolgálás rendkívül barátságos, kedves, az ételek elég gyorsan jönnek, és nem csak egy visszafogott kisadag, mint menüként képzelnénk, hanem jelentős, jóllakatós mennyiség. Mindezért kb. 2200 forintot fizettem, tokkal és vonóval. Jól olvastad, 2250 forint volt az egész, nagyon jó ebédem, nagyon jó helyen, jó időben, ez így összességében hibátlan élmény.