Ugor adatlapja

Olvastam, hogy van aki remek helynek tartja, örül, hogy itt van, hogy megtalálta, A valóságban szinte semmi, szerintem érdektelen falmaradvány. Nem tudom, eredetileg milyen lehetett. Érdekes, hogy a két rom közül, ami csak párszáz méter, az egyik Köveskál, a másik Kővágóörs területén fekszik. Valahol átléped közben a határt. De a séta nagyon szép, ami odavezet meg vissza, gyönyörű itt bolyongani, a Káli-medence a Föld egyik legszebb tája, nos, ha valaki kirándulgatna szívesen, hát uticélként ezt is megjelölheti.

. . Régen be volt zárva, lakatolva a kerti kapu, csak nagy üggyel-bajjal sikerült mindig bejutnunk. Emlékszem még arra az állapotára, amikor megvolt még a gyönyörűen díszített kapu, az ablakok, a csillárok, az ajtók. . . Valaha a kastély horrorisztikus helynek számított, a Nedeczky családé volt, történetét gyilkosságok és öngyilkosságok tarkítják, nem írom le őket, utána lehet nézni, ha valaki rákeresa neten és érdekli. Az erőszakos halál szelleme azóta is járja az emeleteket. Azután volt SZOT-üdülő is, én voltam még itt olyankor, amikor félig-meddig be volt még rendezve az iroda, számlatömbök, pecsét, jegyzetek, kiszáradt tollak voltak az emeleti hivatalos részen szanaszét. Az üdülős korszakot idézik a zuhanyzók is, most is megtalálható a vizesblokk maradványa az első emeleten. Gyönyörű volt egykor az erkély, ma egy szétszakadt rom. Az egyik földszinti szobában tüzet raktak csavargók, annak a nyoma is itt volt. A pazar mozaiktöredék a bejárat előtt még fellelhető valamennyire, Most a rombolás tere, aki beszabadul ide, az tör-zúz mindent, erről tanúskodnak a maradványok. Több helyen beszakadt már a padló is, az épület veszélyessé vált. Az egykori park teljesen eldzsungelesedett. Valami lelketlen alakok idehordják a szemetet, a régi autógumijaikat. . . A Facebookon volt egy csoport, "Közösen a balatonedericsi Fekete-kastélyért" címmel, annak egyik moderátora voltam sokáig, voltak kezdeményezések, hogy meg kellene menteni a kastélyt. Mára úgy látom, hogy menthetetlen. Ebből az állapotból már csak újjáépíteni lehetne. . . néha elmegyek oda, hogy facsarodjon egyet szívem. A múlt héten voltam utoljára.

Egy alma van nála, talán nekünk is adná, ha kérjük. Olyan pózban fekszik, ami mindenképpen bensőséges, emberien kedves. Valaha nem itt feküdt ő sem, megsérült a szobor a háborúban, csak 1976-ban került vissza, de már nem ugyanoda, ahol eddig volt. Ligeti Miklós örökbecsűje. Neki aztán különösen rosszat tesz, mint más szobroknak is, hogy a madarak rászállnak és bepiszkítják.

Nagyon finom, nőies és inkább élő, mint holt szobor, körbe lehet járni, minden oldalról egy kicsit más, és egy kicsit figyelni kell, mert a tálból kicsorgó víz mindig más formát vesz fel, máshol engedi látni, máshol homályosítja el, és talán ez a játék is benne. Sorsa neki is van, 1930-ban készült, de csak 1975-ben állították fel.

Felette az angyal éppen rárepül, és harc közbeni díjátadással macerálja, ahelyett, hogy inkább aprítaná az ellenséget ő is. Mivel a mi oldalunkon áll, gondolom, az angyal is magyar. Leírás szerint a neve Géniusz, aki az érdem koszorúját akarja ráhelyezni a kardozó hazafira. Megjegyzem, az angyalnak szexi lábfeje van, az egyik ujja el is áll, ez valamennyire eltereli a figyelmet, ha körüljárjuk az együttest. Nekem a legszembeötlőbb a csillag volt, ami a talapzaton látható. Ezen el is gondolkodtam, hogy miféle jelentései lehetnek egy csillagnak, néha Nepomuki János, néha Mária, néha a Heineken, néha az EU feje körül kering, aztán meg még tiltott önkényuralmi jelkép is. . . itt a talapzaton meg. . . na, de hagyjuk. A koszorút a szobor lábához a hölgyek kértrék, meghatározott elemekből, virágokból áll. El lehet sétálni a szoborhoz, és nem elmenni mellette, hanem megfejteni minden titkát. Milyen virágok szerepelnek a szobor alatti koszorúban és miért? Nem ér a neten utánanézni! Amúgy Zala György kezenyomát dicséri a szobor.

Nagyon kellemetlenül éreztem magam, nem elég, hogy szemerkél, esik az eső, de még a mindenhová belépésnél használatos jegyemet is valahol elveszíthettem a nagy ugrálások közepette, kieshetett a hátsó zsebemből, így aztán ott álltam tehetetlenül a kapuba, a záróra meg már vészesen közeledett. A kis áteresz meg a jegy vonalkódjára nyílik. Mit volt mit tenni, a mellette lévő, simán nyíló lengőajtót könnyen benyomtam és besétáltam, végül is nem minden nap járok errefelé. Nem sok időm maradt, átszaladtam egy-két pálmaházon, futólag megnéztem a kert kinti növényeit, a madarakhoz már nem jutottam be, mert kérdésemre egy zord hölgy annyit válaszolt, hogy ott a kijárat, zárunk, ott lehet kimenni. Így néhány ketrecben sínylődő madár megúszta, hogy megcsodálhassam őket. Nos, aki szereti az ilyen helyeket, az ne mulassza el!

A legtöbb ilyen eset oka a török hódoltság, a 150 év ittlét, amikor falvak tömegei néptelenedtek, majd pusztultak el, néhány falmaradvány kivételével. Ilyen romtemplom a töttöskáli is. Kivételesen nem a semmi pusztában, hanem egy ma élő település területén, Szentbékkállán van. Majdnem házak veszik körül, valahogy a lakott/nem lakott térség határán van. KI van táblázva, viszonylag könnyű megtalálni. Kirándulóknak, romiádóknak ajánlott zarándokhely.

Most az történt, hogy Balatonszentgyörgynél találtam egy stoppos fickót, aki Budapestre akart menni, egy tábla volt a kezében, és kihoztam ide a körforgalomig, hogy könnyebben továbbmehessen, és talált is fuvart, amíg én ott tébláboltam, én meg ezt az emlékművet, amit régóta meg akartam nézni azaz tisztelegni előtte, de az ember csak nem áll meg általában egy aktív körforgalomban. De most mellette igen, megálltam, és megnéztem a helyet. Keserves emlék lehet ez a túlélőknek, hozzátartozóknak egyaránt. De hát mire és milyen alapon osztályozzon le egy ilyen helyet az ember? Nem ajánlom senkinek külön, de akit érdekel ez a nemzetközi, társadalmi tragikus emlék, az csak látogassa meg egy percre, ha erre jár.