Visegrádi fellegvár Visegrád

Fent a toronyban egy úr élőben énekelt énekeket, aminek jó hangulata volt, de elég nyomasztó volt, hogy ki volt téve a kis tál hogy jutalmazhatjuk pénzzel.

Megnéztük a kiállításokat is, közte a királyi lakomás panoptikumot is. Akinek csak tudom, ajánlani fogom. Nekem egyik kedvenc helyem marad örökre.

Dehogy mondom, hát, szerintem erre közelebb van, de azért így is elég messze! - mutattam felfelé a hegy tetejére. Jól van akkor, akkor ők mennek, köszönik. Szívesen. Visszasétáltam a kocsihoz, közben ott kukorékolt egy tábla, hogy fellegvár erre, 7 km. Te jó ég, ezek meg gyalog voltak Na, Fittipaldi nagykanyar, csikorgó kerékkel, huss, utánuk! Alig tettek meg 200 métert, az alsó országúton szomorkodtak. Jaj, jöjjenek már, dehogy mennek gyalog, nagyon meleg van, 7 kilométer fel a lejtőn kínzás! Nagyon zavartan, szabadkozva, de beültek. Így mentem fel a fellegvárba én is. Ideje volt, nagyon régen tettem itt tiszteletemet. Sok újat nem írhat itt az ember, mert ez a panoráma leírhatatlan, és már akkor is ötös lenne, ha nem állna semmi itt a hegy tetején csak egy sámli. De van itt egy vár is, még pedig fantasztikus, hangulatos, zegzugos, többrétű, és hát meg is próbálták belül interaktívvá, érdekessé, befogadhatóbbá tenni. Az egyik emlékezetes élmény, hogy a toronybástyában, ahová az amúgy sok látogató ellenére egyedül jutottam be, találtam egy regölőst, és hát itt elnézést kérek tőle, de se énekelni, se zenélni nem tudott igazán, de bizony igyekezett és annyira kis esetlen-ügyetlen volt valahogy, hogy a kirándulás szerves részévé vált és nagyon szívesen megnyitottam a pénzt rejtegető farzsebemet neki, ha már egyszer ott próbálkozott ilyen rendületlenül! Sétáltam, élveztem a napot, a panoptikumokat, de hát nem is lehetne jobb időtöltést találni egy nyárelőn, mint ezt. Én nem tudok olyan jól mesélni, mint a képek, talán teszek ide inkább képeket.

Itt volt az egyik fizetős parkoló a településen (a másik a bobpályánál), de legalább kiderült, hogy a két jegyet össze lehetett vonni, gondolom, közös üzemeltetés, így valamicskét spóroltunk rajta. Gyalogosan szép kis túra lett volna a kaptatón feljönni idáig a faluból, mi sem vállalkoztunk rá. Maga a vár meglátogatása is egy kisebb kihívást jelent, hiszen mindjárt a kapuhoz való feljutás is egy meredek lépcsővel indul. Később a belső várban is további lépcsőzés várható. A középkori vár életét beöltöztetett bábukkal, életképekkel tették megfoghatóbbá a látogatók számára. Találkoztunk egy solymásszal is az udvaron. A várból csodás panoráma nyílik a Duna-kanyarra, míg a várról a legjobb távoli képeket a Nagyvillám étterem teraszáról készítettem. A belépőjegyből kiderült, hogy a Fellegvárat a Pilisi Parkerdő Zrt. üzemelteti. A felnőtt belépőjegy 1700 Ft volt, szerintem nem túl drága. Hétvégén rendszeresen nagy tömeg van, az évente megrendezésre kerülő Palotajátékokat meg nem is említem, mert olyankor még Visegrádra bejutni sem könnyű, nemhogy fel a várba.