Öreg Tanyacsárda Étterem Lajosmizse

Hogy ezt az adagot rontották-e el, vagy így néz ki náluk a rizottó, azt nincs honnan tudjuk, viszont, ha az utóbbi változat az igaz, akkor jobb lenne ezt a fogást levenni az étlapról. Akkor is, ha a mellé adott tisztes adag grillezett camembert rendben volt. A túlkészültség más fogásokban is problémát jelentett, igen sokkal kisebbet, az egyébként jó ízű gulyáslevesben a húskockák a szétesés határán voltak, a zöldség is túlfőtt, akárcsak a korrekt húslevesben. Meglepő volt utóbbiban a káposzta, bár különösebben nem zavart. A gulyás mellé rendelt kenyér ropogós héjú volt és friss, az egyszerűbb minőségű kenyerek csúcsszegmenséhez tartozott. A bőrén sült fogas inkább bőrével sült fogas volt, vékony lisztes burkolatban, olajban sült, amúgy finom volt. Az egyébként jó ízű, állagra is korrekt vargányás harcsapaprikásban vargányát csak mutatóban találtunk. Ketten is ezt rendelték a társaságból, egyikben sem volt annyi vargánya, hogy méltó legyen fogás a megnevezésére. Persze az igen csekély mértékű - értsd pár grammnyi - vargánya is jobb, mint ha telenyomták volna a fogást csiperkével, mint ahogy többfelé is teszik. A pacalpörkölt szaftja lehetett volna egy fokkal sűrűbb, íze kifejezőbb, karakteresebb, hőmérséklete magasabb, de még így is a jobbak közé sorolnám. Ár/érték arányban különösen. Egy kisbográcsnyi tehát kb. fél liter pörköltet adtak 4090 forintért úgy, hogy mellé még köret is járt. Az árak egyébként is meglepően kedvezőek, rengeteg sokkal gyengébb minőséget képviselő vendéglátó egység árszínvonalának alatta maradnak, megkockáztatom, hogy a maga műfajában ár/érték arányban a legjobbak között van a hely Kárpát medencei szinten. Szervízdíjat nem számolnak fel. Volt már jobb élményünk az Öreg Tanyacsárdában, de ezúttal sem távoztunk sem éhesen, sem csalódottan.

Na, sebaj, szóval mi abban a tanyacsárdában voltunk, ahol a tanyamúzeum van a szomszédban, Lajosmizsétől délre, az 5-ös út mellett, és ahol az út szélén a magvető legény hatalmas szobra áll. A számlán csak annyi van, hogy "Tanyacsárda", semmi új meg öreg. Libanaptájt sikerült errejárni, Márton püspök lebukásáért bosszúból esszük a libát rendületlenül, de ha nem esszük, akkor egész évben éhen maradunk. tehát Inkább esszük. Elfogadható belső tér, népies jelleg, helyenként olyan szocialistás tablós falrész oklevelekkel, fényképekkel, pincér átlagosan barátságos, elfogadható időn belül kaptunk ebédet, a leves kicsit hígabb a keleténél, de élvezhető, a másodiknak kapott kacsamáj a nejemnek nem sikerült annyira, csak úgy rá volt szórva a tányérra, az én libacombom sólettel a jobbak közé tartozott. Az elég snassz volt, hogy a gyári körtelevemet csak úgy, kibontás nélkül odatették az asztalra, boldoguljon vele, aki akar, és ahogy tud. Összességében az ebéd jobb volt az átlagosnál, de nem egy kimagasló hely, Bónuszként Fábry Sándor művész úr kikocogott a vendégek közül, mikor elhagyta a terepet és majdnem minden asztalhoz volt egy kéretlen és hangos "poénja", hogy azért az ittülők ne felejtsék el, hogy ő kicsoda, hát közszereplő vagy mi. . . de ez is beleillett a népes összképbe. Van egy nagyon pozitív dolog is, ha jól emlékszem, jelszó nélküli és erős WiFi van a csárdában, de hát ez biztos valami jászkun hagyomány ezerévek óta. Na, látom én is elfábrysodtam írás közben. . .

A beltér dekorációja harmonikus, patinás, egyszerre idézi a polgári és a paraszti világot, zavaró eklekticizmus nélkül. A konyha az elmúlt húsz évben stabilabbá igényesebbé vált, ami pozitív dolog. Legutóbbi értékelésem óta legalább háromszor jártam itt, és szolid szint emelkedést tapasztaltam. Megbízható, korrekt, régi vonalas csárdakonyha, némi kreativitással fűszerezve. Tavalyi látogatásunk alkalmával ettünk erdei gombás szarvasragulevest ettem, majd borjúlábat rántva tartármártással és krumplival, továbbá valami desszertet is, amire már nem emlékszem. Gigantikus adagokat adtak, a borjúlábból csomagoltattam is. Az is imponáló, hogy az átlagnál sokkal szélesebb a borlap, mely az élvonalbeli magyar pincészetek borait sorakoztatja fel. A kommersz pezsgők tizenöt tételesen választékán kívül kínálnak több mint ötven tételt, melyeket három kivétellel ki is mérnek decire. A szorzó barátinak mondható. Szép pálinkaválaszték is.

Gazdagon volt benne a hús, a lének már-már alig volt hely a kisfazékban (nem bogrács! ) 2 felnőtt jól lakott belőle. A főfogások mindenkinek ízlettek, csupán egy Mulard kacsacombot csomagoltattunk el. Mi mindannyian a klasszikusokra utazunk. A "csárdagazda kedvence" gombaszósza igazán megérdemel egy 5-öst, a zsivány pecsenyéből és a cigánypecsenyéből semmit sem hagytunk a tányéron. Minden finom és ízletes. A házi saláták a mi ízlésünknek megfelelően sok fokhagymával készülnek. A barackpite, ami egy alföldi palacsintatésztás édesség, házias és bőséges. A kiszolgálás korrekt, nem lihegtek folyton a nyakunkban, de jelen voltak, ha valamit szerettünk volna. Ha valaki magyaros ételekre vágyik, és a környéken jár, próbálja ki az Öreg Tanya Csárdát, mert nem fog csalódni!

A Gault Millau/Dining Guide/Népszabadság kalauz huszas skáláján T/8 és 10 pont között mozogtak az élményeim, ami bizony elég nagy szórás. A hangulat remek, szebb csárdát nehéz elképzelni, a kiszolgálás pincérfüggő. Az árak kifizethetőek, összességében a teljesítményhullámzás dacára is ajánlottnak mondanám a helyet. (Azoknak, akik nem a GM rendszerben gondolkodnak: a 9 pont már egész jó, a 10 kifejezetten az, a 11 egyéniség, a 12 igen jó konyha. A 13 magyarországi csúcs, 14-től felfele az ország legjobb vendéglői következnek. )

Most eljött ez az idő is,mert már korgott a gyomrunk. Szerencsékre volt szabad asztal,mert szinte teltház volt. Volt valamilyen rendezvény is mert a belső részen valamit ünnepeltek. Kintebb foglaltunk helyet. Egy kedves pincér meg is érkezett és felvette a rendelést. Egyébként halnapok voltak,emiatt is sokan jöttek ide. Már akkor szólt a pincér hogy mivel sokan vannak egy kicsit várni kell. De ha már betértünk ide,kivártuk a sorunkat. Kb. 45 percet vártunk és meg is érkezett a finom,gusztusosan tálalt étel amit kiválasztottunk. Nagyon finomak voltak és nagy adagok. A házi limonádé is ízletes volt. Bátran ajánlom ezt a csárdát mindenkinek. Megéri betérni.

Faragott kapun érkeztünk a tágas parkolóba. A csárda kifejezetten alkalmas nagy létszámú csoportok, külföldi buszos turisták fogadására, hiszen több különteremben, illetve az árnyas fákkal övezett teraszon is számos ülőhelyük van. A belső nagy teremben kemence, kékfestő asztalterítő, paprika és fokhagyma koszorúk mind ezt a népies-magyaros stílust hozzák, nekem kifejezetten tetszett, amit láttam itt. A hosszú lapozgatós étlap a heti séf ajánlattal indul, illetve egy szórólapon olvastuk, hogy nemsoká Sobri Halnapokat fognak tartani. Pozitívum, hogy az ételek többségéből lehet kis adagot is kérni, továbbá nincs kötelező szervizdíj. Egy korrekt bográcsgulyát ettem házi csipetkével (5 dl 2480 Ft, 3 dl 1750 Ft), amely ár tartalmazza a kenyeret is. A kenyér nagyüzemi/bolti fehér kenyérnek tűnt, frissessége megfelelő, minősége az átlagnál jobb, de nem a kézműves kategória. A leves íze, fűszerezése, sűrűsége tetszetős volt a számomra. Agárdi (1800 Ft/4 cl) és Panyolai (1700 Ft/4 cl) pálinkákat tartanak. Tetszett, hogy a nemzetközi üdítők mellett szörpöket is tartanak, amelyet csinosan feldíszítve szervíroztak. (3 dl szamócaszörp 750 Ft). Udvarias, figyelmes kiszolgálás. Az össz-élményt 4 és fél pontosra taksálom, de ezúttal felfelé kerekítettem, mivel a legtöbb más lajosmizsei helynél is így tettem.

A választott ételeink: kettő cigánypecsenye fatányéron, egy szűzérme gombás öntettel, és egy szarvasragú serpenyőben tálalva. Az ételek ízvilága finom házias, mennyisége bőséges a tálalás a választott ételekhez illő. A felszolgálás gyors kellően szívélyes nem túljátszott. Ár érték arány jó. A tisztaság jó, a mosdók tisztasága szintén. Csak ajánlani tudom