Csillagvár Étterem Balatonszentgyörgy

Anyósom épp befejezte az ételt párom még eszik és odajön egy pincér és mondja Anyósomnak hogy dobozt hozhatok,én is pincér vagyok de ott egy pincér sem mosolygot leszedik a tányérokat azt se kérdezik hogy ízlet e. Pincér aki a számlát hozta ki ő megkérdezte hogy ízlet e.

Ja és két ételes doboz ott pihent a maradékokkal. Bármikor visszatérnénk ide.

Párom fatányérost evett, mondanom sem kell, hogy az étel alatt a fatányéron szépen összegyűlt kosz volt, szerintem nem is mosogatják rendesen, illetve nem tudom, ez mennyire HACCP kompatibilis. . Pörgés az viszont van, ez látszik is a dolgozókon, érdekük, hogy minél gyorsabban cserélődjenek az asztalok, hiszen az hozza a legtöbb hasznot. Személytelen, óriási az étterem, az asztalok ragadtak az italmaradványoktól, egyáltalán nem voltak tiszták. Már ha egyáltalán talál magának helyet az ember. Összegezve lehet hogy olcsó, viszont a körülmények nem voltak megfelelőek. Szerintem pedig egy étterem esetében ez nem elhanyagolható. A vendégfogadásról nem is beszélve. Nem jövünk ide többet.

Jelentem, van és működik. Hogy teljesen személytelen és számomra visszatetsző, az nem számít. A jelek szerint az étterem arra rendelkezett be, hogy minél gyorsabban, minél több emberen legyenek túl. Ehhez segíti őket a nagy mennyiségű pincérsereg (ilyet még nem tapasztaltam, hogy az asztalhoz ültetés, ital/étel felvétele, tálalása/elvitele, fizetés során nem sikerült kétszer találkozni ugyanazzal a pincérrel). Mondom, teljesen személytelen a hely, ami nálam negatív dolog. Persze azt sem szeretem, ha a tulaj/főnök, már ötödjére jön oda az asztalhoz, érdeklődni, ízlik-e, jól érezzük-e magunkat (és még csak az előételnél járunk), az egészséges egyensúly, kicsit kevésbé személytelen, valamennyire a fogyasztót emberszámba (esetleg visszatérő embernek) vevő helyeket szeretem, ahol érzem, hogy értem/értünk vannak. Itt végig azt éreztem, amit már többen is írtak, hogy minél gyorsabban pörögjenek az asztalok. Persze ebben van a profit, és gondolom a tulaj nagyon is tisztában van vele, hogy a vendégek jelentős része átutazó, vagy pár napot ott eltöltendő turista. Ez már a módszer váltás előtti Gebines időkben sem volt szerencsés, most pedig kifejezetten visszatetsző. És akkor magáról a helyről: az abrosz nálunk is koszos volt, cserébe az italt és a levest 1-2 perc után már hozták is. Az adag nagy volt, a levesekbe nagy mennyiségű reszelt sajt volt, nem sajnálták, viszont pl. a paradicsom levesben a rizs összeragadva (mint a sajt, csak az egyik esetén ez velejáró opció, a másiknál pedig elkerülendő). Még be sem fejeztük a levest, máris az asztalunkon gőzölgött a második fogás, ami ennek köszönhetően picivel az éppen kellemes, ehető hőfok alatt volt (akár mondhatnám hidegnek is, pedig kb. 2-3 perc alatt végeztem is a levesemmel). Nagy adag volt, jól is laktam, de nem volt egy kiemelkedő gasztronómiai élmény. A hely előnye, ha valaki siet, itt nem kell órákat várni a ki- és felszolgálásra, ár/érték aránya nagyon jó, de személytelen, a minél gyorsabb pörgésről szól az egész. (megjegyzem, amint szóltam hogy fizetnék, már landolt is az asztalunkon a foglalt tábla. Még véletlenül sem azt sugallva, hogy marasztalnának, akárcsak egy plusz percig is). Az is fura volt, hogy aki kérte az elvitelt, azt meglepték egy dobozzal, hogy akkor csomagolj (mi nem éltünk ezzel az opcióval, nem maradt mit eltenni, meg nem is szokásunk), és eredj utadra.

Az első hely ahol a menü felét csomagoltatni kellett ! ! Eltekintve attól a 3 fős magyarul és héberül beszélő csoporttól, amely 12:50-kor szeretett volna helyet foglalni egy 13:00-tól foglalt asztalnál - minő döbbenet hogy nem sikerült - csak elégedetten és ételes dobozokkal távozó vendégeket láttam. Kár, hogy egy településen van a PIKI Centrummal.

Először örültünk, hogy milyen jó, nekünk van helyünk. De sajnos már belépéskor kicsit elment a kedvünk a helytől, hisz hatalmas zsibongás, az asztalunk tele morzsákkal, rizs szemekkel, a padlón uborkaszeleteket kellett kerülgetni és szinte fekete volt a fehér járólap. Az asztalunkhoz érve egyből mondani kellett mit szeretnénk inni, de a pincér kétszer visszajött, hogy mit is mondtunk, mert elfelejtette. Aztán rendeltünk egy kétszemélyes tálat és egy nagy lepényt. Persze ehhez is a fiatal pincér visszajött, hogy nem tudja milyen lepényt kértünk. Mivel kis félreértés volt a pincér és köztünk (ő görög lepényt mondott végig, hogy azt kértünk-e pedig az étlapon gyros-os volt) ezért egy másik pincér jött tisztázni a félreértést és közölte, hogy elnézést, hogy a pincérünk h. . . . [moderálva - a szerk. ]. Ezután a tálat hozta egy harmadik pincér és egy negyedik vette észre, hogy nincs evőeszközünk, se tányérunk. Mondták, hogy a lepényre kicsit várni kell. A tálat Édesapám és a testvérem elkezdték enni. A minőség szörnyű volt, a sült krumpli újra lett melegítve, a rizs kemény volt, a cigány pecsenyénél rágósabbat még nem ettünk és a többi rántott hús ízetlen és valószínű újramelegített volt. A tál felénél járva megkérdeztük, hogy hol a lepény? Mondták, hogy meg van úszva a pizzaszakács, kis türelmet még kérnek. Közben vagy 3-an kaptak elvitelre pizzát, akik utánunk jöttek. . . A tál elfogyott, a lepény sehol. Közben lecserélődtek már mellettünk az asztalok, mindenki rendelt, evett és fizetett, de mi még mindig a lepényre vártunk. A helyzet már annyira kellemetlen volt, hogy mondtuk, nem is kell a lepény, szeretnénk fizetni. Kb. az 5. pincér volt a fizettetős hölgy. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a mellettünk lévő fiatalok, akik akkor jöttek, amikor mi már csak a lepényre vártunk (másfél órája), előbb fizettek mint mi. Nagy nehezen fizettünk, persze értetlenkedés volt a lepény miatt. Fizetés közben még odajöttek, hogy kész a lepény, kérjük-e. Mondtuk, hogy tartsák meg a lepényüket ezek után. Hozzáteszek annyit, hogy az ünnepelt Édesanyámmal nem tudunk enni. Nagyon jó kis szülinap volt. . . Soha többet be nem tesszük a lábunkat oda.