Borpatika Budapest

Számomra elfogadhatatlan, hogy az Arany Ászok sört pepsis pohárba csapolják és az is zavaró, hogy a sörkorcsolyának kért fasírtokat szalvettán tálalják. Amúgy megvannak a dekorációnak a megnyerő elemei is, például a Primator sörplakátok s történelmi Magyarország 1880-as borászati térképe. Lehet, hogy lejjebb adtam az igényszintet, de nem lenne ellenemre megenni itt egy kocsonyát némi borkísérettel.

Aztán az a nyegle pultosgyerek. . . (magas, modortalan, állandóan tréningruhában van, sose köszön) Értelmiségi társasággal mentünk oda, 50en túli nők és férfiak. Leültünk a középső asztalhoz, erre kicsörtet, hogy oda ne üljünk, mert mi csak 5en vagyunk és az 7 fős asztal, (oké. Leültünk a szélére. Erre jön két formás kislány, leülnek. Pultosgyereket nem zavarja. mindegy, nem szólunk. ) Ahogy akkor se szólunk, amikor 200 forintot 20asokban ad vissza, vagy amikor átláthatatlanul mocskos a pohár. . . ha jattot adtunk, sose köszönte meg Akkor se szólunk, amikor az egyik barátunk (idős, egyetemi tanár) után úgy ordít ki, hogy: Hé, fizetted a háromezret? ? ! ! ) Ez volt az utolsó csepp, fogtuk magunkat, eljöttünk. Nem vagyunk suhancok, valahogy elszoktunk már ettől a stílustól, és ne is tegezzen. . . . A pultosfickó hangosan eldiskurált sporteseményekről a helybeli szakadt alkeszekkel, de minket nézett le, miközben semmi okot nem adtunk rá. . . . Én próbáltam vele barátkozni most is, mindig tettem valami kedves megjegyzést, hogy ó, de finom a bor, . . . ó, de finom volt ez a fasírtmilyen klassz a vécé, le lehet húzni de a legkisebb reakciót sem sikerült kicsikarnom belőle A többiek már nevettek rajtam, látták törekvéseimet, és mondták, hogy adjam fel, én mindent megtettem, ez soha nem fog összejönni, ezt az embert nem töröm meg. . . Régebben sűrűbben jártunk ide, de ha volt más lehetőség a környéken, akkor inkább oda mentünk. Valahogy meg kéne valósítani itt a vendéglátás klasszikus formáját, mert így csak a kereskedelmi rész domborodik ki, az is elég csúnyán.

Az utcán kellemes, árnyas kiülő terasz, de mi van bent? Pult a szokásos, körülötte most egy szál ember sem volt, csak egy viszonylag barátságtalan fiatal fickó tevékenykedett bent, a hátát mutatta, mintha nem akarna velem szóba állni, aztán csak úgy foghegyről mégis. , Itt az étlap, itt kell rendelni, és a markomba nyomott egy lapozható spirálfüzetet. Elszerencsétlenkedtem vele, aztán rántott csirkemájat kértem petrezselymes burgonyával, meg hozzá uborkasalátát. Lemásztam a lépcsőn a mélybe, tényleg dohszag van most is, kissé igénytelen egyszerűség. Itt sokat kell várni, vendég alig, egy háromfős család ült csak az átellenben. Ők is soká kapták a kaját. Itt lent nincs térerő, nincs net, csak ülsz és szomorúan nézel magad elé, és bánod, hogy idejöttél. Kicsit félhomály van. A zene szól a hangszóróból, lement a Neoton Santa Mariája, aztán valaki valahol felerősítette a hangot és attól kezdve idegesítőbb lett a Retro rádió. De végül megkaptam, nem volt nagyon jó és nem volt nagyon rossz, egy kicsit az uborkasaláta túl puha volt, de nem rossz ízű, a krumpli egy része egy kicsit túl zsíros volt, de nem bántóan, a máj meg egészen rendben volt. Szóval, nem bántam meg, különösen annak fényében, hogy mindezért nem fizettem összesen 3000 forintot! ! Hát ez manapság azért elég ritka!

Sok éve működik, és úgy rémlik, hogy 20 éve még sokkal igényesebb volt. Vagy én voltam igénytelenebb? Rossz megvilágítás, érdektelen, unott kiszolgálás, negatív hangulat. Magyar borokat tartanak, kommersz rövideket és kommersz, közönséges söröket, Arany Ászokot csapolnak. Tartanak meleg ételeket is és ebédidőben menüt is kínálnak, de itt nem volt hangulatom az evéshez. Volt benne valami nyomasztó, negatív.

Annyi biztos, hogy egy fontos családi megbeszélést itt tartottunk 1992 októberében - szinte törzsvendégek lettünk pár évre a kilencvenes években. Itt ettem életemben először vesevelőt 1998 őszén. A minap betértünk egy fröccsre, elég komoly csalódást okozott a pincehelység jelenlegi állapota. Elnézést kértem a páromtól, aki még nem járt itt, ittam egy deci bort, majd elhúztunk. Lehet, hogy ha nincsenek kedvező előélményeink, akkor nem lett volna annyira taszító a doh, a kopottság, a ronda rózsaszín falak, az igénytelenség. A borlap tűrhető s az árak is rendben vannak. Az ételek vélhetően továbbra is ütik az átlagos színvonalat. Nem vágyunk vissza, de senkit nem akarunk lebeszélni e kb. IV osztályú hely meglátogatásáról.

Szerettem a sört, ami már nincs, a rántott májat, ami már nincs, zsíroskenyeres szép estékre is emlékszem. Ma már csak emlék.