Hai Nam Pho Bistro Budapest

Bor csak 2 decis palackban kapható, elég borsos áron. Egyébként barátságos kis beülős hely, a kiszolgálással semmi gond nem volt. Mondjuk komolyabb találkozók alkalmára inkább nem ezt ajánlanám.

Hatalmas adag, egy tányérral kb. jól is lehet lakni. Ettem még valami sült zöldséget marhahússal, ennek nem emlékszem a nevére, de finom volt. Úgyhogy az étel minden pozitív és negatív híresztelések ellenére nekünk bejött. Ami nekem egy kicsit szokatlan volt, és eléggé elrontotta a hangulatunkat, hogy a pincérnő előre közölte (nyilván már mások is értetlenkedtek emiatt), lehet, hogy odaültetnek majd más(oka)t is az asztalunkhoz. (Egy négyszemélyes kis asztalnál ültünk ketten, úgyhogy nem valami hatalmas nagy asztalra kell gondolni. )
Erre ugyan végül nem került sor, de nekem ez akkor is furcsa, ez Magyarországon még a hamburgeres gyorséttermekben sem szokás. Lehet, hogy én vagyok nagy igényű, de ha vasárnap elmegyek ebédelni a feleségemmel egy étterembe, akkor ne ültessék már az asztalunkhoz bele a szánkba a Mari nénit, aki szemérmetlenül fülel, hogy miről beszélünk, vagy taknyosorrú Józsikát, aki meg a feleségemet stíröli. . . . Erre a rendszerre figyelemmel beülős ebédre nem is nagyon vagyunk vissza, viszont a leves olyan jó, hogy elvitelre biztos fogok még hozni.

(Azért itt a helye egy botrányos csalódás jelzésének is, a Szegeden működő Aradi büfé hamburgere botrányos volt. Húsügyileg. De az éppen elég a hamburgernek a hús a lelke. )
A Hai Nam hangulatos, kellemes hely, a Pho kiváló, de szerettük a tavaszi tekercset is, a már nem tudom milyen néven, de meglepően kedvező áron kínált gőzgombócszerű sós előétel nem volt csúcs, de elfogyott. A tulaj adott a kölköknek egy tálka ropogós rákszirmot, értékeltük a gesztust is, s persze a csemeték örömmel ették a ropogóst. Kellemes, nem drága hely a Hai Nam, lehet, hogy még betérünk, bár a felfedezés vágya szokott dominálni a célpontválasztásban.

kibővültek, a kapu két oldalán ők vannak tartósan, régen ez csak apróbb lépésekben történt, igaz, lett egy külső terasz is a ház mellett a parkban, ahol néha hajléktalanok pihennek az asztaloknál, és egyébként is Budapest leglégszennyezettebb része. Inkább beültem ezért. . . sok üres asztal volt, kiválasztottam egyet, nagy szám virít rajta, hogy te vagy a valahányas, de le sem volt takarítva, az előző vendég utáni rizsszemeket, morzsákat látványosan lepöckölgetem az asztalról. Pho-t kértem marhahúsból, és itt, ahol a legjobb volt egykor, egy teljesen átlagos, semmilyen pho jött ki elém, még az ecetes fokhagyma sem dobott rajta semmit, csak rontott, de azért vitézül megettem a nagyrészét. Már csak panírozott rákocskát kértem, az nem is volt rossz, de az, hogy ott volt a leveses tányérom meg az összegyűrt szalvétám az asztalon, és nem vitte el a lány, csak letette a rákos az asztal szélére, elfogadhatatlan. Meg az is, ahogy az evőeszközök el vannak helyezve az asztalon, nem a nyelükkel kifelé állnak a tartóból. Lehet, hogy utoljára voltam itt is?

És a kettőnek semmi köze egymáshoz. A szomszéd ház lakóinak életére esküszöm, hogy itt a lapon is külön volt régen, okkal. A lényegi differencia sok dologban megmutatkozik, nyilván, ha van hely, akkor a jobbikba megyek mindig, más is odajár, végszükségben meg a Pho 36-ba. Ma is ez történt. A jobb helyek, már az ablakból látszott, teljesen tele voltak, átléptem a másik kirakathoz, ott meg csak egy asztalnál árválkodott egy eltévedt társaság, Mivel szemerkélt az eső, úgy döntöttem, hogy nem állok az utcán, bementem a Pho 36-ba, oda ültem, ahová csak akartam, itt egy viseltes étlap, mit kérek, pho-t kértem marhából, de csak egy kicsit, utána meg rákokat tésztával. Kissé klozetszag van a helyiségben, a lányok igénytelen otthonka-küldetésű melegítőben szolgálnak fel unottan, jellemző, hogy a második fogást csak úgy odacsúsztatta az asztal végére a leány, se egy tessék, se egy jó szó, semmi, és már mozdulat közben el húzott, vissza a pultba mobilozni. Könyököltek, unatkoztak, néha az asztalra dőlve pihentek. Néha meg kiabáltak, de azt anyanyelven. A leveshez adott kanál nem volt jól elmosva, rászáradt anyag volt rajta, inkább mellőztem, a tartóból vettem elő kanalat, aztán törölgettem a szalvétámmal. Viszont a leves nem volt rossz, szósz is járt hozzá, nem csak citrom és fokhagyma, szóval, lehetett vele mit kezdeni. A rákos tészta reménytelen volt. Próbáltam rácsöpögtetni némi szóját, nem segített. Dögunalom, feleslegesen eltöltött idő. De már 4000 forint felett fizetsz ennyiért is, ugyanis rohan az idő és az infláció. Rosszkedvűen megettem, ami ehető volt, aztán kimentem, és bosszankodva láttam, hogy azóta a szomszédban több hely, üres asztal is akad. . . valaki ott fenn nagyon pikkel rám.