A koncepció ugyanaz, mint a többi egységben, 3 órás idősávokra lehet érkezni, előzetes helyfoglalás feltétlenül szükséges (vasárnap ebédidőben voltunk), teltház, korlátlan evés-ivás. Az asztalok elég szorosan vannak egymáshoz téve, nyilván így helytakarékos, de nekünk szerencsénk volt, mert egy körasztalt kaptunk, itt mi is, és az asztalon a tányérok, italok is kényelmesen elfértek. Érkezéskor automatikusan bekészítettek kancsóban vizet és 2 kancsó limonádét. A ház vörösbora Kékfrankos volt, nem derült ki, melyik pincészettől. A kínálat valóban széles, sokféle étel van, mindenki megtalálja, ami tetszetős lehet számára. A grill pult szerintem egy kicsit átverés, hiába nagy a kínálat, de a húsok, halak elég íztelenek, legalábbis, amiket én kóstoltam: vörös tonhal, lazac, harcsa. A libamájat sem sikerült tökéletesre sütni. A sült rák volt a legjobb innen szerintem. A svédasztalon a hideg előételek átlagon felüliek voltak, a tatárbeefsteak és a tokajiban érlelt libamáj mousse is kifejezetten finom volt. Levest nem ettem. A főételek között a szarvasszelet itt is sláger, hamar kifogyott, de mindig gyorsan újratöltötték. Szintén nagyon bejött a vendégeknek a kacsacomb párolt lila káposztával. A desszertek terén nem annyira erősek, bár most már vannak nyírfacukros sütemények, az általam kóstolt narancsos mandulás kocka kifejezetten gyenge volt, ráadásul iszonyú édes. A tiramisu és a máglyarakás is meglehetősen átlagosra sikerült. A friss gyümölcsök között ananász, kiwi és sárgadinnye is szerepelt. Többféle sajtot is kínáltak, sajnos nem volt felirat, így nem derült ki, hogy pontosan melyik milyen fajta. Összességében arra a célra, amire kitalálták a Trófeákat, tökéletesen megfelel, az italokért nem kell fizetni, a gyerekeknek ingyenes volt, s ha valami nem ízlett, nyugodtan ott lehetett hagyni.
