A legtöbbször egy „Nem tudom. ” volt a válasz, a többi pedig valamilyen ékszer. Mi nem ilyet akartuk adni. Egy élménynappal leptük meg nagykorúvá váló csemeténket, aminek egyik állomása volt a Wasabi étterem. Még sohasem jártam ilyen helyen, semmit nem tudtam róla. Azt tudtam, hogy több lehetőség van, de lányomat a sushin kívül, a futószalagos étkezés hozta lázba. Utána olvastam és kiderült svédasztalos rendszerre hasonlít, amikor kifizetünk egy adott összeget és bizonyos időkorlát alatt korlátlanul fogyaszthatunk. Itt semmilyen ital nincs az árban, ám az ételek frissek és szünet nélkül jönnek. Néha kicsit kell várni, hogy újra felfedezzük a vágyott étket, mert lehet, hogy valaki már előttünk leemelte azt a futószalagról. De nem kell elkeseredni. Minden asztalon van egy tablet, amin „szólhatunk” a konyhának, ezt vagy azt az ínyencséget szívesen látnánk újra. Sőt ajánlatokat is kapunk, amiről aztán kifejthetjük a véleményünket. Két sor van, egyiken csak a meleg, míg a másikon a hideg ételek utaznak körbe kis csészékben vagy tálkákon: levesek, sült húsok, rákok, sushik, desszertek döccennek be felváltva a látóterünkbe. Ha valaki, mint például én, még sohasem evett pálcikákkal, annak sem kell e miatt kihagyni a helyet, hiszen már az elején diszkréten kapunk kést-villát, aztán ki-ki dönt, milyen evőeszközzel próbálkozik. Én a pálcikát választottam és bár csaltam egy-két mosolyt a család tagjainak arcára a végén egész jól belejöttem. Főleg, hogy megnéztem a pácikatartó tasakra rajzolt ábrát, hogyan is kellene fognom helyesen. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az árak húzósnak tűnhetnek, DE! spórolni lehet rá, mert egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni és vannak akciók is. A születésnapos három fő társaságában teljesen ingyen ehet, de ha csak egy valaki kíséri el, még akkor is jár 50%. Bár a bejárattal szemben álló szamuráj vért valóban vérfagyasztó, nem tudott eltántorítani, hogy még egyszer biztosan végig kóstoljam itt a sushi választékot.
