Csikó Csárda Cák

A Főnök Úr/felszolgáló viselkedése kritikán aluli volt amikor ezt jeleztük. Még Ő volt felháborodva és tette a cinikus és primitív megjegyzéseket. Az ünnepi ebédtől sem ájultunk el, főképp hogy az 3,5 órán át tartott. . . bezzeg az osztrák vendégcsapat 1,20 óra alatt végzett, úgy hogy nem volt asztalfoglalásuk. . . . . No comment! ! ! A maradék étel becsomagolása is kívánni valót hagy maga után, ugyanis nem csomagolták el azt a mennyiséget amit meghagytunk. A fizetéskor folytatódott a sor, ugyanis a nyugtán csak ezt olvastuk, hogy: GYŰJTŐ, GYŰJTŐ, GYŰJTŐ. . . . stb. Gyakorlatilag nem tudtuk hogy mi mennyibe került. Ezt is szóvá tettük, ami szintén nem tetszett a főnöknek. Nem ajánlom senkinek ezt az helyet a modortalan pincérrel és a "becsapós" nyugtával. . . .

a félig nyitott részen. A pincér kétszer is elszaladt a melletünk lévő lépcsőn, sőt, érkezéskor szemben jött velünk(talán köszöntött is). Vártunk. . . . vártunk. . . nem jött. Egyszercsak látom, hogy a 2-3 méterre levő teraszt slaggal mossa valaki, a mi pincérünk hátratett kézzel társalog vele. . . Ez már sok(k) volt, felálltunk és eljöttünk! Búcsúzóul odaszóltam a pincérnek, hogy remélem, azt már észreveszi, hogy elmegyünk, ha az érkezésünket, várakozásunkat nem. . .

Tapasztalatokkal felvértezett, nem mai kakas pincér volt a vendéglátónk. Kiszórta elénk az étlapokat, felvette az italrendelést és eltűnt az épületben. Néhány perc múlva kihozta az italokat, megkérdezte mit kérnénk? Elmondtuk. "Levest kérnek? " kérdésére nemleges választ kapva, kissé felhúzta az orrát. Az ételek elkészültéig beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Jön mérsékelten kedves pincérünk, hozza az ételeinket, azokat az étlaphoz hasonló módszerrel leszórja az asztalra, jó étvágyat kíván és már húz is el - nyilván nagy a hajtás odabenn, lehetett vagy négy vendég ott is. Nem számított, hogy - mint az utólag kiderült, egyébként az ebéd fénypontjának bizonyult - uborkasaláta leve végigfolyt a már említett rongyon, továbbá az asztalon. A többiek ételéről nem tudok nyilatkozni, mert nem került szóba, jól elbeszélgettünk közben. Szóval én egy hagymás hátszínt választottam. Khm. Mit mondhatnék róla anélkül, hogy bárkit megbántsak? Finoman fogalmazva a hús színe egy kicsit világos volt marhahátszínhez képest. Fizetésnél volt még egy kisebb meglepetés, mert kártyás fizetéshez be kellett menni az étterembe egyikünknek. Összefoglalva a hangulat miatt érdemes menni, a kulináris élmény a zéró felé közelít.

A pincér is jó arc volt,a sznobok pedig menjenek drágább egységbe ha megtehetik. Mi meg voltunk elégedve és másnak is ajánlom.

A POFÁTLANSÁG TETEJE EGY ÉTELT ILYEN MINŐSÉGBEN FELSZOLGÁLNI, A ROSTÉLYOSHOZ KÖZE NEM VOLT. Szégyeljék magukat! Kár volt kifizetnem, ráadásul egy olyan számlát adnak, amin nincs megnevezve tételesen az elfogyasztott étel neve, csak az árak vannak egymás alatt! Nem hosszú jövőt adok a csárdának, és a dédelgetett osztrákok is rájönnek az átvágásokra! Senkinek sem ajánlom! ! ! FIZETÉSKOR ELMONDTAM A PINCÉRNEK A PANASZOM, ÉS A VÁLASZA: SAJNOS NEM TUDOK SEGÍTENI! ! ! Aranyos, nem? ? ?

Napszaktól függő, hogy kettő, avagy három fogásosból áll az étkezésünk, de ha három fogást fogyasztunk is, "normális" borravalóval együtt is megáll 3000,- Ft/ főből egy étkezés. Kutyával sem néznek ki, bár ha kutyával megyünk, többnyire a fedett teraszt választjuk, amit a hidegebb időszakban hősugárzókkal melegítenek. Hétvégi ebédnél ajánlatos előre foglalni!

Mindenkinek nagyon ízlett amit rendelt. Nagy adagok voltak, és hihetetlen kedvező áron ! Friss volt és ízletes, a kiszolgálás gyors, az italok hidegek. Ajánlom mindenkinek !

Még teltház közeli állapotnál sem kell sokat várni az ételekre, melyek finomak, igazi magyaros csárda jellegű a választék (milyen más legyen, ez a hely a tradicionális magyar csárdáról szól). Az adagok nagyok, az árak viszont hihetetlenül alacsonyak (levesek 200 Ft-tól. . . ). Szóval sokszor fogunk még odamenni!

Bementünk, hely volt a belső teremben, kint a teraszon inkább zajos nagycsaládok foglalták el az asztalokat. Pincér is jött, étlapot is adott, de szólt hogy kicsit várki kell, talán 20 percet is. Sóhaj, hát jó legyen. Itt ülünk és várunk. Én böllérmájat kértem, feleségem valami csikós aprópecsenyét. WC. kézmosás, és csak ültünk, meg még mindig ültünk. Közben a teraszról elfogytak az emberek, csak a belső térben ültünk vagy hatan. Mindenki sokat várt. Egy osztrák házaspár szimpátiát, megértést keresve, egyre sűrűbben csóválta a fejét, Én is. Egyre többet álltam fel, néztem a konyha felé, hátha. . . eltelt már az óra is. Kihoztak egy adag ételt, és sok elnézést kértek hangosan a sok várakozásért, de én még minden csak a várólista végén voltam. Már mindenki evett, mire ránk is sor került. A vegyes savanyúságot már korában megkaptam, de a káposzta olyan büdös volt rajta, hogy nem tudtam megszokni a szagát. Megbökdöstem, megízleltem, de nem bírtam megbarátkozni vele. Fura pincérek vannak itt. Olyan, nem is tudom. . . faluvégi fajta. . . egyetlen pincérnek sem volt bizalomgerjesztő külseje. De ezen ne akadjunk fenn. Lehet, hogy csak az én különcségem. A végén 6800 forintot fizettem, de egyáltalán nem adtam borravalót, ami szinte sohasem fordul elő velem. Nejem jobban meg volt elégedve az étellel, én alig. És este még valami gyomorpanaszaim is lettek, nem akarom feltétlenül erre fogni, de nem tudom függetleníteni magam a rossz élménytől.