Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Ezért én most már ahhoz a taktikához fordultam, hogy amint megneszelem egy újabb szobor felbukkanását, igyekszem minél hamarabb megnézni, nehogy esetleg az is eltűnjön. Így a nyaralás előtt még sikerült elcsípnem az azóta ellopott meditáló Nyuszit a Margitszigeten és a Targoncást a Szabadság téren. A Kérem a következőt! egykori rendkívül népszerű magyar rajzfilmsorozat főszereplőjére azonban már csak a nyaralás után nyílt lehetőségem, szerencsére még nem kapott szárnyra. A XIV. kerületben a Bethesda Gyermekkórház kis betegeinek csalhat egy kis örömet a két újabb kis figura felbukkanása, nem máshol, mint a kórház kerítésénél találjuk meg őket. A pontos helyszín a Bethesda utca és a Hermina őt sarka, az utcanévtáblánál. Dr. Bubó a kerítés tetején kémlel a zöld kereszt előtt, míg a gyógyult és most már emiatt vidám nyuszi lejjebb, a kerítés kőpadkáján ül. Egy facebook csoportban azt olvastam, hogy az éppen felszálló léghajót nézik, ottjártamkor éppen nem szállt fel a léghajó, így ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, minden esetre a Városliget felé nézegetnek. Bízom benne, hogy itt a kórházban talán jobban tudják figyelni, őrizni a kis alkotásokat, nyilván be is van kamerázva a környék, és így sokáig itt maradnak mindannyiunk örömére.

Kávé- és itala automatából egész nap korlátlanul fogyaszthattunk. A személyzet végtelenül szolgálatkész és udvarias volt. Reggel bekopogtak, hogy kérünk-e aznap takarítást. A szálloda pár perc sétára van a központtól. Negatív észrevételünk nincs!

Magas, karcsú lány hozta az étlapot, én meg reménnyel ráment kértem volna marhával, de mondta, hogy minden marhahúsuk elfogyott, akkor átváltottam rákra. Aztán egy pad thait kértem, de azt meg csirkével. Így múlt az idő, kisütött a nap, a fél kerten árnyék volt, kivéve az a nyomorult helyet, ahol ültem. Oda bezzeg odasütött Aztán jött a rámen is, egy másik lány hozta, én meg elkezdtem enni. Nem tudom, mi van velem. Olyan kis önfeladó lettem. Nem ültem át egy másik helyre, nem szóltam azonnal, hogy ez nem egészen Jött a magas karcsú, kérdeztem, hogy szerinte mit beszéltünk meg, mivel kérem a levest? Kapásból mondta, hogy rákkal. Így van. És akkor ez itt milyen állat? Jaj, az nem rák, elnézést, már cserélik is, adjam vissza Mit adjak vissza, a felét már megettem. Egy perc múlva visszajön, hogy én csirkével kértem. Dehogy kértem csirkével, megbeszéltük, hogy marha helyett rákkal lesz. A második fogás lesz a csirke Kicsit hülyén éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy az sem jó, hogy ott a sarokban valami szeméttartó mellett ülhetek, mert hullámokban valami dögszag szakadt ki a tárlókból. De erre jött az alacsonyabb lány és letette a második fogásomat. De hiszem még a levest eszem! Ezt később szóvátettem, azt mondta, elnézést, ő még kezdő. A rámen vacak volt, meg is hagytam egy jelentős részét. A pad thai meg szuperédes. De ott én voltam a hibás, elnéztem, valami mangós tésztát kértem és azt is hoztak. Ezt nem is vethetem a szemükre. Mindezért fizettem gránátalmás limonádéval és szervízdíjjal együtt 11850 forintot. Ez nem volt egy jól sikerült ebéd.

Amikor már semmi sincs, akkor ez van! Itt van, nem halsz éhen, gyere be! Nyáron az árnyékba, hidegben meg a jó melegbe És hát nincs minden, meg nem a legminőségibb, de hát ez a régi Balaton maga! A változások előtti, a boldog emlékek helye, az élő nosztalgia! Jó, ez nekem már mindig legalább egy négyes lesz, most is kacsacombot ettem párolt káposztával, se jobb, se rosszabb nem volt, a nyár volt benne, a Balaton, meg az ifjúságom. Az árát meg ki tudja, a fiam fizette, nem firtatom.

Kicsit más az arca, a haja nyilvánvalóan másképp áll, meg hát kint egy csöpp bőröndön ült, itt bent meg sokkal korszerűbben, egy kerekeken gurítható bőrönd kihúzható fogantyúján.

A keresés nehézségét fokozta, hogy általában nem megyünk apartmanba, mert nem akarunk a reggelihez valók beszerzésével foglalkozni, ezzel időt tölteni. Kényelmesebb lemenni a szálloda éttermébe reggelizni. Igen ám, de itt és most nem volt mit tenni, elkezdtem hát nézegetni a meghirdetett apartmanokat. Nagy-nagy szerencsénkre megtaláltam a Centrum Apartmant, nevéhez illően, abszolút a központban, a Szabadság tér nagytemplommal szembeni oldalán. Innentől pedig minden ment gördülékenyen: a hölgy, akivel a foglalás kapcsán összehozott a digitális kommunikáció, gyors, rugalmas és segítően hatékony volt az ügyintézésben. Részünkről a pénz átutalva, általa érkezés előtt a belépéshez szükséges ajtónyitó kód elküldve. Majd amikor a kellemes kis belsőudvarból beléptünk a házba és a lakásba, jött a jóleső ámulat. Egy modern stílusban berendezett, minden szükségessel felszerelt, kényelmes és ragyogóan tiszta apartmanban tölthettünk el két napot. És még a reggelivel sem volt gond, mivel ugyanebben a házban van a Hazai Pékség kitűnő mintaboltja.

Némi netes keresgéléssel kiderül, hogy ez is Kossuth-emlék, a kalandos sorsú Kossuth-erkély. Pár nappal ezelőtt az a szerencse ért, hogy be tudtam menni a kertbe, így szemtől szembe nézhettem meg az egyik legkülönösebb ceglédi emlékművet. Eredetileg annak a pozsonyi épületnek a dísze volt, ahol Kossuth Lajos és a reformkor kiváló politikusai megszálltak az országgyűlés, a diéta idején. Ezen az erkélyen állva mutatta be Kossuth 1848. március 17-én az első magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, aki szintén itt mondta el első miniszterelnöki beszédét. Vannak azonban más leírásai is az erkélyen történteknek: Azt is olvashatjuk ezzel kapcsolatban, hogy erről az erkélyről jelentette be Pozsony népének Kossuth az áprilisi törvények, így többek között a jobbágyfelszabadítás elfogadását. Az meg ugye kicsit később volt, de lehet, hogy mindkét erkély-jelenet igaz. Mindenképpen korszakos volt, ha ezek hangzottak el a jeles erkélyről, amelynek történelmi helyszínként való szerepét nehéz lenne hát túlbecsülni. Az erkély annak idején a Zöldfa Fogadót díszítette Pozsonyban, amelyet azonban az előző századfordulón lebontottak, vagy átalakítottak és csak később bontották le, az erkélyét eltávolították. A szó szerint forradalmi jelentőségű bejelentések erkélyének darabjai ekkor Budapestre, majd 1949-ben Ceglédre kerültek. 1962 szeptemberében a Szabadság tér református nagytemplom előtti szakaszán felállították azokat. Mai helyén és formájában 1996-ban, a millecentenárium évében állították fel a maradványokból konstruált erkélyt a Református Általános Iskola falához támaszkodóan, a templom kertjében.

A lehetőségeikhez képest odaadó jó munkát végeznek. A szoba szép, rendezett, stílusos, klímával felszerelt, nagyon tiszta, ám meglepő számomra az egy darab oda nem illő rozoga ruhásszekrény. Bizonyára hamarosan lecserélik. Szolgáltatás terén remek a hangulatos szauna és pihenő épület, az udvari bár, a hűsítő medence kialakított napozótérrel, nyugágyakkal, napellenzőkkel. Az összkép kiváló. Mégis le kell írnom azon tapasztalatokat, amelyek elbizonytalanítottak az ajánlás terén. A medence tisztítása nem folyamatos, az eszközök, napernyők némelyike törött, nem használható. Az udvari bárban nem működik a hűtő, néhány dolog kivételével mindent az éttermi bárból kell felhozniuk, felhoznunk! Ugyanis két fürdőzés között a rendeléshez le lettem küldve a másik bárba. Furcsának találom hogy a mai technikai lehetőségek mellett nincs kommunikációs eszköz amivel továbbítsák a rendelést és nem a vendégnek kell rohangálnia, ha fogyasztani kíván. Ellátás terén félpanziót kaptunk. Reggeli a hotelekben megszokott kínálattal bírt tojás, felvágottak, főtt virsli, bundáskenyér, lekvárok, teák, kávék, tejtermékek, többféle friss pékáru (talán albán pékségből). A vacsora már jóval szegényesebb. 3 féle főételből egy kritikán aluli minősítést érdemel. Az ellátást svédasztal (büfévacsora) hívják, de valójában egy nagyon gyenge szűkített büfévacsora. A kínálat sajnos nem éri el a minimumot a **** ennél többet követel. Mindent összevetve ké-három éjszakás pihenésre megfelelő

Mivel kuponos volt a foglalásunk azt mondom nem ért komoly anyagi veszteség, viszont a 4 csillag az 4 csillag. A szinvonalat mindenképpen meg kell tartani függetlenűl attól, hogy a vendég mennyit fizet a szállásért, így a panzió hangulat nyomot hagyott bennem.