Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A három nap alatt az egyik csak kb. 10 másodpercig működött, pedig azt szerettem volna kipróbálni. Szóltam is pultnál, ahol a törölközőket adták ki, de mondták, hogy nem tudnak változtatni ezen. Vacsoránál rétes már nem jutott egyik este sem, pedig azt szerettük volna megkóstólni.

templom kinyit, én sekrestyéből be, a szigorú hölgy azért szemmel tartott, szerintem én is szemmel tartanám az ilyen furcsa figurákat, mint én - ha szigorú hölgy lennék - akik templomot akarnak nézni. De egy szemet sem zavart. a jó nyáj szereti, ha a jó pásztor szeme rajta csügg. És tulajdonképpen annyit láttam ebből, mint amennyit itt megmutattam neked, hát neked ingyen van a látomás, nekem azért nem volt igazán az, megkérdeztem, mibe került a kapunyitás, erre mindig mindenhol annyit szoktak mondani, hogy ugyan már, Isten háza, hát nem kerül ez semmibe, örülünk, hogy itt volt, jöjjön máskor is, de a szigorú hölgy inkább a zsebemre nézett, és nyomatékosan azt mondta, hogy amennyit gondol! így hát egy ezrest gondoltam, és a kezébe nyomtam, aztán megköszöntem, és elmentem Isten áldásával.

Bár, ha őszinték vagyunk, a Tanácsköztársaság éppen úgy a történelmünk része, mint a Horthy-korszak vagy a szent királyok egymásutánja. Ha eltagadunk vagy szőnyeg alá söprünk valamit, az történelemhamisítás. Szóval, van itt ez a hatalmas "hírnők" aki lehet, hogy jó hírrel jött, lehet, hogy menekül valamiből, valakik elől, de mindenesetre kiszalad az emlékműegyüttesből. A három ívelt vitorlaszerű képződmény, melyek az építőipari vállalat ajándékai voltak egykor, a három hajdani tavaszi ünnepet szimbolizálják, Ugyebár, Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) (a fiatalabbaknak mondom), március 15. március 21. és április 4. ünnepségsorozata. Ezek az ívelt betondarabok olyan nagyon szocialista izék, a volt KGST-országokban találkozhattál velük, abszolút szovjet divat. Szombathelyen is megvan még az ilyen, ott ível, tekereg hatalmasan. Itt, Halason egy nagy tér van előtte, nyilván ott ácsorogtak a forradalmi úttörők meg a forradalmi KISZ-esek és forradalmian tisztelegtek. A forradalmi zászlók forradalmi rúdjai ma is ott állnak sorban, csak a lobogók hiányoznak róluk. Egy laza srác nagy sebességgel behajtott a térre, amikor ott voltam, és csikorgó kerekekkel driftelt egyet. Hát, az utókor erre használja ezeket a tereket.

Az eredetileg meghirdetett, május első napjaiig kitartó öt hétvége helyett most úgy néz ki, talán ez a hétvége lesz az utolsó, amikor lehet menni a Tisza-tó Tulipános Kertbe virágot szedni, és megcsodálni a virágzást. Mi ma, április 11-én jártunk ott, és szomorúan kellett látnunk, hogy egész sorokban búslakodnak a virágok. 200 000 tulipán virágzását várták, és ők bizonyosan ki is nyílnak, majd többségüket gyorsan elhervasztja a nap, a meleg. Szerencsére találtunk néhány fajtát, amelyek legszebb virágzásukban voltak éppen, és láttunk olyat is, amely még zöld bimbós állapotban várja a szirombontást. Igyekezzen hát, aki a fekete Éj Királynőjét vagy a Kék Kócsagot és társait itt látni, szedni szeretné.

Református templomokra mindig kapható vagyok, hát nyilván azonnal kutakodni kezdtem, hogy hogyan is jutok én be oda, mert milyen már egy templomot kívülről nézegetni, mint egy lusta jöttment turista. Persze, találtam is megfelelő embert, akivel egyeztettük szándékainkat, aztán amikor odamentem, újra telefonáltam és egy halkszavú, vékony kis hölgyet oda is küldtek ennek a habókos, Pestről jött idegennek. Hamar eloszlattuk a gyanúinkat, szóval szabadkezet meg szabadlábat kaptam a templom bebarangolásához, monumentális tere van, az 1600-as, 1700-as évek óta újra és újra átépítették, bővítettek, pele módjára surrantam az öreg karzaton, érződik a fán az idő, de ez adja a patináját is, persze. . . lent megtiszteltem az úrasztalát, a szószéket is, sajátosan szép ez a világ ilyenkor, amikor semmi zavaró elem nincs benne saját magadon kívül. Ajánlanám is bárkinek, akinek affinitása van a régmúlt lelkiségére.

De szerintem már nem olyan jó, a kezdeti újdonság, lendület kissé megtört, nem akarunk már annyira haverkodni az ide bejárókkal, csak daráljuk a melót, aztán megy az idő valahogy. A kaja sem olyan jó már, már nem ízlik itt a törökrizs sem, ízetlenebbnek érzem, a dzadziki sem annyira, valahogy nem az az üde savanyúság már. Viszont akkor miért ennék itt? Néha van szép nagyfejű, szaftos rántottgomba, elég semleges íz, az azért jó így kutyafuttában is, meg van olyan, hogy a srác nem tudja, hogy akkor ezért pár fej gombáért vagy köretért mennyit is kérjen, aztán csak legyint, hogy áhh, adj ennyit és kész. Továbbra is az ehető kategóriában érzem a helyet, csak maradjanak ezek az ilyen-olyan bevándorlók, semmi bajunk velük. jó, hogy vannak, színesítik a életet. Beépültek a világunkba a kínai, vietnami lakókkal együtt.